A Grincs

Az emberi természetnek van az a bizonyos „csak még egy kis lustizás” címszavakra hallgató hajlama, ami valljuk be, ilyenkor télen felerősödhet.
És most nem feltétlen csak arra gondolok, mikor beállítjuk a szundit a telefonunkon legalább ötször „még 5 percre.” 
Ezekben a hónapokban kiváltképp szeretünk begubózni otthonra, a meleg kis lakásunk óvó falai közé,
elbújva a zord hideg elől, ameddig csak lehetséges. 
Az ilyen időtöltésekre készültem olvasóinknak ezúttal egy filmajánlóval!

Előfordulhat, hogy sokatoknak nem lesz már idegen. 
A téli filmezéshez ideális jelölt lehet a „Grincs” című film, Ron Howard rendezésében. 

Ez a mű ugyanis nem csak humorral szórakoztatja nézőit, hanem komoly és szívmelengető üzenetet is közvetít számukra.
Hogy pontosan mit is, arról pár bekezdéssel lejjebb olvashattok. 
A főszereplőt, Grincset Jim Carrey alakítja, aki igazán energikus,
komikus megnyilvánulásai alapján már emlékezetessé válhatott a közönség nagy részének.
Például „A Maszk”, illetve az „Ace Ventura” című filmekből is ismerhetjük őt.

A „Grincs” eredeti címe: ”How the Grinch stole Christmas!”, azaz „Hogyan rabolta el a Grinch a karácsony ünnepét?”.

Ki is az a Grincs, és miért ébredt fel benne ez a gonosz szándék? 
Grincs karaktere először 1957-ben bukkant fel, amit az ötlet szülőatyjának, Dr. Seussnak köszönhetünk.
Eredetileg egy gyermekeknek szánt mesekönyv karakterének készült, ahogy hűséges kutyája, segítő társa, Max is.
A „grinch” elnevezés feltehetően a francia ”grincheux” kifejezésből származhat, ami annyit takar: 
mogorva, zsémbes (angolul: ”grumpy”, akárcsak a Grumpy cat mém), 
ezzel is utalva a karácsony ünnepe iránti ellenséges viszonyulásra.
A negatív attitűd ellenére Grincs igencsak népszerű karácsonyi karakterré vált.

Grincs jelen történetünkben egy groteszk személyiséggel bíró, zöld színű, szőrös szörnyeteg,
aki a hegyen lakik, elszigetelődve, elzárkózva az emberektől.
Ez egy múltbéli feldolgozatlan sérelmére vezethető vissza, amely pont karácsonykor érte őt. 
Már kiskorában is különc volt, és élt benne egy kis komiszság.
Azonban, mikor elérkezett az iskolában az ajándékozás ideje, őt is megérintette a karácsony szelleme.
Ez Martha Maynek volt köszönhető, aki a csinos osztálytársa volt, és gyöngéd érzelmeket ébresztett benne.
Ifjoncunk lelkesen fabrikált saját készítésű ajándékot a hölgynek, ám amikor tükörbe nézett, elbizonytalanodott.
Eszébe jutottak osztálytársa, Augustus (a későbbi polgármester) szavai:
„Esélyed sincs Marthanál, 8 évesen már szakállas vagy!”
Ő mindenáron elegáns szeretett volna lenni a neves esemény alkalmából, ezért borotvagéppel próbálta helyrehozni szépséghibáit. 
Sajnos a készülődés nem sikerült jól: sebeket ejtett az arcán, az osztályban pedig emiatt, és ajándéka miatt is gúny tárgyává vált.
Nagyon a szívére vette, hogy nem értékelték igyekezetét, megalázva érezte magát.
Érzelmei dühkitörésbe torkolltak, felfordulást csinált az osztályteremben, majd csalódottan elmenekült.  

Azóta ki nem állhatja ezt az ünnepet. 
Ezért is költözött fel a hegyre, hogy a lehető legtávolabb legyen ettől a szörnyű emléktől,
és ettől a közösségtől, amelyről úgy érezte, kitaszította őt.
Keserűvé, rosszindulatúvá és bosszúállóvá vált. Úgy tűnt, végérvényesen kivonult a Kik világából. 

A megélhetés viszont nem jelentett neki a problémát, hiszen amit a Kik már szükségtelennek tartottak,
azt bezsákolva mind a hegyre küldték fel, az volt a szemétlerakójuk. 
A történetben jópofa rímek sokszor el is hangzanak, ezzel megteremtve a mese-szerű atmoszférát,
ahogy ebben az esetben is:
„Amit az egyik komposztol, abból a másik megkosztol, még ha ragad is a kosztól.” 

Hosszú évekig így telt az idő számára, magányosan, egy elkülönült életet élve.
Egészen addig a pillanatig, míg pár fiatal felmerészkedett hozzá a hegyre, puszta kíváncsiságból, merészségből.
Grincs ekkor felmérgesedett, és úgy döntött, hogy ellátogat Kifalvára.
Természetesen nem a jó szándék vezérelte.
Ámbár kétségtelen, hogy a filmben itt kezdődnek a valódi izgalmak.

Álruhába öltözve ugyanis mindent elkövetett, hogy szabotálja a karácsonyi készülődéseket, ezzel bosszút állva egész Kifalván.
Az eddig lelkes lakók most már úgy érezték, veszély leselkedik rájuk.
Ráadásul különösen fontos volt számukra ez a karácsony, mivel az ezredik ki-vígasságról volt szó.
Az ő kultúrájukban a ki-vígasság a legnagyobb kincs, egy igazán jelentős ceremónia. 

Cindy, a Who család kislánya egy meghatározó szereplő, akit egyébként a napjainkra már felcseperedett Taylor Momsen, 
az igen népszerű ”The Pretty Reckless” rock banda csinos énekesnője alakít. 
A kis Cindy segít egy bölcsebb nézőpontból szemlélni a történéseket, hiszen ő felteszi a kérdést,
hogy nem felesleges-e ez a nagy hajcihő a karácsonyi vásárlás körül.
Értetlenül szemléli a sürgő-forgó tömeget.
A film célkitűzései között szerepel tehát az is, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy a karácsony túl van reklámozva, és félő,
hogy már ez az ünnep is üzleti fogássá válik / vált, és komolyan fenyegeti annak veszélye,
hogy elvész a valódi, megfizethetetlen, felbecsülhetetlen lényege: a szeretet.

Természetesen, mikor az emberek felé prezentálni kell saját balga viselkedésüket, olyankor a groteszk viccek, eltúlzások jó szolgálatot tesznek. 
Az elnagyolt jelek által átütőbb a közvetítendő üzenet.
A film előszeretettel él is ezzel a lehetőséggel, ezzel pedig sikerül nézői figyelmét végig megragadni,
hisz mindenkit jó kedvedre derít egy kis humor. Erre rögtön jó példa a film elején a következő jelenet: 
Megszólal a harang, kikiáltják, hogy „Mostantól csak 5 percig 99% kedvezmény!”.
A Kifalva lakói erre mind felkapják a fejüket és eszeveszetten megrohamozzák az üzleteket.

Azon kívül, hogy a szeretet az univerzum egyébként is legnagyobb mozgatórugója, itt abban az értelemben jelentős, hogy a film arra világít rá,
hogy a hangsúlyt a mértéktelen kiköltekezés és dekorációs versengések helyett(!), inkább az együtt töltött minőségi időre kellene fektetni. 
Tehát, ami a legfontosabb, hogy szeretteinkkel megélhessük annak meghittségét, hogy mind összegyűltünk, rohanás nélkül fordíthatunk időt egymásra. 
Hiszen, végre elérkezett a legtöbb kultúrában elterjedt, évzáró nagy ünnep. 
Ilyenkor az emberek nagy része félreteheti a munkát, a stresszt, a kötelességeket.
Lassíthat kicsit, hogy átadja magát a szünidőben, az otthon melegében való puszta jelenlét örömének.
Megpihenhet, a feltöltődés lehetőségével összekötve.

Grincs terve arról, hogy elrabolja a karácsonyt a Kiktől, végül sikertelenül végződik.  
Ennek az az oka, hogy ő a karácsony lényegét az anyagiságban kereste.
Azt hitte, hogy a díszek, a karácsonyfák, és az ajándékok teszik ki ezt az ünnepet teljes egészében.
Azonban, azzal nem számolt, hogy van valami megfoghatatlan és eltulajdoníthatatlan része is a karácsonynak:
az emberek szívében lakozó szeretet.
Mert a szeretet az, ami ösztönzi az embereket ilyenkor, hogy ajándékozzanak, és kimutassák törődésüket egymás iránt… jobb esetben.
Nem pedig a kötelesség és az elvárás. Így ezt az érzést sehogy sem lehet elvenni tőlük, hisz bennük él, belőlük fakad.

Úgy gondolom, hogy egy igazán meghatározó jelenet, mikor Grincs kifakad, és elkezd gúnyolódni az ajándékok túlértékelt jelentőségén.
Szembesíti a Kiket azzal, hogy a legtöbb ajándék valójában pont annyit ér, hogy nála, a hegyen kötnek ki a szemétdombon. 
„Százszor felköthetném magam a rengeteg karácsonyi nyakkendővel, amit kidobtatok!” – fogalmazódik meg a kőkemény kritika,
ezzel is megerősítve az ajándéktárgyak mulandó, idővel elromló, megunttá váló mivoltát.
Továbbá leleplezi az emberek felszín alatt meglapuló kapzsiságát is.
Felfedi, hogy a Kik folyton az anyagi világhoz kötődő vágyakat kergetik.
Újabb és újabb tárgyak, például ékszerek, státuszszimbólumok megszerzésében, birtoklásában keresik az igazi boldogságot. 
Ezt vehetjük akár egy, a fogyasztói társadalom, a túltermelés ellen megfogalmazott bírálatnak is.
Hiszen, itt is arról van szó, hogy többet vesznek magukhoz, mint amennyire valójában szükségük lenne.
Halmozzák az élvezeteket, „és falnak, és falnak, és falnak.”

Ám, ez az egész csak illúzió, amiben élnek. Ha mindez nem lenne illúzió, akkor nem lenne olyan könnyen lerombolható.
Ezt a város közepén díszelgő hatalmas karácsonyfa felgyújtásával Grincs be is bizonyította.
Itt nem a fa, és nem a díszek, nem az ajándékok és semmi kézzel fogható dolog nem kapcsolódik a valódi lényeghez.
Ezt azonban, akkor még a Grincs sem ismerte fel.
Abban a hitben élt, hogy ha elrabolja a karácsonyi kellékeket, akkor azzal együtt az ünnep szellemét is megszüntetheti.

Viszont a valós érték olyan, mint egy lótusz: felszínéről lepereg a sár, a hamisság, és a mocsár fölé emelkedve megőrzi tisztaságát.
A valódi érték, pont az önmaga hitelességéből fakadóan végső soron el nem nyomható.
Örökre maradandó, meg nem szüntethető, el nem pusztítható.
A valós értékek útja az egyetlen járható, hosszútávon életképes út, ami végül mindig ki is nyilatkoztatja saját elsöprő erejét. 
Cindy önzetlensége is például egy ilyen becs, amely akkor nyilvánul meg, mikor Grincset jelöli a mókamajszternek az ünnepségen.
Indoka a következő: „A mókamajszternek jár sok taps és elismerés, legyen hát olyan, kinek ez nem jutott, csak kevés.” 

A film kulcsmondata akkor hangzik el, mikor Grincs kudarcot vall abban, hogy az ajándékok elrablásával az ünneptől is megfossza a Kiket. 
Ekkor a hegytetőn elmélkedve rádöbben, hogy „Talán ünnepet nem is vehetsz boltban. Mert az ünnep inkább... benned legbelül van.” 
Ez a gondolat felébreszti benne a szeretet érzését. 
Többéves gyűlölködés és „szív-zsugorodás” után fájdalmat okoz neki, hogy a szíve újra életre kel, növekedni kezd.
A hosszú ideig tartó megtagadás után pozitív érzelmei drámaian, egyúttal komikusan törnek felszínre.
Sírva fakad, ami egyfajta megkönnyebbüléshez is juttatja.

Grincs ekkor ráeszmél, hogy ha nem siet, akkor a szánra összegyűjtött, ellopott ajándékok lezuhannak a hegyoldalról és mind kárba vesznek.
A szív erejétől megtáltosodva az ajándékok megmentésére siet,
és kockázatos, ámbár kalandos utazás során mindent becsületesen visszajuttat a Kikhez, a kis Cindyvel az oldalán.

Ezzel pedig végérvényesen helyreáll a béke, a harmónia Kifalván.
A szeretet jelentőségével kapcsolatos értékítélet is tisztábbá válik a lakosok szemében.
S ha ez nem volna elég, Grincs hőstettével Martha May szívét is meghódította!
Történetünk tehát happy enddel végződik.