Ez a könyvek sorsa.
Prostituálódnak.
Fizetsz érte. Elmerülsz benne.
Magadévá teszed.
Vadregényes, romantikus, tudományos, filozófiai…
kimeríted a választékot.
Nem is biztos, hogy minden lap teljesen átjött,
pár felett talán elsiklottál, és tovább nyálaztad.
Túl száraz volt, ugye?
És leöntötted egy kis borral.
Ennyi. Ennyit jelentett.
Aztán elfelejted.
Azóta már „csak a helyet foglalja”,
mehet fel a vaterára.
Elárverezed.
Másé lesz. Más bújik majd a lapok közé.
Elárverezed azt az eszmei értéket, aminek teste van, lelke van, története van, és talán méltóságteljesebb gerince is, mint neked.
Ha tehetném, a világon az összes könyvet megmenteném, hogy ne kelljen ezt elszenvedniük.
Elvégre, inkább könyvek temessenek el vagy maguk alá, mint szörnyek…
Talán, megszállott vagyok.
De inkább ez, mintsem egy ilyen értéket semmibe vegyek.
Nem kell már neked? Add nekem!
Jó kezekben lesz…
Csak kérlek, ne dobd ki…!
Nem méltó hozzá, hidd el!
Tudom, tudom, létezik már e-book. Haladjak a korral.
Praktikus meg minden.
De élettelen is…
Nincs frissen nyomott illata,
nincsenek papírok, így a papíroknak puhasága sincs,
pedig én szeretem simítani a puha papírok felületeit,
és kemény-fedeles, óvó, dekoratív, szemet-gyönyörködtető borító sincs.
Most viccelsz…?! Ezzel kellene beérnem?
Én szeretem megtartani a könyveket.
Mindegyik egy adott életszakaszhoz,
lelki állapothoz tartozott.
Néha belelapozgatok,
és nagyokat mosolygok,
mikor eszembe jut,
„Anno, ez a lány milyen bolond volt!”,
bár, most se sokkal jobb…
De a nosztalgia, az kellemes.
Főleg, egy bögre tea mellett.
Szóval, ilyen szálak fűznek engem a könyvekhez,
aztán látom, ahogy szemrebbenés nélkül kidobod a könyved,
ami másnak kincs lehet,
és a könyv lelke könyörög: kegyelmezz!
Egyszer még orvosság is lehet fáradt lelkedre,
ha ellátogatsz zöld mezeire,
amiket az a pár megsárgult lap ajándékozna neked,
szóval gondold meg,
hogy a kukába olyan lazán és érzéketlenül mit hajítasz.
Na, persze, nem minden könyv való mindenkinek,
vagy jó egyáltalán. Manapság kiadnak mindenféle könyvet. De én nyilván nem ezekre gondoltam.
Mindenképp találsz testhezállót. Mintha pont neked lenne írva.
Hidd el, amelyik könyved egyszer a szívedbe lopta magát, az sosem lesz közömbös már.
Lélekben időtlen emlékszel, bármikor is veszed elő.
Az emberek is ilyenek az életünkben.
Habár régóta nem voltak soraink egymáshoz, ha újra felnyitnánk közös szeretet-könyvünket,
ami már annyi megpróbáltatást, gyűrődést, félreértést, szótlanságot és a többit is túlélte, ugyanonnan fel tudnám venni a fonalat, vagy a tollat, és új fejezetet írnánk együtt.
Nem emlékszem haragra, mert a harmónia, a szeretet hatalma sokkal hatalmasabb teret tölt ki bennem.
Az összes olyan barátom, akikkel ma már nem beszélek,
ugyanúgy szeretem.
Változtak, de most is szeretnivalók.
Van úgy, hogy egy könyvnek sok utat meg kell tennie, mire visszakerül a gazdájához, aki számára mindig értékes lesz.
Egy igazi könyvgazda szíve mindig visszavárja a könyvet, nem számít, mennyi idő telt el.
Egy igazi barát szíve is mindig hisz abban, hogy talán majd egyszer újra összefutnak a szálak, és együtt írhatunk.
Én nem szeretnék olyan lenni, mint azok a könyveid, amik felületesen jelentettek bármit is, és képes voltál továbbadni rajtuk.
Én a kedvenc könyved akarok lenni.
Kedvenc, akinek kitüntetett helye, szerepe van az életedben.
Akit gondosan teszel félre,
akit díszes borítóba öltöztetsz,
hogy megóvd a sérülésektől.
Akit egy olyan polcra teszel fel,
ahol a legfontosabb dolgaid sorakoznak,
amik az életednek üzemanyagot adnak,
és félig mindig rajtunk tartod a szemed,
mert mi számítunk igazán neked.
Akit olvasás után a lelki béke, a teljesség érzésével
teszel le az éjjeliszekrényedre,
mielőtt szuszogós álomba szenderülsz.
Akinek a sorai, szavai színezhették meg
álommeződ képeit,
szelíd bárányfelhőkkel,
ragyogó napfénnyel,
zöld idillel,
szökkenő nyuszival,
és madárcsicsergéssel.
A mező közepén öreg tölgyfával,
aki hűs árnyékot ad,
alatta piknik kosárral,
terítővel, tudod,
olyan piros-fehér kockással,
meg édes gyümölcsökkel.
A lét örömével.
Ezzel szeretne megajándékozni a kedvenc könyved.
*
kép forrása: deviantart.com
További cikkek
