Kétszáz éve született Arany János. A jubileumi év méltó megünneplésére számos reprezentatív program, kezdeményezés indult az országban és a határon túl is. Nagyszalonta és Debrecen együtt készül az évforduló megszervezésére, de az eseményt hosszabb távú turisztikai projektek, tudományos konferenciák kísérik az ország több pontján is, kiegészítve az Arany János Munkái című új kritikai kiadás további munkálataival, tanulmányok, kutatások publikálásával.
A fenti cím kétféleképp is érthető. Arany János pontosan kétszáz éve született, kétszáz éve tündököl, kétszáz éve van velünk. Ugyanakkor úgy is gondolhatjuk, hogy ma, 2017. március 2-án véget ért Arany János (első) kétszáz éve: kétszáz hosszú esztendő, hol mozgalmas, hol pedig eseménytelen idők folyománya, melyben valami módon szerepe volt Arany Jánosnak.
Noha a költő − 1817-es születése és 1882-es halálozása lévén − ebből a kétszáz évből szerényen csak hatvanötöt töltött körünkben, s az intervallumot tovább kurtítja az a tény is, hogy a magyar kultúra csak 1845-46-tól jegyzi a nevét (Elveszett alkotmány, Toldi – tudja mindenki), mégis, mind úgy érezzük, Arany mintha mindig is itt lett volna velünk. Mintha már tulajdon világra jövetele előtt is tudtuk volna, hogy szükség van rá, halála óta pedig ez a hatás még inkább felerősödni látszik. Ugyanis Arany személyisége nemcsak a jelen felé nyitott a kánon, az oktatás, a tudomány, és a manapság divatos "újraolvasások" révén, hanem a múlt felé is. "Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja. (…) Arany Jánost matematikailag le lehetne vezetni az előzményekből és a magyar adottságokból. Ha van értelme szellemi jelenségekkel kapcsolatban gyökerekről, szerves fejlődésről beszélni, Arany Jánosról lehet ezt mondani." – írja Szerb Antal.
De ha kiszakadunk a kultikus beszéd gerjesztette tónusokból, láthatjuk, Arany még sincs "mindennap" velünk: "Arany nem a nemzet legnagyobb költője!" Hiszen (az egyébként hat évvel fiatalabb) Petőfi, a legnagyobb magyar költő "fedezte fel". Behozhatatlan hátrány. És egyáltalán: a tankönyvek újabban színes lapjairól vagy a netes keresők katalógusaiból egy nyugodt, kimódolt (kétségektől, frusztrációtól mentes) bajuszos magyar arc néz reánk – nem egy szenvedélyes, túlfűtött poéta tüzes pillantása. Nehéz őt egyáltalán a Toldi, a balladák és az Őszikék költőjeként is elképzelni (mindenesetre ezt azért megtanuljuk), nemhogy tizenöt évesen identifikálódni vele kapcsolatban.
De valóban csak a Toldi, az ötvenes évek balladaköltészete és Petőfi barátsága hívja elő nekünk Arany János képét? Ahelyett, hogy rögtönzött, íróasztal szagú társadalombírálatként "igen"-nel válaszolnánk erre a sarokba szorító költői kérdésre, előlegezzük meg azt, hogy nem feltétlenül kell ennek így lennie. Tény és való, hogy Arany irodalmunkban, kultúránkban a töredezettség helyett az egységet, a megszakítottság helyett a folytonosságot, a kiszámíthatatlan helyett a bizonyosságot jeleníti meg – de ideje megismernünk közelebbről azt a napjainknál korántsem érdektelenebb történeti, eszmei közeget, amelyben Arany megteremtette mindezt. Hogyan integrálta a negyvenes évek népies és/vagy vadromantikus törekvéseibe a klasszikus magyar nyelv 18. századi hagyományát, milyen forrásokra volt szüksége, hogy pótolni tudja a naiv eposznak a nemzet vállán egyre nehezedő és kínos hiányát, miként összegezte költészetében a 19. század második felének minden eszmei-filozófiai tendenciáját a népi tudalommal szintetizálva, s mi módon sejteti életművében a 20. század irodalmi irányait.
Az elmúlt kétszáz év legmeghatározóbb tapasztalata az volt, hogy ismerjük Arany Jánost, minden kérdésre tudjuk a választ. Pedig nem szégyen nem ismerni eléggé a nemzet egyik legnagyobb költőjét (ha nem is a "legnagyobbat"); bizonyos értelemben addig jó, ameddig nem ismerjük Arany Jánost, amíg beszélni tudunk és akarunk róla, addig mindig velünk lesz. Legyen a következő kétszáz év a megismerés, Arany János újrafelfedezésének időszaka, melynek mozgatója nem az abszolút igazság (a "kulcs") megszerzésének mohó vágya, hanem a vélt válaszaink által rendre felmerülő újabb kérdések és őszinte érdeklődés élvezete.
További cikkek
