A prolibugyor

Oly rútságot láttam odalent folyni,

MÉH-telepi káoszt a szeméthalmon,

Kiszuperált rezsón lecsót rotyogni.

Susogós gatyák voltak a kormányon.

Kínlódva szurkoltak ott haragosan,

Kúszva, mászva, át a sörös hányáson.

Ocsmánylott a focimeccs jó hangosan,

Pofázott Jani bá’ teli torokból,

Megszakértett mindent kurva okosan.

Garázsában sincs már hely a lomoktól,

Rozsdás ott rég a kiszuperált UAZ,

Elnyűtt villáskulcs néz ki a dobozból.

Nem volt ettől messze a lengyel piac,

Harsánylott a műselyem neonzölden,

S a kotyogóson rohadt a kávézacc.

Közben a klotyón hatalmas fing dörren,

Undorodva jajgattak leányai,

Ezt nyugtázva Jani bá’ nagyot böffen.

Folyt és folyt szüntelen a kőbányai,

Itta, itta azt Anti bá’ vedelve,

Röhögtek rajta rút haverjai.

Húzza a földre, pénztől szétrepedve

Józsit a hasitasija le a mocsokba,

Mert átvágta Lacit, csalva-cselezve.

Súlyos bűnös, ki megoldja okosba,

Ezért Isten ítélte el őt bizony:

Most letakarodsz bazdmeg a Pokolba!