Színház? Előadás? Monológ? Beszéd? Mégis minek töltenénk ilyen régimódi és elavult dolgokkal a drága időnket, ha egyszerűen bekapcsolhatjuk a TV-t, a száz csatorna közül valahol úgyis megy valami tök érdekes műsor, vagy valami agyzsibbasztó vígjáték. Közben a telefonon "csekkolhatjuk", hogy ki kivel veszett össze ma (hiszen azt ki kell posztolni a Facebookra), és elolvashatjuk a legfrissebb híreket arról, hogy melyik celeb kapott ajakfeltöltést. Persze ne feledkezzünk meg arról se, hogy mindezt akár pizsamában csinálhatjuk és senkit nem zavar, ha a TV képernyőre mutogatva ordibálunk, hogy "Ott áll valaki mögötted egy késsel a kezében! Fussál már, te idióta!".
Na, most ezzel szemben, ha elmegyünk egy előadásra, oda szépen fel kell öltözni, a telefont kikapcsolni és senki sem garantálja, hogy tetszeni fog a darab, amire beültünk. Nincs távirányító, amivel elkapcsolhatnánk és a legtöbb helyen nem díjazzák, ha hangot adunk véleményünknek és leszóljuk a színészt, amiért nem sír elég meggyőzően.
Évek óta nem voltam előadáson. Mert hát, ki jár már manapság ilyenekre, főleg az én koromban? Léteznek még egyáltalán? Egy átlagos hétfő délután épp filmet néztem és plasztikázott hírességekről olvastam (na jó nem is, de otthon megtehettem volna a színházzal ellentétben), amikor üzenetet kaptam egy jó barátnőmtől, hogy lenne-e kedvem elmenni vele egy előadásra. Nem tagadom, az első gondolatom az volt, hogy amikor utoljára 4. osztályban színházba mentünk, elaludtam az előadás közben és csak a végén ébresztettek fel. Nem mondom, hogy unalmas volt az előadás vagy ilyesmi, őszintén fogalmam sincs, hogy történt az ominózus eset. Ezt tekinthetjük negatív tapasztalatnak, de azóta eltelt majdnem 10 év, és úgy gondoltam, képes leszek ébren végigülni az előadást.
Így történt hát, hogy egy kis előadóteremben találtam magam, nagyjából tíz másik nézővel, szétszórtan ücsörögve, blézerben, elegánsan és halkan beszélgetve invitáló barátnőmmel. (Rendben. Lehet, hogy a "halk és elegáns beszélgetés" rész nem valósult meg, de a megszokotthoz képest igenis moderáltan viselkedtünk.)
Az előadás rövid bevezető után elkezdődött. Olyasmi ez, mint az élő zene. Meghallgathatsz egy számot hatvanszor, lehet, hogy meg is unod, de amikor élő koncerten vagy, garantálom, hogy teli torokból fogod énekelni. Összességében nagyon pozitív élmény volt, szerintem mindenképp megéri adni neki egy esélyt. Mert a TV-ből senki nem lép ki, és ordít az arcodba. Egy előadáson előfordul. Ahogy az is, hogy a színész odalép hozzád és feltesz egy kérdést, amire talán nem is vár valódi választ, Te mégis úgy érzed, fontos, hogy ott ülsz a közönség soraiban. Mert ez a valóság, és nem egy képernyőre vetített, megvágott és szerkesztett film.
Legyünk kicsit nyitottabbak a rég elfelejtett, hagyományos szórakozásra is, hiszen egy próbát megér, még akkor is, ha nincs távirányítónk, amivel csatornát válthatunk. Mindig mindent irányítani akarunk, pedig néha másra kellene hagynunk ezt és egyszerűen élveznünk a valódi dolgokat.
További cikkek
