Kirándulásunk közben megéheztünk és a szállásra visszatérve megkérdeztük a házi nénit, hova mehetnénk. Ő két helyet is javasolt, de az egyiknél megemlítette, hogy nagyok az adagok és elfogadhatóak az árak is. Mivel mi igen éhesek voltunk, ezért hát utunkat az osztrák-magyar határ felé vettük, ahol a találóan elnevezett "Határmenti vigadó"-t kerestük.
Mivel manapság nincs kocsikázás "mű nő" nélkül, így a helyek kereséséhez ezt a címet adtam meg. Találat egy, navigáció indul... Utunk csodálatosan szép tájakon haladt keresztül, aztán mikor kiértünk a kis faluból és már azt hittük, hogy vége az országnak, akkor mondta a navigáció, hogy fordulj jobbra. Igen ám, de egy földút volt mellettünk. Bizonytalanul haladtam tovább még néhány métert, mondván hátha téved. De újra mondta, hogy következő lehetőségnél jobbra. Ha jobbra, hát jobbra... És ekkor pillantottunk meg egy táblát a fa lombja mögött, ami arra utalt, hogy célba értünk!
Gyönyörű, balról fákkal, jobbról szőlő lugassal szegélyezett út vezet fel a parkolóhoz. És ahogy vissza néztünk, olyan látvány tárult elénk a verőfényes napsütésben, hogy még a perzselő hőséget és égető napsütést is feledtette.
A bejárat felett hívogató cégér, aztán, ahogy beljebb léptünk, balról egy szekér virágokkal, jobbról gyönyörű kert fogadott bennünket. Mivel a kánikulában inkább kint szerettünk volna maradni, a szellősebb és a fejünk felett árnyékot adó szőlővel felfuttatott lugassal kényelmes helyet biztosító kerthelyiséget választottuk.
Nagyon barátságos és hangulatos vendéglátóhely. Számtalan étteremben jártam már, de itt már az elején úgy éreztem, hogy többet kapok, mint egy rutin étkezés. Helyet foglaltunk, és nemsokára már a hideg limonádénkat kortyolgathattuk. Azok az ízek és a pillanatba ragadt illatok...! Ez az, amire az ember évek múlva is emlékezni fog. Az étel kiválasztása sem volt egyszerű. Finomabbnál-finomabb, jól megfogalmazott leírásokkal sorakoztak az étlapon az eledelek. Pl. a gyerekeknek szánt menük: Ludas Matyi kedvence, Paprika Jancsi kedvence, stb.
A választás megtörtént, már csak várni kellett. De ez a várakozás nem tűnt hosszúnak, friss levegőn gyönyörű környezetben, együtt a családdal, finom ital társaságában... A csodálatos napsütést egyetlen felhő sem zavarta meg, mintha ez is a szolgáltatás része lenne. Mivel csöppséggel érkeztünk, az sem volt elhanyagolható, hogy egy viszonylag nagy játszótér várta a játékkal időt mulató gyerekeket.
A rendelést gyorsan, a modern technika alkalmazásával vették fel. Nem volt egymásra mutogatás, látszott, hogy összeszokott csapatról van szó. Le a kalappal a precizitásuk és segítőkészségük előtt. Történt egy kis "baleset" az abrosszal, még a vízcseppek jóformán fel sem szívódtak a textilbe, már ott volt a fiatalember és cserére bontotta is le az asztalterítőt. Tényleg azon vannak, hogy a vendég jól érezze magát, és zavartalanul tudja eltölteni az idejét és az ebédjét/vacsoráját.
Mikor a választott ételek tálalása megtörtént, az adaggal valóban nem volt gond. Hatalmas mennyiség, elfogadható áron. Jött a látvány után a kóstolás. Az ízekben sem csalódtunk! Omlós hús, mennyei szószban, krémes zöldségek, érezni a frissességet. Az illatok és ízek harmóniája fantasztikus élményt nyújtottak!
A vacsora után még egy kicsit maradtunk - kiélveztük a környezet nyújtotta látványt és egy kicsit "kipihentük" a kiadós fogásokat -, aztán elégedetten indultunk útnak a szállásunk felé.
Javaslom mindenkinek - aki arra jár és teheti -, látogassa meg a "Határmenti vigadó"-t!
További cikkek
