Nőci vagy nem nőci?

Nőci vagy nem nőci? Depi vagy happy?

Sokszor találtam szembe magam egy élethelyzettel miszerint lehetek igazi nő és lehetek az a laza csaj, aki vagyok, aki képes randira is melegítőben elmenni.
Annyit agyaltam, hogy két teljesen más külső mégis egy lélek hogyan is fér meg egy testben? Én éltem pesten 3 évig, ott aztán igazán ’picsáskodhattam’, ahogy mondani szoktam. Viszont itthon ritka, hogy ez az énem előjön. Ha igen, akkor valószínűleg vagy lelki válságom van, vagy épp csak jobb lábbal keltem nem a ballal. Fura, hogy mikor előjön belőlem a pestiVivi, akkor menyire más tudok lenni. Összeválogatom a ruháim, megnézem mi passzol mihez. Sminkelek! Nem ám csak szempilla spirál kis korrektor. Nem! Egy komplett vakolást készítek el a fejemen, mert hát pestre nem úgy megy az ember ám csak fel. Bezzeg itthon. Kivan szakadva a pólóm? Na és? Érdekel ez engem és mást érdekel? Ha igen sem vagyok rá kíváncsi! 

Sokszor agyaltam azon, hogy vajon ezzel csak én vagyok így vagy másban is van egyfajta megfelelési kényszer? Úgy kell kinézzek, mint a pesti emberek, ezért kivakolom a fejem és előveszem az ünneplőruhám is. Ugyan már!

Az idő múlásával rájöttem hogy ez mind tök fölösleges dolog.  A napokban viszont valami megtört. Mert se a pestiVivi, se az itthoni lelenc Vivi nincs jelenleg. Eltűnt. Azonban van egy valaki, aki csak úgy van. Gondolatok és minden nélkül. Minek tudható ez be? Szerintem erre én kivételesen tudom a választ!
Hisz’ a pánikroham és depresszió egyben elég durva cucc tud lenni! Talán mikor kint éltem Németországban akkor jelentkezett ez nálam elsőre, addig csak elvétve voltam „furcsán”. Hangulatingadozásaim vannak, amit valaki vagy elvisel vagy nem. Vagy megszokja vagy nem. Nehéz kezelni gyógyszerek nélkül, mert magad ura vagy a szó szoros értelmében. Uralkodnod kell a testeden! Valószínűleg a kettősVivi ezért is van jelen az életemben. Sokszor mikor uralkodik felettem a pánik, a depresszió, a rosszkedv akkor mindig előveszem a tudásom! Van ám nekem olyan is!

Fotózok! Magamat! Miért? Mert olyankor mutatok egy pozitív oldalt a fényképeken, Persze ez lehet valahol pozitív, valahol pedig negatív tulajdonság, de nekem mindig ez segít. Egy jó kép! Az már megmosolyogtatja a lelkem, mert rádöbbenek, hogy nem is vagyok én annyira rossz mint ahogy én gondolom. Sőt még szakmailag sem vészes, akkor sem ha van mit rajta javítani sokszor. Kikapcsolok és csak erre figyelek ilyenkor mindenről elterelve a gondolataim,figyelmem. Szeretem a szakmám, mert nekem ez a hobbim is. De hogy hogyan jön ide a nőci vagy nem nőci?

(most próbálok erre értelmes választ adni)
 
Azt hiszem a lelkem mélyén én mindig pestiVivi vagyok, szimplán néha jó lazítani jó light-osra venni a figurát. De figyelni kell a jelekre, mert ha napokig nem vagyok pestiVivi, hanem csak úgy vagyok üresen az sosem vezet jóra. Ezért mindig dobok fel egy kis alapozót és szempillaspirált, hogy kicsit visszakapjam a hangulatom. Csak szólok nálam ez működik! Lehet valaki más neki áll sütni, főzni vagy épp varrni egy karácsonyfadíszt. Nekem ez vált be és én mindig ezt tudom csak tanácsolni az én alanyaimnak is! Ha rossz a kedved nyugodtan dobj fel egy „műmosolyt”  és kattints egyet.