A 21. század egyi legnagyobb népbetegsége véleményem szerint a kimerültség. Hajszoljuk magunkat a végletekig, és azt gondoljuk a saját testünkről, és elménkről, hogy végtelen energiával rendelkezik. Azonban éppen ellenkezőleg, az emberi működéshez szükség van pihenésre, alvásra. Ezt pedig hajlamosak vagyunk megfosztani magunktól.
Manapság az emberek állandóan túlóráznak, vékony hölgyek cipelnek tonna szám árukat, tele vagyunk agyon hajszolt irodai alkalmazottakkal, két állásban dolgozunk, iskolába járunk munka mellett, neveljük a gyerekeinket és ellátjuk a háztartást. Azt hiszem, valamelyik vagy akár több résznél magára ismerhet bárki.
Bár az önmegvalósítás, a család, a karrier igen fontos része az életünknek, akkor is van egy pont, amikor jelezni fog a testünk a legfontosabbról, önmagunkról. Jobb esetben napról-napra hamarabb fáradunk el, kevésbé tudunk koncentrálni, több hibát követünk el. Rosszabb esetben egyszer csak ájultan koppanunk a padlón.
Esetemben sincs ez máshogy. Egy ponton túl jelzett a szervezetem, hogy meg kell állni egy pillanatra. Sokszor gondolják úgy az emberek, hogy nekem nincs jogom elfáradni, hisz nem fizikai munkát végzek, nem a gyárban robotolok, hanem egy számítógép mögött ülök csupán egész nap. Nem szeretnék bele menni abba, hogy mennyire felelősségteljes munka egy könyvelő élete, és abba sem hogy teljes koncentrálást igényel egész nap. Sokkal inkább az a tény érdekes, hogy én tényleg egésznap a gép előtt ülök. Reggel fél 8-tól egészen késő éjszakáig. Lehúzom a nyolc órás munkaidőmet a gép előtt, majd iskolában ülök este fél 8-ig, hazaérek 9-re és megkezdődik a cikkek írása, vagy nagyobb hajrában a tanulás. A szabadidőm nappalra eső részét pedig szintén tanulással és cikkírással töltöm el. Az agyamnak folyamatosan működnie kell és toppon kell lennie. Tehát ebben fáradtam el. Körülbelül 2 hete érzem, hogy a szervezetem kezdi feladni a tempót. Harmadik éve járok iskolába munka mellett és ez idő alatt egyre nehezebb munkakörök és egyre nehezebb iskolák vártak rám. Elfáradtam! Ez viszont nem jelenti, hogy feladtam. Csupán pihennem kell!
Amikor kitaláltam, hogy életmódblogot szeretnék készíteni, nem igazán volt koncepció a fejemben, de abban biztos voltam, hogy együtt fejlődünk majd. Így rendhagyó módon vágtam bele a blogolásba. Nem rég megírtam, hogy letettem a cigarettát, tehát nem szerves része a mindennapjaimnak már. Most pedig hangot adok annak, hogy mennyire fontos a pihenés. Miközben sorban kellene posztolnom a gyakorlat sorokat, az edzésterveket és a diétás recepteket, én egészen máshol kezdem.
Mert a nulláról épülök veletek és nem fél úton állok bele a csatába!
Még akkor sem ha ezerszer vágtam már bele és ezeregyszer adtam fel. Mert be kell látni, szinte mindig feladtam. Az elmúlt 2-3 évben azt sikerült elérnem, hogy ne hízzak vagy csupán pár kiló csiga lassú fogyást, de a várt nagy változás még mindig várat magára. Én pedig erre vágyok egyre jobban. Jelenleg egyedül vagyok és úgy érzem, soha ennyire nem volt még jó egyedül, mint most. Meg akarom ismerni magamat, a határaimat, de leginkább azt a gyönyörű nőt, akivel én még soha nem találkoztam. Ezért vágok bele, hogy megtaláljam azt, aki vagyok, mert jelenleg nem érzem magamat önmagamnak. Csupán kimerültnek, tehát pihenjünk egyet!
További cikkek
