Az, aki épp gyermeket vár, vagy már van gyereke, nagyon jól tudja, hogy át kell esni bizonyos kellemetlenségeken a várandóság alatt, mint például a cukorterheléses vérvétel. Én is átestem rajta, és sajnos 7 fölé emelkedett az értékem a két óra eltelte után. A védőnőm és a helyettes háziorvos szerint, mivel 7,8 a max, nekem viszont „csak” 7,5 lett az eredmény, nincs nagy baj, figyeljek oda az étkezésre, ennyi. Na de amikor a nőgyógyászomnak is megmutattam a labor értékeimet, mindjárt más véleményt hallottam erről. Ő azt mondta, hogy 7,1 a max és bizony el kell mennem dietetikushoz.
Nem nagyon örültem neki, hogy diétáznom kell, már csak azért sem, mert hát úgy voltam vele, hogy lenyeletnek velem 75 grammnyi cukrot, persze, hogy felmegy az érték, mégis mit várnak? De persze beláttam, hogy ez az én érdekem. Azért nem bírtam ki, megnéztem, hogy mennyi pontosan 75 gr cukor. Lemértem otthon, 4 és fél evőkanálra jött ki. Akkor is persze háborogtam, hogy ki a fene eszik meg reggel ennyi cukrot? Sajnos átgondolva, sokan, mert ugye, aki péksütiket eszik vagy üdítőt iszik, annak simán megvan ez az adag, mondjuk én nem tartozom bele ebbe a körbe, legalábbis nagyon ritka, hogy ilyeneket eszem, iszom, és mégis problémám lett a cukrommal. (A terhességem alatt, mondjuk többször előfordult ezen étkek bevitele, való igaz.)
Szóval, ha már így jártam, bízom benne, hogy a pajzsmirigyemnek is kedvező lesz ez az étrend, mert az sem a legjobban működik, de erről is megoszlanak a vélemények az orvosok között. (Mondjuk ez is érdekes, hogy ilyen fontos kérdésekben miért nincs egységes vélemény?!) Az endokrinológusom szerint nincs baj, nem kell gyógyszert szednem, túl van dimenzionálva ez a pajzsmirigy dolog. Egyébként 3,2-es a TSH értékem.
Na de visszakanyarodva a diétához, elmentem a nőgyógyász által javasolt szakemberhez, aki egyébként kínai orvoslással is foglalkozik. Érdekes volt: a pulzusom alapján megállapította, hogy gyenge a tüdőm, meg hogy erős kisfiam lesz/van, aminek nagyon örültem. A nyelvem színe alapján meg megmondta, hogy hátfájós vagyok. Ez mind igaz is egyébként, bár melyik terhesnek nincs légszomja és nem fáj a dereka, mindegy.
Kábé negyedórás konzultáció került 20.000 forintomba. Azt hittem rosszul hallok, de nem. Ennyibe került. Amit mondott még, hogy nem kell megijedjek, nem vagyok beteg és a baba sem lesz az, a diétát azért kell betartani, hogy megelőzzük a későbbi kellemetlenségeket. Például, amit nem is tudtam eddig, hogy a szülés utáni depresszióért nagyon sokszor a rossz vércukorszint a felelős. Szóval ezért is kell odafigyelni mit eszünk.
A hétvégén meg is kaptam e-mailben a követendő étrendet, és hát nem vagyok boldog tőle. Jóformán csak húst és zöldséget ehetek, amit sosem szerettem, terhesen meg pláne. Persze azt is mondta ez a jóember, hogy nem kell kőbevésve követni ezt a diétát, ez csak iránymutató, de úgy vagyok vele, hogy ha már eddig habzsi-dőzsi volt (kakaóscsiga fagyival és hasonlók), akkor ezt a két hónapot ki kell bírnom, mivel az én és a baba érdeke is. Nem könnyű betartani, egyrész mert nem kívánom ezeket az ételeket, másrészt az alapanyagok sem annyira olcsók, harmadrészt, ha étteremben akarok enni, na hát ott aztán nem gondolnak azokra, akiknek diétázni kell.
Biztos vagyok benne, hogy százszázalékosan nem fogom tudni követni ezt a diétát, de természetesen törekedni fogok, hogy minél jobban betartsam. Bíztatnék mindenkit arra, hogy igenis érdemes odafigyelni a táplálkozásra, mert nagy befolyással van az életünkre, csakhogy ezzel a közhellyel búcsúzzak, bár a legtöbb közhelyes mondás igaz. Az biztos, hogy amióta zabpelyhet reggelizek, simán kibírom ebédig, nem kell tízóraiznom, tudom, ez már régóta köztudott, csak én is meg akartam erősíteni ezt a tényt.
További cikkek
