Életmódváltás

Sziasztok HM olvasók!

Úgy néz ki belecsapunk a lecsóba és meg sem fogunk állni a célig. Ez a része a magazinnak tavaly óta parkoló pályán van. Meg volt alkotva, elérhető volt, de igazán cikkek nem kerültek bele. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy hiányzott az elhatározás! 

Ezerszer estem neki a fogyókúrának próbáltam koplalni, keveset enni, hat után nem enni, nem reggelizni, tk liszteket enni...stb.

Eredmény? Szekunder hízás, érzelmi evés és hasonló finomságok. Jómagam immáron negyedik éve étkezek gluténmentesen. Nem hobbiból hanem intolerancia miatt. A cukrokat, fehér lisztet, magas ch tartalmú tésztákat jó három éve hagytam magam mögött. A súlyom azóta nem növekedett, viszont látványosan nem is csökkent részben a hormonbetegségem ,részben pedig a Snickers iránt érzett szerelmem miatt. Mert azért a bűnözés be-becsusszant.

Ennek viszont vége! Nem, nem újévi fogadalom, sokkal inkább évekkel ezelőtti, ami most beérni látszik és azzal, hogy felvállalva írok nektek róla remélem be is biztosítom magam, önmagammal szemben. Hisz' ez komoly felelősség!

Az első nagy lépés az volt, hogy rájöjjek mi is motivál! Hosszú órákat szántam rá, hogy valódi és őszinte kép táruljon elém, és az akaratom elé. Végül pedig kiforrta magát.

Íme önmagam motivációs levele:

Kedves Klaudia! 

Ezerszer buktál el ezen az úton, de nézd úgy ezt a sétát, mintha ezerszer álltál volna talpra és indultál volna el újra. Már megtanultad elfogadni és szeretni önmagad! Azzal, hogy az életmódodon változtatsz csak az önmagad iránti tiszteletedet növeled meg. Jól tudod miért vágsz bele! Hisz 23 évesen gyógyszereken élsz és kezdetben az orvosok semmi esélyt nem láttak a te győzelmedre. Kemény út vezetett idáig, de kiálltad a próbát. Emlékszel hogy vágtál bele? Elhízott kamaszként, kétségbeesetten, elkeseredetten tele a felnőtt világ félelmeivel. A hormonháztartásod romokban volt akárcsak az életed. Arra is emlékszel hogy jutottál el odáig? Öngyilkos akartál lenni, semmi önértékelésed nem volt és hagytad, hogy a világ megalázzon, eldobjon és bántson nap, mint nap. 

Messze, nagyon messze vagy már attól a lánytól, aki nem hitt magában, aki elveszett volt és aki megbetegedett. Messze vagy már a mondattól, hogy nem lehet gyereked és az orvosod tanácsát is megfogadtad. Rendbe tetted a családi problémáidat és a saját lelkedet is.

Rengeteget tettél érte, hogy ma olyan és az légy aki vagy. Vállaltad, hogy kilépsz a lelkiterrorból és végig éltél egy lelkileg bántalmazó és fizikálisan zaklató időszakot. Több mint egy év kellett, hogy a bátorságod meghozza a gyümölcsét és nyugalomra lelj. Sikerült, ma a kezedben van minden, amit négy éve álmodtál! Ideje újabb célokat kitűzni! 

Ideje élni! Belenevetni a múlt arcába és megmutatni mindenkinek, aki eldobott, hogy mit is vesztett. Ideje elérni, hogy a strandon magabiztosan végig vonulj, hogy megélj egy gátlások nélküli éjszakát! Te boldog vagy egyedül és jelenleg boldogabb vagy, mint valaha de tudod, valahol a lelked mélyen tudod, hogy ez hosszú távon felemészt. Mert vágysz a férfire, aki veled lehet bolond szerető és egyszerre nagy, őszinte és érett szerelem. Hisz ha mélyen magadba nézel tudod, hogy képes vagy előszedni az "anyai ösztönödet" és talán egyszer majd vágysz is saját gyermekre ha ezt most még nem is így látod. 

Minden tudás és akarat a kezedben! Rég elindultál az úton és ha újabb mérföldköveket állítasz magad elé és újra elindulsz követnek és majd egymásnak adtok erőt!

Kalandra fel!