Sok éve küzdök súlyfelesleggel. Talán mióta az eszemet tudom, sosem voltam átlag méret. Ennek köszönhetően, akik nem szívelnek azok hívtak már dagadt tehénnek, tespedt dögnek, csülöknek, dömpernek vagy épp ordítottak utánam hogy a dagadt seggemmel dögöljek meg szifiliszben. Fasza nem? Egy világban ismeretlenül alázunk porig másokat és tiporjuk porrá az egojukat. Még mindig emlékszek, hogy hogyan zsugorodtam össze a gimnázium udvarán, miközben a harmadikról leordítva aláztak és rengeteg szempár szegeződött rám, amelyek örökre a tudatukba égették ezt a pillanatot, akárcsak én. Akkoriban az iskolában diákelnök választás volt ezért a képeimmel volt tele a gimi épülete és egyetlen nap alatt különböző méretű falloszok és kövérségről szóló nem túl finom szlogenek díszelegtek mindegyik plakáton. Menő lett engem alázni, csupán azért, mert menő fiú alázott. Nyers lennék? Gondolj bele mennyire nyersen éltem én meg miközben a saját arcomra néztem 16 évesen, amiből egy méretes szőrös szerszám lógott ki vagy épp disznóvá volt átrajzolva és közben másik tíz gyerek állt mellettem és velem nézte a plakátot miközben rajtam nevetett. Nem kétlem, hogy volt aki sajnált, de az is nevetett. Hisz' ki akarna gúny tárgya lenni, csak azért mert nem röhögött ki egy kövér lányt? Aznap az összes plakátot letépkedtem a szünetekben és bár el akartam felejteni ezt a napot, de a lelkemből sosem tudtam kitépni, így ez a történet örökre meghatározta a hátralévő életemet.
Azon a napon megfogadtam, hogy én soha többet nem bántok senkit. Se fizikálisan, se lelkileg. Megfogadtam, hogy soha nem fogok másokat korlátozni az önmegvalósításban, a kiteljesedésben, és ha megtehetem, akkor még támogatok is másokat a jellemfejlődésben. Megfogadtam, hogy mindenkiben megtalálom az értéket és megtalálom a szeretni valót. Megfogadtam, hogy nem foglalkozok mások múltjával, hogy megtanulom elfogadni az őszinte bocsánatkérést. Megfogadtam, hogy támasz és erő leszek. Akik pedig szeretnek, akik ismernek, azok pedig azt hiszem pontosan ilyennek látnak.
Ezek a fogadalmak azonban el tudnak menni kicsit beteg irányba. Egy olyan útra, ahol mindenki más fontos csak önmagad nem. Így, bár sokkal később, de megfogadtam önmagamnak, hogy nem hunyok szemet dolgok felett, hogy nem fogom a viták elkerülése miatt homokba dugni a fejem. Csak később jöttem rá, hogy ki kell állnom önmagamért és, ami ennél is sokkal fontosabb és rég túl nő rajtam azaz, hogy ki kell állnom nézetek, elvek és emberi sorsok mellett is. Mert egy elbaszott világban élünk, ahol a kövér gurul, a soványt elfújja a szél, a barna hajú átlagos, a szőke hülye, a vörös kurvás, a lila öreges, a zöld meg nem normális. Az átlagos túl snassz, a piercingesnek elszállt az agya, a rasztás igénytelen, a rocker varjú, a rapper beleszart a gatyájába, a divatos meg egy hülye plázapicsa. Akinek műkörme van, az nem tudja törölni a seggét, a fizikai munkás, akinek meg piszkos a körme műszak után, az tuti nem ad magára. Nos, soroljam még vagy fáj már kellően ennyi bélyeg? Most pedig gondold végig hányat mondtál már másra és hányat, de hányat kaptál már meg te? Nem vagyok én álszent, én is mondtam, te is, ő is és mindenki más is. Viszont egyre jobban hányok ettől a világtól és hányok attól, hogy emberek ismeretlenül és amúgy akár ismerős körben is tiporják egymást. Most meg teljesen kiborulok attól, hogy azonos sorsú emberek sorstársaikkal mit is művelnek.
Nem titok és kellően sok platformon publikálom is, hogy ebben az évben belefogtam egy életmódváltásba. Azon a napon mikor belevágtam, fel is vázoltam a legnagyobb félelmemet, hogy a fogyással elvesztem önmagam és egészen más ember leszek. Mert tudjátok annyi, de annyi ilyen történetet nézek végig vagy épp hallok róla, hogy elképesztő.
A kövér lány, akit minden fiú bántott lefogyott és megannyi férfi szerelmével élt vissza. A dundi lány lefogyott és fűvel-fával összebújt azért, mert végre bárkit megkaphatott. Az elhízott lány lefogyott, aztán szépen tönkretett egy párkapcsolatot, meg egy házasságot. Az elhízott lány lefogyott és marketingfogást csinált saját magából, becsapva másokat beleült a jóba és a nő, akin mindenki átgázolt most átgázol szemrebbenés nélkül másokon. Én nem akartam az a kövér nő lenni, aki ha lefogy egy szar emberré válik. Ha azon múlna a fogyásom, hogy a mostani szemléleteimet elvesztem, akkor maradjak kövér, de komolyan! Viszont már tudom, hogy ennek nem így kell lennie! Tudom, hogy nem a bosszú, a visszavágás a megoldás, mert az csak egy elburjánzó élő daganat, ami felemészt mindenkit.
Én le akarok fogyni. De nem azért, hogy bárkit megkapjak, hogy pénzt csináljak belőle, hogy példa vagy etalon legyek. Nem akarok a tömeg élén állni ezzel és minden alkalommal szónoklatot írni erről. Mert rég nem érdekel, mit gondol a világ rólam.
Én azért akarok lefogyni, hogy egészséges legyek, hogy ne marékszámra egyem a gyógyszert, hogy megtanuljam magam annyira szeretni, hogy más is képes legyen rá. Ami meg ennél is fontosabb, hogy én képes legyek befogadni mások szeretetét. Miért kell mindenben ott lennie a haragnak, a gyűlöletnek és annak a hülye pénzkeresésnek? Milyen életmódváltás az, amiben emberek elfelejtik a legfontosabbat, azt hogy miért kezdték el. Azaz elfelejtik önmagukat.
Mert bár nem megoldás szemet hunyni minden felett, vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni. Ez pedig a világ szemlélete. Papolhatok én holnapig, de nem tökmindegy a legtöbb embernek, hogy mit mondok és mit érzek? A legtöbben nem akarják tudni milyen vagyok, mert a hájrétegen biztos nehéz átlátni. Akik a sorstársaim, azokban meg a felgyülemlett sérelmek újabb gyűlöletet szülnek, vagy pénzt csinálnak másokból. Az a baj, hogy a megannyi bélyeg és megalázás annyi fájdalmat tornyoz fel, hogy a csökkenő súllyal arányosan nő az ego. Csak sokaknál nem egészségesen, hanem betorzulva fejlődik. Nehéz is ebben állást foglalni, hisz persze, hogy nyomot hagy az a rengeteg keserves év. Én viszont nem állok be ebbe a sorba. Én megmaradnék mezei bloggernek, aki nem miattad ír és nem is miatta, hanem saját maga miatt. Mert nekem ez a gyógyszer, ez a segítség és ez a kapaszkodó. Igen önző vagyok, de én nem fogok másokat bántani, mert nekem azzal semmivel sem lesz jobb. Nem teszi semmissé a múltam, nem felejtem el a megaláztatást, nem felejtem el honnan építettem fel önmagamat. Nem állok be a sorba és nem fogom másokkal feltölteni azt a mély gödröt, amiből én sok kínkeserves év alatt tudtam csak kimászni. Én megyek előre magamért, mindenki más meg azt csinál, amit csak akar.
További cikkek
