Furcsa ezt a nőt így látni. Haja könnyeden omlik le jól belőtt fürtökkel az arca elé, az alapozó minden bőrhibáját elfedi, a szemöldöke tökéletes színárnyalatban megrajzolt, a smink nude mégis feldobja a tekintetét, tökéletesen rajzolt vörös rúzsa pedig beragyogja a megjelenését. Érdekes ruhaválasztás, rég volt ilyen csinos. Mélyen dekoltált, fekete, térd fölé érő ruhája, enyhén barna combfixe és piros körömcipője elég árulkodó jele annak, hogy randira készül, nem is akármilyenre. Telt, bár arányos alakja egészen csinosnak fest ebben a mai szürkületben. Annyira idegen ez a nő a tükörben.
Jó ideje annak, hogy utoljára randizni mentem. Nem nekem való ez. Nem tudok feloldódni, görcsösen akarok jó benyomást kelteni, miközben a másik rejtett hibáit keresem a beetetési időszak kellős közepén. Ez a randi viszont kicsit más, annyira spontán és egyszerű sztori. Új lakás, új élet, új szomszédok és a felső 7-esben Gergő olyan kedvesen segített, amikor a piros bőr fotelemet próbáltam felszaggatni az emeletre. Emlékszem, mintha ezer éve ismert volna letette a fotelt belehuppant és 32 fogas mosolyával, ragyogó mélybarna szemeivel felmérte a terepet.
Szép kis lakás mondta, miközben én csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jót is mutat ő az én méregdrága piros bőrfotelemben még így megizzadva is. Ennyi lenne, ez ennyire egyszerű volna? –tűnődtem.
Egy jó partinak ígérkező férfi magától besétál az ajtómon már a költözésem napján és úgy veti bele az életembe magát, mint az imént a fotelembe?
Jó fél órát dumáltunk még itt a költöztető dobozok kellős közepén és érintettünk mi aztán minden témát. Karrier, álmok, lakás, szakemberek, főzés és miegymás. Gyorsan kiderült, hogy szeret főzni, sőt mi több, séf a President étteremben két sarokra innen, ahova én még sosem tértem be, révén, hogy nem az én pénztárcámnak való hely. Hamar a lényegre tért és bedobta a nagy kérdést, meghívhat-e vacsorára? Hümmögve bár, de belementem a játékba, elvégre mit veszíthetek, jó ideje már annak, hogy egy kis erotikus szenvedély és románc fűszerezte az életemet.
Ennek a sztorinak pedig már nyolc napja és most itt állok haptákban és készen állva, hogy hegyes tűsarkúmban felsétáljak egy teljes emeletet. Még ebben a fél percben is azon tűnődtem, hogy mennyire utálok magassarkúban lépcsőzni, és hogy tudnak nők a nap 12 órájában, ebben a létezni? Engem ez a 24 lépcsőfok is teljesen kimerített.
A kép felhasználása tilos és jogi lépéseket von maga után.
Felérve egy 190 magas tömör tölgyfa ajtó fogadott tökéletes erezettel. Aranyszegélyes szám jelezte, hogy jó helyen járok. Milyen érdekes, az elmúlt nyolc napban egyszer sem jutott eszembe, hogy egy szintet is fentebb sétálva meglessem, hol is lakik. Becsöngetek. Fehér hanyagul betűrt ingben, bézs nadrágban és egy bugyuta mamuszban nyit nekem ajtót jelezvén, hogy fontos neki a találkozás, de most ő van otthon. A lakás tágas, a falak kiverve és teljesen átépítve. Az ablakokon hófehér day and night rolók. Istenem, de megkérdezném honnan szerezte, mert sehol sem kapok. A konyha tágas és világos. A bútor fehér, a munkalap szürkés márvány, azt hiszem valódi márványlap lehet. Csempének nyoma sincs, teljesen modernül felszerelt konyha ez. Az ember lánya úgy érzi mintha beült volna az Ikeába. Az asztal indokolatlanul nagy, nyolc férőhelyes, így ő maga egy komoly társasági ember képét festi, de nem kérdezek rá jól gondolom-e. A tisztaság illata már-már émelyítőnek hat rám, és a frissen készült házi túróscsusza és harcsapaprikás illata átjárja minden ízlelőbimbómat. Az asztal tökéletes pontossággal van két főre megterítve azt hiszem. Nem mintha etikett kódexeket olvasnék otthon magányos óráimban, de az én kés, villa, kanál kombinációmnál lényegesen látványosabb ez a teríték.
Az étel mennyei, a paradicsom és paprika alap olyan szaftossá tette a hallé szaftját, hogy az bombaként robban szét az ember szájában, a harcsa húsa omlós és puha, mint a vaj. A házitészta pedig a nagymamámnál töltött gyermekéveimre emlékeztet. Hosszasan beszélgetünk közben a karrierjéről, a sikereiről. Megtudom, hogy másfél évet dolgozott Shanghai –ban, majd NewYorkban élt egy kis időt, a kedvenc konyhája a thai konyha és van egy lakása a Balatonon. Hobbi szinten motorozik és egy Harly Davidsonnal szeli az utakat, ha van egy kis ideje. Nem sok szó esik rólam és az életemről. Ha pedig teljesen őszinte leszek nem is igazán tudtam az életével labdába rúgni. Egyre kínosabbá vált közöttünk az a szakadék, amely bár vonzó volt mégis taszító. Ez pedig a pénz volt. Egyre kisebbnek és összezsugorodottabbnak éreztem magam a luxus lakásban és idegennek a helyzetet, amibe kerültem. Szép lassan a dicshimnuszok közepén az ego, a magasröptű gondolatok, a luxus nagyvilági élet megkeserítették először ezt a finom ételt a számban, majd a hangulatot. Azonban az utolsó falatnál, amikor már láttam az este végét egy óvatlan pillanatban egy szálka váratlanul a torkomon akadt. A tökéletes életű férfi, tökéletes otthonában előadtam hát életem legtökéletesebb darabját, ahol öklendezve, krákogva próbáltam megmenteni magamat a biztos haláltól és a cipőmet felkapva mezítláb rohanva indultam haza. Otthon dédanyámtól tanult technikával nagy kenyérgalacsinokat nyelve végül sikerült egy idő után a szálkától megszabadulni és közben azon gondolkodtam, hogy ha maradok, vajon a gazdag felső szomszédom luxus életétől fulladtam volna meg hamarabb, vagy a torkomon akadt szálkától.
További cikkek
