Addig örülj, amíg…
Imádom az ilyen kezdetű mondatokat. Elég sokszor megkapom kommentben vagy privát üzenetben.
„Addig örülj, míg nem lesz kamasz és visszapofázik.” „ Addig örülj, míg csak annyi a bajod, hogy nem tudod hogy etesd „ …
„ Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.”- ez is a kedvencem.
Oké, akkor itt álljunk meg egy szóra.
Az én gyerekem már lassan 8 éves. Én is tudnék okoskodni, hogy 8 éve milyen klasszul csináltam mindent, te meg mit rinyálsz, de nem teszem. A megszépítő messzeség, a nosztalgia sok mindenkinek mindent felülír.
Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor megszületett a kislányom és még bent a kórházban azon törtem a fejem hogy kéne tisztába tenni. Ma már szinte szégyellem, hogy ez egyáltalán megfordult a fejemben, de komolyan mondom nem tudtam. Nem tudtam, nem mertem, féltem, iszonyú bénának éreztem magam. A szobatársam segített.
Régen generációk éltek együtt. A szomszéd kopogás nélkül jött be, a közösség nem zárt csoportot jelentett a facebookon. Minden más volt. Asszonyról lányra jobban ráragadt a tudás.
Amikor túl voltam a pelenkázáson, ott volt még a szoptatás, az altatás és úgy ámblokk annak a megfejtése hogyan tovább.
Mennyit sírtam és gondolkoztam tanácstalanul, hogy mi a franc van, miért bénázok ennyit. Kialvatlanul, dög fáradtan azon veszekedtünk a férjemmel, hogy ki miért aludt 5 percnél tovább. Apró, a régi életünkben még jelentéktelennek számító dolgok óriásira nőttek és vitává duzzadtak, mert mindenki olyan fáradt volt, hogy semmi másra nem tudott gondolni csak arra, hogy aludjon és oldódjon meg minél hamarabb a probléma.
Szóval, addig jó, amíg… ? Hát, lehet. Biztos elég szar lesz, amikor a kamasszá cseperedett gyerekem először üvölti majd a pofámba, hogy a kurva anyádat gyűlöllek vagy részegen betámolyog a nappaliba… vagy azért nem alszom egész éjszaka, mert azon kattog az agyam, hogy hol van.
Addig viszont hadd éljem már meg a problémáimat úgy, ahogy én szeretném. Hadd féljek és aggódjak azon és úgy, ahogy én szeretnék mindenféle bűntudat nélkül. Mert még most is van min 7 év elteltével, pedig már tudok pelenkázni, de hülye vagyok más téren. Nagyon!
Én most egyetlen egy, pontosabban egy és fél tanácsot adok neked, de azt nagyon-nagyon fogadd meg : Szard le a kéretlen tanácsokat és ha valaki elkezdi azt a mondatot, hogy „addig örülj…” , csak emeld fel a középső ujjadat és nézz vele farkasszemet!
S. Nagy Noémi
További cikkek
