Álmaink (folytatás)
Második rész
Izzadsz, egyre fáradtabb vagy, zsibbad a nyelved, dadogsz. Eddig te nevetted ki őket, most rajtad röhögnek. A gyógyszeres kollégáid bohókás tekintettel nézik a munkádat. A munkádat, amit a legtökéletesebben kell elvégezned, amiért cserébe pénzt kapsz( igaz, nem eleget, de kapsz), és azzal a tudattal éled az életedet, hogy utálod mellesleg ezt. Dolgozol és meghalsz. Ettől kapsz te frászt, igazam van? Hogy a semmiért éled le ezt a valamit. Mi ez a valami először is? Számodra mi ez az élet?
Nekem is vannak álmaim. Ez a valami, az álmaim. Én már rájöttem.
És a semmi? Hogy nem váltod őket valóra, hogy csak álmaid maradnak. Szóval, a semmiért élsz ebben a valamiben vagy az álmaidat éled meg az álmaid életében? Erőltetett? Lehet, de délután, fél órával a munka vége előtt, én sem tudok jobbat írni.
Remeg a kezed, büdös vagy saját magadtól, majd be szarsz. Már kevesebb, mint fél óra.
Üvöltenek veled az emberek. Nem tudod megoldani a problémákat, miféle haszontalan vagy te? Inkább mosogatnál németbe’ kínai étterembe, vagy utcát sepernél hollandba’, de az emberek örömére itt vagy. Itt vagy előttük, és elmondanak a leghaszontalanabb élőlénynek. Sírsz? Nem, azt nem lehet, tiltja a munkaköri leírás, a munkahelyi szabályzat, és amúgy az élet is.
Magad elé merengsz, már nem érdekel az ordító emberek hada. Nem sírhattál soha. Nem sírhattam soha. Mert az nem egy férfinak való. Nem lehetek gyenge, nem lehetsz gyenge, mert akkor felfalnak a farkasok.
Egy férfi nem panaszkodhat, egy férfi nem mondhatja, hogy szeretlek, egy férfi nem sírhat, szomorúságában.
Letelt a munkaidő és még mindig kiabálnak az emberek. Nem mennek el, nem tántorítanak, amíg a problémájukat nem oldog meg. Most előjönnek azok a krokodil könnyek. Végig folynak az arcodon. Sós és meleg.
Türelmetlen ez az ember. Nincs ideje semmire, és senkire. Mindent azonnal akar; pénzt, családot, autót, házat, és persze boldogságot. Nincs már ideje az álmait megélni, ezért a semmibe veszik az élete. Nagyon félsz, hogy te is efelé tartasz.
Pedig álmai mindenkinek vannak. Neked is, csak elfelejtettette veled ez a világ.
Munkából hazaindulsz, beragadsz a dugóban, eszeveszetten kiabálsz a többi sofőrrel együtt, és kórusban szidjátok egymás anyjáit. Ez a semmi vagy az álom közé tartozik? Szerinted?
Másfél órával később, amire már besötétedik haza érkeztél. Eldobsz mindent a kezedből, és kidőlsz az ágyon. Kapkodod a levegőt, fáj, kapar a torkod a sok kommunikációtól a munkában, és az utakon. És még boltban nem is voltál.
Csak fekszel az ágyon, a plafont bámulod.
Egyedül fekszel. Körbe nézel magad körül; hol van a szerelmem, hol vannak a gyerekeim?
Rájössz, hogy nem vagy tökéletes. És még szomorítóbb, hogy a világ tökéletesebb, hozzád képest. Nem vagy egy igazi őstehetség, nem vagy milliomos, nem vagy motivált, nem vagy boldog.
Fizeted a számláidat, beleőrülsz a semmibe, megutálod az embereket, és magányosan öregedsz meg.
Pedig az álmaink ott vannak, csak elfelejtjük őket. Nehéz felkelni és megélni azt. Tudom.
De ha könnyű lefeküdni a semmibe, akkor az a valami nincs.
Kelj fel, reggelizzél, igyál kakaót, nézzél mesét, biciklizz! Énekelj, játssz gitáron, üsd a dobokat, fesd meg a képet, fotózd le azt a madarat, autózd át Európát, síelj az Alpokban, írd le a könyvedet! És, ami a legfontosabb, hogy ne félj! Csak csináld, amit akarsz! Emlékezz az álmaidra, gondolj rájuk!
Itt fekszel az ágyban, és úgy érzed nem bírsz megmozdulni? Aludni akarsz! Ennyi az életed?
Kifújod a levegőt, és felkelsz végre.
Csináld, amit szeretsz! Csinálj valamit, kezdd végre el!
Az álmaink bennünk vannak, és azért születtünk meg, hogy álmaink életében éljünk.
Utálod? Ha eléggé utálod a rosszat, ami számodra nem az életed, akkor megszereted a jót, amiben boldogságodat leled.
Lipták Márk
További cikkek
