Ha volna még időm II.

Ha volna még időm II.

Eljött az utolsó pillanat, amíg még szólhatok
Amíg még minden édes titkot feltárhatok
De szívem néma, testemben reszket
Még az utolsó percben is csak veszíthet
Így hát hallgat, nem száll már harcba
Egy utolsót dobban, és végül feladja
Elalszik csendesen, nem küzd már tovább
Elhagyja börtönét, várja egy jobb világ
De ott sem nyugszik békén, visszajár a földre
Hogy őrizze azt, aki a legdrágább kincse
Észrevétlen kíséri nappal a lépteid
Éjjelente arcodat simogatva őrzi álmaid
Hiába ment el, nem szűnik meg szeretni
Csak míg élt, addig félt a Tiéd lenni
De most már szabadon szerethet
A világ végéig Érted létezhet
Most már másom sincs, csak az időm
Az én léghűségesebb, örök szeretőm