Elbújni a lüktető újban. A KEZDETben. Annyira finom és puha ez az energia. Körbefon, mint egy gyapjútakaró. Csiklandozó gyomorpillangók szárnyrebbenése fodrozza szét az érzést, hogy a test minden pontját körbejárhassa a friss rezgés. Kint még mindig hó van. Védelmezőn takarja a tájat. A hideg pajkosan csipkedi az arcokat, akár egy jó kedélyű nagymama. Huncutkodik. És ez is megmagyarázhatatlanul élvezetes. Talán már újraindultak a darálók, amik monoton egyszerűséggel őrlik a „humanoid biomasszát”, sőt, ezek szinte alig pihentek. Mégis, van a januárban valami kifürkészhetetlen béke. Az olyan lelkek vasfüggönye mögül is átkukucskál, akik ritkán engedik ki a belső fény ragyogását. (Már ha tudnak egyáltalán a létezéséről.)
Talán az új lépés lehetőségei jelentik az okot, vagy a születőben lévő NAGY VÁLTOZÁS érezteti a hatását. Ki tudja, és egyáltalán ki akarja megmagyarázni? Ezt csak átélni kell. Egy bögre forró teával a kézben. Mézet csurgatva bele figyelni, ahogyan az édes arany lágyan tekeregve, határozottan mégis olyan kellemes bájjal csusszan az ízes lébe, hogy nézni is gyönyörűség. Érezni a fúzió forróságát, amit a kerámia közeg lázasan a kezeinkbe tölt. Úgy a legjobb, ha pillanatokig annyira süt, hogy hezitálunk, letegyük-e…aztán pár másodperc kín után csak élvezzük a bátorságunk eredményét, mintha egy magasabb világból bújna belénk ujjainkon és tenyereinken keresztül az éltető energia. Most van az elindulás előtti pillanat. A nyugalom-illatú kivárás. A pihenés befejező szakasza, amikor félálomban tudatosítjuk, hogy közel jár az ébredés, de még maradt egy kis időnk a paplan óvó ölelésében. Élvezzük hát. Vértezzük fel magunkat a biztonság adta rákészülés lehetőségével. Értsük meg, mit akar mondani ez a szakasz. Maradjunk csöndben, hogy hallhassuk a suttogást. Különben ijesztő lesz, amikor mennydörögve, kiabálva beszél majd az őt követő szint. Változzunk mesehallgató gyermekké. Bölcs Elbeszélőnk nagy titkokat képes megosztani, ám csakis értő közönséggel!
Most ne keress semmiféle rejtélyt vagy magyarázatot. Nincs szükség tettekre, döntésekre. Élj, élj a pillanatban! Legyél te az édes arany életed bögréjében…merülj el benne olyan fenséges egyszerűséggel, mintha csak mézet csurgatnál a teába…
További cikkek
