Rossz korba születtem! Régen minden jobb volt! - Sokan gondoljuk így. Járjunk utána!

Ahogy az életben is minden életszakasznak megvan a maga szépsége, úgy a világ különböző időszakainak is. Mégis mindenki a múltra hivatkozik. Sokszor hallottam, hogy idővel a rossz emlékek megfakulnak, és végül mindig a jóra emlékszünk. Ahogy múlik az idő, úgy én is egyre szebb emlékeket őrzök magamban.



Mindez pár nappal ezelőtt egy Skanzenben barangolva fogalmazódott meg bennem. A szentendrei népművészeti szabadtéri múzeumban egy tradícionális magyar faluban érezheti magát az ember. Mintha visszamentünk volna kicsit az időben. Ilyenkor bizonyára sokunkban felmerül a kérdés, hogy vajon milyen lehetett az élet régen. Egyes házakba betekintést kaptunk, és körbesétálhattunk benne. Minden olyan egyszerű volt és hasznos. A házak, a berendezések mindenhol szinte ugyanolyanok voltak. Legfeljebb csak a magasabb, vagy éppen alacsonyabb társadalmi rangba való elhelyezkedést sejtette egy-egy ház berendezése. Nem láttam semmi felesleges és haszontalan dolgot. Mindennek megvolt a maga funkciója és helye. A házak olyanok voltak, mint a tapasztalt, bölcs nagymamák és nagypapák. Betérve az ember békében érezheti magát. Kap egy kis kóstolót, egy érzést a múltból, ami olyan meleg, meghitt és csalogató, hogy rögtön időutazni támad kedvünk. Nem akarunk hazamenni, tovább akarjuk hallgatni a történetet.




Átgondoljuk, hogy ők is egyszer voltak olyanok, mint most mi. Vajon milyen lehetett akkor az élet? Milyen volt akkor fiatalnak lenni? Valahol azonban kissé ijesztő a gondolat, hogy ezekben a házakban már nincs élet. Minden bútor, minden berendezés a helyén, amolyan „félbehagyott” érzést kelt, mintha egyszerűen csak elszállt volna az idő. Az emberek megöregedtek, eltávoztak és csak ezt hagyták maguk után. A mesélő házaikat. Minden, amiért dolgoztak, hátrahagyták.



A nagyanyáink is rendszeresen emlegetik, bezzeg az ő idejükben még otthon sütötték a kenyeret a kemencében. Az bizony egy hétig friss volt. Nem volt pazarlás. Ami régen volt az mind jó és igaz. Vajon mit fogunk mondani mi, amikor nagyszülők leszünk?



Mindig energiával tölt fel, ha a múltból kapunk egy szeletet. Egy ilyen élmény maradandó és semmihez sem fogható. Átértékelődnek a dolgaink, és hazaérve már semmi sem lesz ugyanolyan. Utazzunk bátran a múltba és járjunk utána, hogyan éltek elődeink. Tanuljunk tőlük és tiszteljük az emlékeiket. Talán ez is szerves hozzávaló a mi teljes és boldog életünkhöz!