Teremtés

Alkotni olyan, mint adni a lelkedből. Sőt! Egészen pontosan ezt jelenti. Beengedés. Megmutatás. Feltárás. Egy kreatív folyamat során mélyre merülsz önmagadban…le egészen a titkos kincseidig. Megérinted őket, érzékeléseddel lágyan megsimítod, örvényt kavarsz körülöttük, lubickolsz a rezgés keltette fodrozódásban. Aztán választani kell. Mit hozz magaddal a felszínre? Nincs még egy olyan könnyű döntési helyzet, mint az alkotás mámoros állapotában. Hezitálás, taktikázás nélkül. Olyankor szemed és tapintásod van a csodára. Ösztönösen tudod, mit kíván meg a folyamat, hallod a súgást, átéled az erőt és ebben a tökéletesen összefonódó rendszerben, hirtelen Létrehozóvá válsz…megízlelheted a teremtés finom metódusának a lényegét. De tudnod kell, hogy a részegítő lebegés balanszban tartó ellentétpárja a felelősség.

„Vanságba” emelted a megfoghatatlant. Kiterjedése lett. Színekben pompázik. Láthatóvá vált. Mozdulatokká dermedt. Emberi nyelven érthetővé tetted…fizikai síkra varázsoltad. És ami nagyon fontos: megmutattad az egónak. A sajátodnak és másokénak.

Megszülted, ám egyúttal ítéletre is kárhoztattad. Félre ne érts…nem csak a negatív kritika számít ítéletnek. A sikert hozó ünneplés is bírálat. Csak az a jófajta, amiben a „kicsi én” elégedetten elmerülhet. Bemutathatod, meghagyva a lehetőséget, hogy ízekre szedjék, támadják, netalántán ellopják. De még ha nem is tárod közönség elé…a saját egód elől úgysem rejtheted el. Lehet, hogy elsőre boldogságban úszva az égig magasztalod műved értékét…egy következő pillanatban pedig gyűlölöd, érdemtelennek, szemétbe valónak találod…mindazt, ami békés mélységeidben ragyogó drágaköved volt.

Így működik az ego…

Szóval ne feledd… az alkotás felelősségteljes folyamat. Sorsot adsz valaminek, ami egy felsőbb minőségből jön. A lelked darabjait teszed halandóvá. De miért cselekszünk így, ha valahol a tudatunk „jól-értő” ősbölcsességével nagyon is tisztában vagyunk vele, milyen kockázatokkal jár mindez? Mi visz rá, hogy időről időre, újra kiadjuk saját magunkat? A válasz nem lehet olyan egyszerű, hogy az ego, „Legyek valaki!” iránti kielégíthetetlen vágyát csillapítsuk általa…és tényleg nem az.

Abban a pillanatban, hogy önzetlenül adsz VALAMIT, láthatatlan szállal fogsz kötődni a másikhoz. Ezen a vékony kis csatornán pedig élettől lüktetve, változatlan intenzitással pulzál a szeretet. Nem gyengíti sem idő, sem tér…sem ego. Gondold el, mi történik, amikor ÖNMAGADból adsz át egy darabot!

A szeretetnél nem létezik erősebb motiváló erő. Mindig körbe akar menni, körbe akar vinni…terjedni kíván, messze-messze érni…mindenkivel kapcsolódni. Ha megvan a képességed arra, hogy különleges módon nyitsz neki csatornát, akkor ne habozz…és ne félj.

Teremts tüzes vággyal, józan felelősséggel, alkoss tiszta szeretettel! Érj körbe, kapcsolódj!

Éld meg a teremtés lényegét…és ismerd fel a valódi célját…