Tudod beleültem az öledbe és kényelmesen hátra dőltem. Nem tűnődtem, nem gondolkodtam mi lesz ezután. Jó volt így. A te semleges közeged, amellyel szépen átöleltél, majd körbe szőtted az életemet. A mi kapcsolatunk mindig is különleges volt. Féltem tőled, mert láthattam milyen vagy egy másik kapcsolatban. Éveken át nézhettem, hogy keseríted meg a másik életét és ellehetetleníted annak minden reményekkel teli álmát. Láttalak, ha akartalak, ha nem. Hatottál rám, ha akartam, ha nem. Olyan egy rohadék vagy és mocsok pofátlan. Azt hiszed, mindent megtehetsz, mert a világ a lábaid előtt hever, fél tőled mégis ezerszer beszél rólad, hogy néha olyan jó, hogy vagy és keservesen vágyik rád.
Te vagy az, aki után minden édesanya egy kicsit sóvárogva néz.
Te vagy az, akivel ágyba bújnék egy végig stresszelt és üvöltött nap után.
Te vagy az, aki szótlanul csitítod a lelkeket.
Te vagy az, aki után minden nő és férfi is megfordul és azt mondja néhány órát megérne, csak pont oly szótlanul távozzon, mint ahogy érkezett.
De benned bízni? Benned hinni és beléd temetkezni, miközben azt is látom, hogy ezer arcod van? Nem tudok rajtad eligazodni! Nem tudok számot adni mi értelme, hogy létezel, de nem akarok nélküled élni!
Olyan régen itt vagy már velem, évek óta kísérsz hűségesen, de én egyre jobban gyűlöllek.
Minél inkább ragaszkodsz hozzám én annál inkább taszítanálak, de képtelen vagyok rá. Megszoktalak, megtanultalak kezelni, megtanultam élni melletted és építkezni. Néha arra vágyok, hogy a kapcsolatunk sokkal nyíltabb legyen. Arra, hogy menj el egy időre és adj esélyt arra, hogy hiányozz. Arra, hogy vágyjak rád és ne érezzem készpénznek, hogy ha benyitok a lakás ajtaján te már vársz.
Minden áldott nap hazaérve kézen fogsz, bevezetsz a hálóba és csendben létezünk. Ha tudnád mennyi monológgal készültem már. Hányszor éreztem azt, hogy kész vagyok elhagyni téged és hányszor hátráltam ki a helyzetből az utolsó utáni pillanatban is. Ha tudnád mennyire idegesítesz a csendeddel, a szótlanságoddal és azzal a monotonon biztonságos élettel, amit te nyújtani tudsz. Mégis képtelen vagyok kimondani, pedig csak annyit kellene mondanom, hogy :
Kedves Magány tűnj el az életemből, boldogíts mást és vissza se nézz többé Rám.
De nem mondom, mert a legbiztosabb pont te vagy, talán mindig is te voltál.
További cikkek
