„A szerelem nem szabadság, hanem rabság. (…) A szerelemes csak addig szerelmes, amíg rabságban él, egy igézet, bűvölet eszelős rabságában.”
Mondja Márai Sándor.
És milyen igaza van. A szerelem rabság. De ki ne akarna ebben a mézédes, rózsaszín illatú rabságban lenni az idők végezetéig? A szerelem az az állapot, amit te nem látsz, csak a körülötted élők látják rajtad. Na de ha honnan tudhatod, hogy a nárciszszirmok amiken csücsülsz egy mély verem alján vannak? Ebben segítek most neked.
Íme 6 jele annak, hogy menthetetlen rabja lettél az Igaz Szerelemnek:
1.)Végig csuklatod a fél természetet.
Ez az az állapot, amikor még a „büdösbogaram” is nyájasan hagyja el az ajkunkat. Hirtelen az összes biosz tananyag eszünkbe jut, és nem szégyelljük a faunát addig emlegetni, míg a mókusok is elszaladnak a közelünkből. Illetve tovább fokozva a becézgetést olyan kedves állatkákat, mint például a nyúl, felruházunk mindenféle - egyébként az állat természetével összeegyeztethetetlen – tulajdonsággal. Csak ebben az állapotban elfogadható a zombi állatok életre keltése. Hidd el, a vérnyúl, ha szerelmes vagy tök cuki.
2.)Rózsaszín szívek a levegőben
Verőfényes napsütés a dunaparton. Ketten sétáltok. Áll a levegő. A szerelmesed csókot hint a homlokodra. Valamiket látni vélsz a levegőben. Biztosan rózsaszín szívek, hiszen olyan romantikus a környezet. Elsötétül a kép. Megszűnik a világ. Következő pillanatban szerelmesed unottan tartja égbe a lábad. Megint leesett a vérnyomásod…
3.)Megtanulsz horgászni
Utálod a halat. Utálod enni. Utálod fogni. Mert büdös. Mégis ott állsz a folyó partján halász sapkában, halász nadrágban, halász hálóval a kezedben. Nem zavar a melletted lévő hordóban a vízben melegedő halak szaga, mert ha vele vagy mindennek orchidea illata van. És ő tanítja a csomózást, te felszúrod a kukacot. Magyaráz. Tanít. És te feszült figyelemmel csüngsz a szavain, mint mikor apád tanított gyerekkorodban. Mert érdekel. Tényleg érdekel? Tényleg érdekel!!
4.)Elsírod magad, ha nem ízlik neki a főztöd
Sürögsz-forogsz órák óta a konyhában. Tyúkhúsleves a kuktában, rántott hús az asztalon, meggyes pite a sütőben. A kedvencét készítetted. Anyóstól kértél receptet. Érezze otthon magát a drága Ember. Eljön a pillanat fújja, fújja… fújja a levest. Megkóstolja. Rezzenéstelen arccal ennyit mondd: „Kérhetnék egy kis sót?” És te ott abban a pillanatban vigasztalhatatlan zokogásban törsz ki, hiszen te paszulyt csináltál neki, meg lúdlábat és ő mégis sót kér. Soha többé nem főzöl neki!
5.)Tovább bírod a horkolását
Míg az előzőeket már a második levegővételnél pofán vágtad volna, neki csak 1 óra után tömsz zoknit a szájába. Mert őt mégiscsak hagyod aludni, hiszen másnap fontos értekezlete lesz, és annyit készült rá. Meg amúgy is olyan csodálatos ahogy alszik. Még a horkolása is madárcsicsergés. Legalábbis 1 órán keresztül. 1 óra 1 perc után a horkolás, az Igaz Szerelemben is horkolás.
6.)Elektromosságot érzel, ha megérintitek egymást
Úgy tűnik, ennél a pontnál bukik az én szerelmi életem. Engem még senki sem rázott meg, pedig a spirik azt mondják, hogy a lelki társat így lehet a leginkább megérezni. Nem tudom, nem tapasztaltam. De lehet, hogy ha a közelemben egy ember vezetné a 220-at, inkább odébb állnék.
Ha a 6 pont közül egy is igaz rád, akkor sajnálattal közlöm, hogy bizony beleestél abba a bizonyos nárcisszszirmos gödörbe. De semmi gond, ha te benne vagy, valószínűleg ott van veled a párod is és ugye két bolond ha egymásra talál….