Nem tabu rovat
Metál a közmédiában
Bár jómagam is cikkeket írok a közmédia távol áll az én lelkivilágomtól. Nem olvasgatom különböző hírportálok celeb történéseit és a tv nézésről is évek óta leszoktam. Az infók így is mindig eljutnak hozzám. Az egyetlen közmédiás tevékenység, amit azonban minden évben tényleg nyomon követek, az A Dal és maga az Eurovíziós Dalfesztivál. Bár személyes véleményem, hogy ez a Dalfesztivál egy burkolt politikai hidegháború, azért mégis figyelem és értékelem minden évben. Számomra ugyanis nem az az érd
Bővebben
Mínuszolt barátságok
Többször nekiálltam írni az elmúlt hetekben, de mindig becsuktam a wordöt mentés nélkül, mert egyszerűen néhány mondat múlva üresnek éreztem magam, a fejem, mindhiába valónak azt, amiről írtam volna. Lehet, hogy most sem lesz másként.
Bővebben
Amikor bedarál a gépezet avagy egy könyvelő élete
Tele a net ezekkel a "ki és mit gondol a munkámról" mémekkel és soha ennyire aktuálisnak és valóságnak nem éreztem, mint az elmúlt időszakban. Rendszeresen szajkózom, hogy mennyire elismerem a fizikai munkát végző embereket.
Bővebben
A négylábú emberek
Régen a lépcsőházak és az utcákhoz tartozó terek tele voltak gyerekekkel. Minden családba legalább két apróság született. A hétköznapi csöndet gyerekzsivaj, sikongatás és boldog kacagás töltötte meg. Ma micsodák van az utcákon és a lakásokban? Na mik? Hát kicsi kutyuskák! Üngyüm-büngyüm kis (vagy hatalmas) szőrpamacsok. Egyem a szívüket.
Bővebben
Szabadság, szeretem
Amikor valaki az emberi érzésekről vagy a sajt életéről, életéből ír valamit, az általában negatív szokott lenni, vagy legalábbis végső soron negatív a kicsengése. Hogy történhet meg, hogy a boldogságunkról nem írunk, csak a fájdalmainkról? Persze ebben benne van az, hogy az írás segít feldolgozni a lelki sebeket, könnyebb utána, néha még sírunk is közben.
Bővebben
Viszonyíts!
Bizonyára sokan belefutottak már abba a helyzetbe, hogy azt érezték: „sajnálat tárgya vagyok”. Ez egy igen kellemetlen, rossz közérzetet keltő, amolyan elanyátlanodott érzés, amikor az ember szinte látja magát kívülről, hogy ott áll egy üres tér közepén, néz felfelé, szakad az arcába az eső – mint láthattuk már néhány videó klipben – és igazából teljesen egyedül van, senkire nem számíthat, főleg, hogy mindenki sajnálja ezért, vagy azért, a segítségkérés is ciki lenne.
Bővebben
Barátok. Vagy mégsem?
Mindannyiunkkal előfordul, hogy olyan helyzetekbe kényszerítjük magunkat, amiket a legkevésbé sem élvezünk. Mindezt olyan emberekkel, akiket még csak nem is kedvelünk, csak hogy meglegyen az érzés, hogy tartozunk valahova. Felvesszük a "jófej leszek/ műmosollyal minden oké/ mindenki jól érzi magát, szóval nekem is jól kell" arcunkat és profi színész módjára végigjátszuk az
Bővebben
Az életed egy társasjáték
Az élet leginkább egy bonyolult társasjátékra hasonlít. Mind ismerjük nagyjából a szabályokat és mind próbáljuk betartani őket. Oké, előfordul hogy valamilyen módon igyekszünk kibújni alóluk a gyorsabb előrejutás érdekében. Persze senki sem tudja az összes szabályt, sokszor csak találgat az ember, vajon mit szabad és mit nem.
Bővebben
