Egy munkakapcsolat révén ismerkedett meg a sporttal. Az üzleti partner maga is "rudazott", az élménybeszámolók és fotók pedig meggyőzték Böbét. Ráadásul az egészsége is szorgalmazta, hogy válasszon magának egy hatékony mozgásformát. Egei Erzsébet negyven éves kora felett kezdett el edzeni. A kezdetekről és a sport adta lehetőségekről beszélgettünk vele.
- Volt egy egészségügyi problémám, amelynek utána kellett járnom. A rendelőnek közös belső udvara van a Szolnoki Rúdsport és Légtorna Stúdióval. Ahogy kijöttem az orvostól átmentem a másik oldalra és bejelentkeztem. Egyszerűen éreztem, hogy ennek most eljött az ideje. Negyvennégy éves voltam akkor. - kezdi a történetét Böbe. Persze félt is kissé, hiszen tartott attól, hogy milyen érzés lesz "ennyi idősen" a fiatalok között edzeni. A kedves fogadtatás és biztatás azonban eloszlatta a kételyeit.
- Az óra elején arra gondoltam, hogy mit fogok itt csinálni? Nagyjából hatan voltunk, többnyire fiatalok. Viszont én is becsülettel végig vittem mindent. Ez nagyon jó érzés volt. - emlékszik vissza a rúdatléta, majd folytatja:
-Nagyon erős bemelegítéssel kezdtünk.Tényleg mindent átmozgattunk. Ezután nem azonnal "kellett" felmásznunk a rúdra. Alap forgásokat tanultunk. Állóhelyzetből indultunk, ide is érkeztünk, hol egy, hol két karral tartottuk magunkat. A rudat csak lábbal érintettük, a forgás erejét a lendület biztosította. Ehhez persze bátorság kell és sok gyakorlás. Hiszen még az alapok sem olyan egyszerűek, mint amilyennek látszanak!
Az első edzést követően hosszan tartó izomláz és jó néhány kék-zöld folt volt a "jutalma". Viszont meg sem fordult a fejében, hogy ne menjen többször! Az edzőtársak is nagyon segítőkészek egymással szemben. Különböző területről érkeznek, változatos életkorúak, a stúdióban még sincs különbség közöttük. Az órákon részt vevők felkészültsége vegyes ugyan, de emiatt felesleges aggódni. A haladók biztatják, segítik a kezdőket, így hamar megszűnik a szorongás, feszengés az "újakban". Böbe elmondja azt is, hogy sok lánynak, nőnek meg kellet küzdenie azzal, hogy a testüket minimális területen fedi edző ruha.
- Bizonyos kor fölött nem mindenki elégedett a testével. Sőt! Az egészen fiatal lányok is küzdenek ilyesmivel, "nem szívesen mutogatják" magukat. Én mindig arra gondolok, hogy "nyár van." Így a rövidnadrág, trikó kombináció egyáltalán nem zavar. Ráadásul ez egy új, más edzésforma. Sokat segít a gátlások legyőzésében. - részletezi Böbe. Még most is erős ítéletek érik a sportot, nehéz megváltoztatni a véleményeket. A közvetlen környezet hozzáállása szintén nagyban befolyásolja az edzeni vágyók kedvét. Böbe családjában vegyes fogadtatásra talált a hír. Fia és édesanyja bizonyultak a "legnehezebb diónak", ám szerencsére az idő beszélgetőtársunkat igazolta. Sajnos persze akadtak olyanok, akik rosszallóan figyelték fejlődését és a mai napig nem változott a véleményük. Őt ez hidegen hagyja, hiszen a rúdsport jóval több, mint egy mutatós látványosság. Kitartásra, összpontosításra nevel, pozitív előnyeit pedig a mindennapi életben is kamatoztatni lehet.
- Úgy általánosságban jótékony hatásai vannak. Annyira koncentrálnunk kell az elemekre, hogy képtelenség másra figyelni. Manapság jellemzően stresszes életet élünk. Egy-egy edzés idején minden kérdést, gondot el tudok és el kell engedni arra hatvan percre. Maximálisan az edzés feladatokra kell összpontosítani. Megismerjük azokat az izmokat, amelyeket eddig nem éreztünk és nem tudtunk a létezésükről. Egy-egy edzés végére kiürül az agyam, minden kérdést, gondot el tudok engedni, legalább arra a hatvan percre. A nőiesség, erő, szépség csak az egyik oldala a sportnak. A belül zajló folyamatok sokkal értékesebbek. A tartásom például hihetetlen mértékben javult. A porckorong sérvem pedig teljesen visszahúzódott.
Ebben a sportban minden apró eredmény még nagyobbak elérésére buzdítja a művelőjét. A "sikerült megcsinálnom" élmény önbizalmat ad. Nem az számít, hogy mit mutat mérleg! Az sportot űzők saját testsúlyukat tanulják meg változatos módokon emelni, tartani, legyen szó bármilyen egyedi alkatról is. A fő szempont pedig a fokozatosság.
Az edzések alatt nem folyamatosan használják az eszközt. A rúdon bizonyos magasságban, önmagukat erősen tartva, kiegyensúlyozva néhány másodpercig az elemben maradnak, majd lejönnek pihenni. Így például egy rövidebb koreográfia, vagy összekötés sokkal nagyobb kihívást jelentenek. Böbe bátran vállalta ezt akkor is, amikor a stúdió első házi bajnokságára egy három perces koreográfiával készült.
- Nehéz volt hozzászokni ahhoz, hogy szinte folyamatosan fönt vagyok a levegőben, méghozzá percekig. Ráadásul az addig külön-külön gyakorolt elemeket összekötve, egyiket a másikból végrehajtva mutattam be. Legjobban a forgásoknál féltem. A túl nagy lendület könnyen kisodor az elemből. Hatalmas koncentrációt igényel, fejben végig jelen kell lenni. Elmondása szerint nem volt lámpalázas, bár egy kicsit tartott attól, hogy a családok és barátok előtt fog szerepelni. Ám a zene első dallamainak felcsendülésekor már csak a pontos kivitelezésre koncentrált. Magabiztosan, hiba nélkül mutatta be koreográfiáját. Rengeteg pozitív visszajelzést kapott. Ez pedig még jobban megerősítette a sport iránti rajongását. Egészen annyira, hogy jövőre indulni szeretne a Magyar Bajnokságon. A legrangosabb hazai rúdsport megmérettetés negyvenes, sőt még ötvenes kategóriában is várja a versenyzőket.
Tehát soha nincs késő új irányokat felfedezni. Aki pedig elég bátor és kitartó ehhez, különleges, új élményekkel gazdagodhat önmagával kapcsolatban. Ez pedig a legértékesebb tapasztalat, amit a sport által kaphat.
További cikkek
