A minap szembejött velem az interneten egy videó. Egy videó, amelynek elméleti célja a túlsúlyosság problémáira felhívni a figyelmet. Eddig pedig semmi baj sem lenne. A videóban nem a megfogalmazott cél a támadandó felület. Az eszköz, a tartalom viszont, amihez nyúlt az adott személy mélyen sérti számos nő, férfi és meg merem kockáztatni a saját családja személyiségét is.
Ugyanis a marketingkampányok nem ismernek határt, kultúrát, tisztességet. A negatív marketing pont annyira reklám, mint a pozitív. Sőt, lehet még jobban! Elvégre ma biztos többen tudják, hogy létezik „ketocsiga”, mint két nappal ezelőtt. Egy marketingben pedig nem ritka nőkhöz, szexualitáshoz nyúlni. De nincs az a marketing kampány, amely 2020-ban megengedhetné magának, hogy édesanyákat vagy bármilyen más embert degradáljon bármilyen formában is. Tényleg arról kell beszélgetnünk, hogy a gyermekáldás szent és sérthetetlen, hogy nincs ennél nagyobb csoda és nincs azaz áldozat, amit ne érne meg a legtöbb nőnek, hogy ezt egyszer átélhesse?
Számomra a videó egyik legsúlyosabb problémája az általánosítás volt. Mi nők ott rontjuk el, hogy azt hisszük értéket adunk egy gyerekkel a kapcsolatba és utána döngő léptekkel vonulhatunk be plusz 15-20 kilóval a hálóba és elvárhatjuk „apájától”, hogy ugyanúgy nézzen ránk és kívánjon.
Nem! Egy nőre egy egészséges értékekkel bíró férfi szülés után nem ugyanúgy néz, hanem sokkal inkább csodálja, méginkább felnéz rá, tiszteli és szexinek tartja őt a plusz kilókkal is mert hónapokon át a közös gyermeküket hordta a szíve alatt, mert táplálja a gyermeküket, mert éjjel kel hozzá, mert ellátja a háztartást és hazavárja a párját nap, mint nap!
Komolyan elkeserítő, hogy 2020-ban arról kell beszélni az elmúlt évek botrányai után Magyarországon, hogy a gyermek érték, hogy a nőt is tisztelni kell, nem csak a férfit és tisztázni, hogy a gyerek nem lesz félárva, mert anyának megnőtt a BMI indexe. Mert a teltebb édesanya, nem egyenlő hála az égnek a halott édesanyával.
1,4 millió követővel pedig nem tévedhetünk ekkorát, és nem is mondhatunk ennyire degradálót még akkor sem, ha arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy a túlsúly egészségtelen!
Persze mondhatja bárki, hogy a cukorbetegség nem olyan félelmetes, mint hogy este nem kíván meg az uram, de ez kegyetlen nagy általánosítás és elég nagy baromság.
Ennél csak az nagyobb, hogy a férfiak pornót néznek, hogy megkívánják a feleségüket? Ez mennyire beteges gondolat már, és nem azért mert senki se nézi. Álszent sem vagyok. De akarom hinni, hogy egy hús-vér asszony mellett nincs az a férfi, aki azt nézné, ahogy mást „döngölnek” a tv-ben.
Tehát úgy látszik 2020-ban is folytatni kell a harcot, hogy nő és férfi egyenértékű legyen, hogy ne lehessen marketing kampány egy szülés után plusz kilókkal bíró, önmagával is harcban álló, pszichésen és testileg is túlterhelt nő degradálása. Küzdeni azért, hogy mi nők el tudjuk fogadni magunkat! Felismerni a tényt, hogy nem csak a darázsderék szexi, hanem a gondolkodás és az ész is. Nap, mint nap beszélni kell arról, hogy te vagy az életed legfontosabb tényezője. Ne azért fogyj le, mert nem kíván meg a párod plusz X kilóval, hanem akkor fogyj le, ha nem érzed jól magad, ha veszélyezteti az egészségedet a saját súlyfelesleged. ( Abba meg bele se menjünk, hogy egy szint felett ez mennyire nehéz és emberpróbáló, még akkor is, ha csak magadnak köszönheted!)
A válások számát túlsúlyban keresni? Ide ezt a statisztikai adatot, hogy miből gyűjtötték ezt ki?! Mert emberek én ismerek olyat is persze, ahol a szülés után meghízott feleséget csalták meg, de ismerek olyat is, ahol édesapa növesztett sörhasat és mégsem hagyták el. Ismerek olyat, akinek szexi a túlsúly, aki szereti, ha foghat valamit egy nőn és olyat is, akinek kifejezetten a vékony nők jönnek be. Ismerek olyat, hogy a külsőségeket idővel felülírta az intelligencia, a kommunikáció és az ész. Ismerek olyat, akit a párja kövéren ismert meg, majd a nő lefogyott és úgy is szerette! Sőt nem is egy nőt ismerek, aki a fogyása után pattintotta a férfit maga mellől! Ezer meg egy féle párt ismerek és legalább a fele elvállt, de én még nem hallottam indoknak a súlyfelesleget soha! Mert a normális kapcsolatok nem a szexre épülnek, az csak a koronája azoknak a mély érzéseknek, amelyet két ember egymás iránt táplál az életben.
De most megyek. Engem nem bántott a szénhidrát guru! Elvégre én tartom a lánykori súlyom. Hisz, akkor is túlsúlyos voltam és most sincs ez máshogy!
Egy szónak is száz a vége! Szeressétek magatokat és ha egyszer az életben a párotok szájából hallotok ilyen hímsoviniszta dumákat, akkor lépjetek le és tudjátok, hogy vár rátok valaki, aki önmagatokért szeret és nem csak a hálószobában!
További cikkek
