Vicces történet következik, ami " egy ismerősömmel" esett meg...
A nők számára (jobb esetben) minden évben van egy bizonyos nap, amikor "szentélyük középpontját" idegen férfi/nő előtt tárják fel. Persze ez a helyzet nyomokban sem tartalmat élvezetet és intimitást. A maga "fémhűvösségével", nemes egyszerűséggel szükségszerű okai vannak. Ja és persze egészségügyi. Legyünk őszinték: A szűrésnek nevezett tortúrán, csak a helyzet muszáj-íze képes könnyíteni valamennyit. De ugye...tíz perc az életünkből megéri az életünkért! Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok adnak lendületet, hogy a NŐ túl legyen már az egészen.
A történet főhőse új dokihoz került. Ahány nőgyógyász, annyiféle módszer, hozzáállás és persze annyiféle váró.
A szóban forgónál kellemes környezetben, patika tisztaságban várhatja az ember lánya, hogy sorra kerüljön. A helyiség közepén kis asztal, rajta legyezőszerűen szétterített magazinok, olyan mértani pontossággal rendezve, hogy a páciens sajnálja megbontani azzal a rendet, hogy kivesz belőle egyet. S, mivel a falka szellem igen erős, ameddig egy nem kezdi meg, a többi véletlenül sem nyúl hozzá. Azon a bizonyos napon sokan üldögéltek a kényelmes székeken. A szemmel láthatólag harmadik trimeszterben járó kismama, giga pocakkal,kissé nyúzottan, fáradtan. Oldalán a párja hasonló "állapotban", valószínűleg már mindketten várhatták, hogy kibújjon a baba. A közelükben szintén egy pár: a viselős feleség hasán már éppen látszik, hogy milyen kincset rejt, kezüket összekulcsolva, gyakran egymásra mosolyogva várakoznak. Úgy tűnik, ők még szelídebb szakaszban járnak. És persze jelen vannak a "beazonosíthatatlanok". Talán csak szűrésre jöttek. Esetleg valamilyen problémájuk van, netán most derült ki a terhesség mindent-megváltoztató ténye. Hát bizony ez nincs az arcokra írva. A kis csapat üldögél és vár, hátha felbukkan végre A DOKI. Hamarosan eleget is tesz ennek a várakozásnak, széles mosollyal lép ki a vizsgálóból. Ez alapvetően jó hangulatot teremt, enyhül az a furcsa, ki nem mondott nyomás, ami ilyenkor benne van a levegőben. Szólítja a nagy pocakos kis mamát, aki párja segítségével lassan de biztosan lépked a szoba felé. Valahol mélyen a kint ülő nők mind erőt sugároznak felé. "Csak keményen anyukám! Veled vagyunk!" Ajtó becsuk, a csönd visszatelepszik, magazinok érintetlenül pihennek tovább. Csoportos telefonnyomkodás következik, a társas magány kialakításának legalkalmasabb "okos" eszközeivel. Majd hirtelen szélvihar módjára ismét kinyílik a vizsgáló ajtaja. Doki jön, majd beszél:
- Bocsánat, ezt majdnem elfejtettem! Nehogy unatkozzanak nekem! - mosoly, az addig észrevétlen falra szerelt kis tv bekapcsol. Fájlok végeláthatatlan milliói sorakoznak egymás alatt fölött, találomra elindít egyet, majd visszamegy.
Az első felvételen egy kedves, idős, ősz hajú professzor kezd mesélni. Jó kedélyű ember, vicces anekdotákkal tűzdeli meg sokszor igen súlyos mondókáját. Tud valamit az öreg, mert a telefonok egymás után csusszannak a táskák mélyére, egyre több szempár szegeződik a képernyőre. S bizony ontja magából a hasznos információkat fogantatás, terhesség, szülés témakörében. Néha fájdalmasan groteszk, ahogyan egy-egy komplikációról, veszélyről legyintve mesél. Vagy valamilyen mulatságos hasonlattal igyekszik tompítani a kellemetlen lényeget, ám valahogy megmarad egy határon, s csak kíváncsibbá teszi nézőit, ahelyett, hogy elborzasztaná....Bármi történne a pályafutásával, minden bizonnyal teremne babér számára a szórakoztatóiparban is.
A mosolygós pár gyakrabban néz egymásra, titkos jelekkel kommunikálnak, mintha a különleges erők katonai csapatában lennének. Tulajdonképpen nagyon kedves dolog látni ezt. Néhány perc múlva a prof elköszön, majd újabb videó indul el. Bizony a nagy pocakos kismama még mindig a vizsgálóban van, ám ezek a tv-s anyagok valahogyan más mederbe telik az idő folyását. A múlásával kapcsolatos érzékelést mindenképpen tompítják, be kell látni, hogy elég ravasz megoldás ez a doki részéről. Szinte tapintható a várakozás az új téma kapcsán. Szemüveges szülésznő köszönti mosolyogva a nézőket. Úgy tűnik , az alkotók nagyon rámentek a szimpátia kialakítására, persze ezekről a fontos kérdésekről morcos szigorúsággal beszélni nem is lenne túlzottan szerencsés. Az utolsó trimeszterről és a szülésről lesz szó, ezt még az elején leszögezi a szakember. Mosolygósék izgatottan fészkelődnek, most jön a legrelevánsabb téma. Nos, mindenképpen megért volna néhány fotót azoknak az arcoknak a döbbenete, amelyet a felvétel további részei rajzoltak az arcokra. Naturális részletességgel mutatta be ugyanis a nő test minden apró porcikáját, amely részt vesz a csoda világra hozásában. Természetes, hogy erről senkinek nincsenek illúziói, de a videó annak a maradéknak az esélyét is szétoszlatta, amit az ember lánya felépíthetne magában. Nehéz megmondani, hogy a mosolygós témavezetőnek álcázott, ám kissé eszelős nőszemély túlzott vehemenciája, vagy a tények szárazon, nagy mennyiségben és direkt módon történő arcokba dobálása okozta a feszengést. De mindenki érezte az biztos. A pár tagjainak szemében az addig békésen üldögélő harmóniát riadalom váltotta fel. Annál a résznél, amikor a "tágulás mértékét" taglalták, a férj pupillái egyenes arányosságban igazodtak az elhangzott centiméterhez....Szó esett a "jó fájdalomról", amit szeretni kell és várni, hiszen a szülő nő legjobb barátja....A vigyorogva taglalt részleteket, pedig tudták fokozni: a háttérben egy, a vajúdás állapotát éppen megélő nő küzdött keményen. Persze, hogy a szülésznő oda is ment hozzá, egy rövdike interjúcska erejéig, hogy na mi a helyzet... A látottatk libabőrös borzongást szórtak szét a váróban ülők között. Bizony, voltak akik visszamenekültek a telefonba, de a "műsor" hangját nem tompította a pötyögés nesze.
Megváltásként érkezett a doki, aki a fiatal párt hívta következőként. A sokkból felocsúdva, menekülésként lépkedtek a szoba felé, őket pedig már némi irigységgel figyelte a társaság. Mielőtt bezárta az ajtót, az orvos még odaszólt a "népnek":
-Remélem hasznosnak találják a videókat! - arcokra fagyott, erőltetett mosolyok érkeztek válaszul. Ismerősöm még két videót volt kénytelen végig nézni, bár ezek némiképp szelídebb folytatások voltak...
Mire sorra került, a sokk változatos reakciói már minden addigi izgalmat, vagy kellemetlen érzést töröltek a vizsgálattal kapcsolatban. A szüléssel kapcsolatos tömény információ áradat is jó polcokra került a lelkében végül. Az új dokiról pedig egy valami biztosan elmondható: bölcsességre vall, hogy ebben a furcsa világban, ahol a természetességnek már lassan alig van létjogosultsága, ő egy kissé szélsőséges, ám hatásos módszerrel igyekszik közelebb vinni az embert, saját létezésének legfontosabb kulcsához: a születéshez.
További cikkek
