Az meg van, mikor Józsi bácsi 20 év három műszakozás után hirtelen a gyárban szívrohamot kap és meghal? Vagy az, hogy a Japánoknak külön szavaik vannak a túlhajszoltságból bekövetkezett halálra? A sararímanok azok, akik 12-13 órákat dolgoznak irodai munkát, míg nem életüket adják a cégért. A karoshi a túldolgozás általi halálnak az a formája, ami főként fiatal üzletembereket érint, mikor hirtelen érthetetlen okból agyvérzést kapnak. És térjünk csak vissza Józsi bácsira. 45 éves volt. Fiatal. 3 gyereket hagyott hátra. 2 fiút, 1 lányt. Nagyobbik fia 20 éves. Elmegy apja temetésére, utána megy vissza dolgozni ugyanabba a gyárba, amibe az apja. És ha megkérded, hogy miért, kis Józsi azt feleli: „Mert kell a pénz, az anyagi biztonság, hogy majd ha családot alapítok mindent meg tudjak nekik adni.” És ha majd eltelik 25 év, és kis Józsi a gyárban szívrohamot kap 45 évesen, mi ismét csak széttárt karokkal állunk, azt suttogva, hogy de hát olyan fiatal volt. Biztosan ezt jelenti az élet körforgása?
Azt gondolom itt kell feltenni, azt az igen fontos kérdést, hogy mi az élet? Úgy vélem nem mondok semmi újat, ha kijelentem, hogy állandóan rohanunk. Az egész világ minden szegmense folyamatosan vibrál, hogy mindig készen álljon egy újabb kihívásra és cselekedetre. De belegondoltál már, hogy ez mennyi energiát kíván tőled, a másiktól és a világtól? Tényleg az az élet, hogy egy 13 éves gyereket közre fogunk mi felnőttek és elvárjuk tőle, hogy 1 év alatt döntse el, hogy milyen szakmában lesz boldog majd 10 év múlva? Az az élet, hogy kidolgozom a belem is, hogy az ovodás gyerekemnek megvegyem az első tabletjét? Az az élet, hogy a menyasszony és vőlegény fejenként napi 12 órát dolgozzanak, hogy összegyűjtsék a pénzt, a bazi nagy magyar lagzira, ahol a friss házasok helyett a hattyújégszobor lesz a fő látványosság?
Nem! Nem ez az Élet!
Van egy sablonunk, amiben az az életképes, aki színötössel végzi az iskolát, ami után jól fizető munkahelyet szerez, a családját eltartja és a számlákat időben befizeti. De hogy a munkahelyén egymást tapossák a kollégáival; és a családjával nem, hogy minőségi időt, de semmilyen időt nem tölt az nem számít. Pedig az Élet az, amikor felvidít a tavaszi séta minden lélegzete. Az Élet az, amikor a szülő rá is néz gyermeke rajzára, miközben megdicséri. Az Élet az, amikor a párom boldogságának örülök, nem pedig annak, hogy kaptam hitelt a 160 centis képátlójú tv-re. Az Élet a kapcsolat! Kapcsolat a világgal! Kapcsolat a szeretteimmel és kapcsolat magammal!
Nem irónikus, hogy az életképességből, csak maga az Élet marad ki?
Azt gondolom, hogy ha ezt megértjük meglátjuk végre azt is, hogy valójában az egész társadalmunk életképtelen.
És, hogy mi az a világmegváltó cselekedet, ami az életképtelenséget felszámolja? Nemes egyszerűséggel annyi, hogy elkezdesz beszélgetni magaddal. Megállsz és megkérdezed magadtól, hogy mi a te életed? Jó-e neked, hogy mások élet-modelljét másolod? Tényleg szükséged van a fogyasztói társadalom fogyasztására? Állj meg és kérdezd meg magadtól, hogy az amivel az idődet töltöd, boldoggá tesz-e! Megkapod-e a napjaid forgatagában azt, amire a testednek és lelkednek szüksége van? És ami a legfontosabb, ezután várd meg a választ. Mert az élet kapcsolat! Elsősorban kapcsolat önmagaddal!
De ha ez nehéznek bizonyul, akkor kezd az első lépcsőfokkal. A holnapi óraátállítás után, pótold délután a plusz egy óra alvás idődet, amit elvettek a szervezetedtől. Kivételesen adj magadnak plusz 1 órát az életedből, amit eddig a lelked, belül összegörnyedve szemlélt…
További cikkek
