Élni vagy csak túlélni? Van különbség. Egy mélypontot követően megfogalmazódott bennem, hogy amikor valamilyen nehézségbe ütközök, gyakran hasonló gondolatok fordulnak meg a fejemben: „Csak éljem túl ezt az időszakot,” vagy „legyek már túl a vizsgán, az állásinterjún, a költözésen.” Mostanában volt egy pár ilyen nehézség az életemben, amin csak úgy gyorsan túl akartam lenni, hogy aztán visszatérhessek, a komfortos, megszokott gördülékenyen alakuló életembe.
Csakhogy ez elképzelésnek nagyon szép, de nem így van. A dolgok sosem mennek gördülékenyen. Amint elintéztél valamit, aminek során sok nehézségbe ütköztél, örülhetsz a sikerednek, de ne aggódj, ez nem tart sokáig. Utána jön majd egy másik ilyen feladat, aminek megvalósításához ki kell lépned a komfort zónádból, törekedni kell a maximumra, intézkedni kell, olyan feladatokat is elvégezni, amik nincsenek kedvedre. Egyre inkább kezd tudatosulni, hogy nincs olyan, hogy letudok mindent, aztán megnyugodhatok, és hátra dőlök. Ehelyett az élet egy folyamatos küzdelem, amiben aktívan részt kell venni és kockázatot vállalni, nem pedig elbújni előle vagy megretteni tőle.
Ha megéled azt, hogy néha, kudarcot vallasz vagy csak nagy nehézségek árán és nem azonnal sikerül valami, többet teszel magadért, mintha rálegyintenél, „Nem vagyok rá képes!” Sajnos sokan (köztük én is) hajlamosak vagyunk arra, hogy ha valami nem a terveink szerint alakul, vagy több nehézséggel jár, mint gondoltuk, befordulunk és feladjuk. Kifogás mindig akad. Ma már túl vagyok mindenen: kiboruláson, síráson, önvádon, kétségbeesésen, reménykedésen, újabb síráson, menekülésen akkor jön az érzés, hogy tudom erősnek kell lennem, és a kitartás majd győz végül.
Tekintve, hogy jelenleg nehéz időszak van az életemben, én is leginkább elbújni szeretnék, átugrani ezt az időszakot és ott tartani, hogy van egy biztos, jó légkörű munkahelyem, ahol kamatoztathatom a képességeim és építgetem az önálló életemet. Szeretnék oda eljutni, hogy nem bizonytalanodok el, és biztos terveim vannak a jövőre nézve. El szeretném érni, hogy el tudjam fogadni magam, és az önsorsrontó gondolatok még ritkábbá váljanak, hogy ne a „tökéletes testre” való törekvés rombolja tovább az önképem. Illetve jó lenne, ha a magánéleti dolgaim is kicsit tisztázódnának. De valahol persze tudom: jó, hogy nem ugorhatom át ezt az időszakot, amikor ezeket a célokat valósítom meg.
Nyilván azért nem értem még el, mert küzdenem kell még érte, mert még nem tettem meg érte mindent. Ez nem megy egyik napról a másikra. Tudatosítani kell magamban, hogy ez nem azért van, mert buta vagyok, vagy rosszak a képességeim, csak még van mit alakítanom, az élet nem ad könnyen semmit sem, mindenért meg kell küzdeni és mindennek van ára. Néha úgy érezhetjük, hogy több próbatételt kell kiállni, mint amennyit elbírunk, de fontos, hogy elhiggyük: Ez sem feltétlenül egy rémálom.
Minden célhoz vezet út vagy akár több út is, és ez az út lehet nehéz, hosszú, sötét, néha eltévedhetsz, vagy letérhetsz róla, de ez a te utad! Ezeket a célhoz vezető lépéseket meg kell élni, és nem csak azt kívánni, hogy ugorjuk át, és legyünk végre a célnál, mert ezek a próbatételek formálnak, alakítanak minket, és eközben is rengeteg jó dolog történik. Minden kis lépés a cél felé nagy értékkel bír. Ezért fontos, hogy ne csak túlélni akarjuk a küzdelem időszakát, hanem megélni is. Rengeteg tapasztalattal lehetsz gazdagabb és megerősödsz ez által. Ugyanakkor, a cél elérését követően is lesznek nehézségek.
Nagyon jó dolog, ha felvételt nyertünk egy munkahelyre vagy egyetemre, vagy lesz egy párkapcsolatunk, de ezeknek a megtartásáért is mindennapi küzdelmeken esünk át, és rájövünk, hogy megéri. Csak el kell kezdeni valahol. Például ott, hogy szorongás és vágyakozás helyett cselekszünk. A saját példámat nézve, önmagában az, hogy elkezdtem kimászni a saját magam által ásott gödörből, már előrébb vitt. Most már nem igazán vannak nehéz heteim, inkább csak nehéz napok. Már nem azzal a gondolattal ébredek minden nap, hogy de jó lenne, ha nem is léteznék, mindenkinek könnyebb lenne. Még ha néha vissza is térnek az önromboló gondolatok, tudom, hogy már erősebb vagyok ennél. És tudom, hogy a legjobb az egészben az, hogy nem túlélni akarom a napokat, hanem megélni, átélni. Csak élni.
További cikkek
