Régebben, mikor zenéből kerestem a kenyeremet, és gyakorta vettem részt rendezvényeken, a kedves, érdeklődő, kulturált közönség mellett sajnos találkozni lehetett kevésbé kimért és tapintatos viselkedésű emberkékkel, akik nemhogy nem vették észre magukat, egyenesen büszkék voltak a modortalanságukra, mert úgy érezték, mindent megtehetnek. Szó sincs róla, ez nem nemzeti sajátosság, ez minden nemzetnél és nemzetiségnél jelen van, egyetlen közös jellemző, hogy ezek a viselkedésformák leginkább akkor jönnek elő, ha külföldre megyünk, kiszabadulunk a saját környezetünkből, ahol ismernek minket, és vissza kell fognunk az alantasabb énünk egy részét, de ha külföldre megyünk, vagy akár országon belül messze valamelyik rendezvényre, akkor aztán kijön belőlünk a gátlástalanabb én. Tulajdonképpen erről is szól a nyaralás, meg a pihenés, hogy kiszabaduljunk a társadalmi szabályokból, meg a mókuskerékből, de ettől még nem akkora kalitka embernek maradni, vagy mégis? Ezek a viselkedésformák olyannyira dühítők és emellett jellegzetesek, hogy érdemes ezeket bemutatni.
1. Ez eladó? –Bocsánat, de nem!- De megveszem. –NEM!- Ennyiért se?- NEM!- Légyszi haza akarom vinni a faternak!
Akár zenésznél, akár kézművesnél, hagyományőrzőnél, ha a pénzes turista meglát valamit (hangszert, munkaeszközt, fegyvert stb.) , mindenáron meg akarja venni. Az nem zavarja, hogy ÉPPEN használja a produkcióhoz, vagy, hogy éppen rendszeresen használt holmi, és hogy neki fogalma sincsen a használatáról, őneki van pénze, ezért JOGA van erőszakosan próbálkozni, hogy megvegye. A tipikus újgazdag bunkó első (vagy sokadik) nyaralásán éppen demonstrálni akarja a napszemüveges-bikinis-strandkendős goldigger cicababájának, hogy neki mindenütt ugrálnak. Nem öregem, nem a tiéd a világ!
2. Ez király volt, de valami normális, mai zenét nem tudtok? Mondjuk Tankcsapdát? Meghívlak egy sörre érte.
Hát persze, normális zenét, ha neked ez a normális. Pontosan illik egy történelmi hangszer repertoárjába… Nyilván időnként egy-egy zenés étteremben, belefér, hogy elvárja az illető a bazseválást, de ahol például historikus zenét, kort jelenítenek meg, nagyon nem fér bele, mert ugyan az élménynyújtás az elsődleges feladat, de az nem jelent szolgaságot. Aki meg más zenét akar hallani, mint amit kap, menjen el a kívánt koncertre.
3. Figyi, ezt hétvégére kölcsön tudnád adni? Buli lesz nálunk, poén lenne! Fizetek érte!
Persze, éppen amikor erre jársz, pont azért van nálam, hogy neked kölcsönadjam a kenyérkereső, mondjuk félmilliós cuccomat, hogy csak most, csak neked, kölcsönadjam hétvégére, hogy menőzz a hülye haverjaid előtt a pörköltes bogrács mellett. Na, gyorsan felejtsd el. Mert ez semmilyen körülmények között nem fér bele.
4. Táncolj hajnalig! - Figyi, itt ez a pénz, játszd el nekem ezt és ezt.
Az elemi gátlástalanság, és a pénz mindenhatóságának hiszekegye, hogy mindenki megvásárolható. Ez korjellemző gondolkodás, és nagyon rosszfele tartunk, és ez ebben a kis mondatban is benne rejlik. Mindemellett az arcátlanság netovábbja. Figyi, nem szorulok a szaros pénzedre, el lehet húzni a búsba.
5. Kéretlen közös szelfik- nem jó poén.
A kedves bunkó turista gondolja magát, és két-három pia után beugrik, félig fellök, és gyorsan csinál egy szelfit. Az hagyján, hogy részegen beleugrik a produkcióba, és az illető veszélyezteti a körülötte lévőket, de még baja eshet az értékes holmiknak, munkaeszközöknek is, amellett, hogy hatalmas tajparasztság.
6. Kérdezés nélkül megfogja más tulajdonát.
Amikor poénból hozzá is nyúl az emberhez, ruhájához, eszközeihez, abban az esetben megbizonyosodtunk, hogy az illető turista nem tartozik a homo sapiens faj alá. Igazán illik megkérdezni, hogy meg szabad e nézni a gyakran milliós cuccot. Nem igazán poén, ha avatatlan kéz kárt tesz benne, az meg még károsabb, ha abban a hitben tesszük, hogy mi aztán mindenhez IS értünk.
7. Étteremben: Fúj mi ez a szar?!
Nyilván nehéz felfogni, de vannak népek, akik mást is esznek gulyáson, vagy paprikáskrumplin, vagy rántotthúson kívül. Nem, nem poén, ha tört angolsággal elmagyarázod a pincérnek, hogy mit nem kérsz bele a helyi jellegzetes ételbe. Hangosan lefujjogni kóstolás után meg megint csak hatalmas tahóság, akkor is, ha nem értik éppen a nyelvet. Maradtál volna otthon lángost zabálni a Balatonon, te kulturális világtalan.
8. Az okos apuka, aki nem kérdez. „Nézdmár kisfiam, köcsögduda!”
Beszélgetni, kérdezni, kulturáltan szabad, senki sem harap és nem fennhéjázó. De az a legrosszabb indítás, mikor kérdezés nélkül a gyereknek marhaságot adunk tovább, csak mert lusták voltunk belenézni a tankönyvbe, amire már nagyapánk is lusta volt, és tökéletesen félreinformálódunk. Inkább kérdezd meg, mielőtt marhaságot tanítasz meg a fiadnak/lányodnak.
9. A gúnyolódó részeg buliturista.
Eleve bebaszva megy el rendezvényre csapatostul, hogy kiélje magát, és simán beleröhög minden rendezvényfellépő, valamiféle művészeti teljesítményt nyújtó produktumot, és még hangosan be is szólogat. „szoknyás köcsögök bazze…”. Komolyan, az ilyen arcokat sehová sem szabadna beengedni, a kultúrának a lehetőségét sem érdemlik meg.
10. Apuka újratöltve: kérdez lángossal a pofájában, arcát majd beteríti a tejföl. „Te, hffmmllsss…hogy működik ez a köcsögduda?” "Megfoghatom? Bocs, tejfölös a kezem, lécci fogd meg ezt addig."
Haver, azután is idejöhetsz megkérdezni, hogy megetted, vagy legalább nyeld le, és töröld meg a arcod, és lehetőleg ne köpködd a fokhagymás tejfölt az arcomba, ennyire nincs benned egy kis gátlás, vagy tisztelet? Az meg már mindennek a teteje, ha a mocskos szalvétát is a produkciót létrehozó kezébe akarod adni, hogy engedhettek így ki a lovak közül az istállóból? Félelmetes, hogy azt hiszik, ez a viselkedésforma is teljesen rendben van. Nem, nincsen.
Reméljük, egyikben se ismerünk magunkra a felsoroltak közül, mert remélhetőleg kulturált emberek vagyunk, akik tudják, hogy egy ország népéről alkotott véleménybe bizony sokat nyom a turisták viselkedése.
Ne legyünk ilyenek!
Ne alacsonyodjuk le ilyen állati szintre!
További cikkek
