Kukur Tihar: kutyu…mi van?!
Egy különleges eseményt szeretnék bemutatni ebben a cikkben. Egy olyan ünnep csodálatos szokásairól mesélni, melyben minden látszat ellenére a legnagyobb főszereplő maga az élet. Ősi hagyományai középpontba állítják a létezés tiszteletét, az örömöt, a hálát…és a lelkek szövetségének ünneplését…nem számít, hogy két vagy négylábú testről legyen szó. Ja és nálam pedig bakancslistás téma.
Hit, kelet, Nepál
A szavak hallatán azonnal a fülünkben csengenek még olyan fogalmak, mint: spiritualizmus, hinduizmus, buddhizmus, meditáció és számos, a keleti kultúrához tartozó mozzanat, eszme. Tény, hogy Nepál, ezrek számára jelent fontos állomást a megvilágosodás, útkeresés bonyolult folyamatának megélése során. (És persze szép számmal vannak, akik turisztikai szempontok alapján látogatják, de az más téma.) Még azon paradox állapot ellenére is, ami az állam, gazdag kultúrájával fordítottan ellentétes gazdasági helyzetét jellemzi.
A keleti vallásokban mindig volt/van valami megmagyarázhatatlanul vonzó tulajdonság a nyugati ember számára. Talán a meseszerű mondavilág, az élet legalsóbb szintekig történő tisztelete, vagy a lélek tanítását tisztán és bölcsen megcélozó, figyelmet befelé irányító vonásai miatt…Ezt mindenki eldöntheti saját maga. Én így látom, ez a véleményem. És jó pár elemmel, tanítással tudok magam is azonosulni. Talán a mai világ mindent-szabad-semmi-nem-tilos hozzáállásának egyik pozitívuma ez. Hogy bárhonnan választhatok egy puzzle darabkát ÉLETem kirakósához. Még különlegesebbé, még színesebbé téve a majd egyszer elkészülő KÉPet.
Díváli
Azaz a fény ünnepe. A mi karácsonyunkhoz hasonlóan a szeretet, a boldogság a bőség motívumait hordozza, általuk fűzi össze az embereket. Az utcák és házak mesés fényfüzérekkel, rangolikkal (mandalákhoz hasonló díszítő elemek) telnek meg, melyekkel Lakhsmi istennőnek (a gazdagság, gyarapodás, táplálás, fejlődés kötődik hozzá) kedveskednek. Egyúttal jelképek is, annak szentségét őrizve, amikor az istennő a földre szállva szövetséget kötött az emberekkel. És ebben bizony közreműködtek állati segítők is. Az öt nap valójában róluk szó, mindig más és más fajnak adva meg a tiszteletet.
1. nap – A hollóké és varjaké. Hitük szerint ők Yamraj (halál és áldás) isten küldöttei, a halál és emberi élet hírnökei, ám a bölcsességet is jelképezik. Madárcsemegével kedveskednek nekik.
2. nap – A Kukur Tihar vagyis a kutyák ünnepe.
3. nap – A teheneket tisztelik. Talán ezen állatok keleti szimbolikája a legismertebb a világon: jólétet, gazdagságot biztosítanak. Ilyenkor a legjobb füvekkel, zöldségekkel táplálják őket, csodálatos virágkoszorúkat aggatnak a nyakukba.
4. nap- Az „ökrök imádata”. Az igavonó állatok hűségéért, erejéért és a nehéz munkáért hálálkodnak nekik, finom falatokkal és sok pihen(tet)éssel. Ők is kapnak mesés virágdíszeket.
5. nap - Különleges rítusok sora szól a testvéri szeretetről és tiszteletről. Ezeknek része egy úgynevezett szent pamut fonal, amely megóv a sérülésektől. A testvérek és rokonok a kezeiknél összekötik egymást vele, ez szimbolizálja a kialakult védelmet. A szövetség egyenrangúsága, a szeretet és megbecsülés dimenziókon áthatoló erejének jelképeként pedig az állatokra is rátekerik a fonalat.
A fesztivál egyébként október végén vagy november elején zajlik. Idén október 27-én kezdődik majd.
Kukur Tihar
A 2. nap főszereplői tehát leghűségesebb társaink. Leginkább ezen tulajdonságukért adnak hálát. Hitük szerint nem csak az életben, a túlvilágon is támogatnak minket. Úgy tartják, hogy a kutyák átvezetik a lelkeket a Holtak Folyóján, de általánosságban is fontos szerepet töltenek be a hindu mitológiában. Egyik legősibb írásuk soraiban olvasható, hogy Samara (a kutyák anyja) segítette Indát (a Menny uralkodóját) az ellopott nyáj visszaszerzésében. Ez a „nemes tett” örökre megbízható, hű és sérthetetlen szövetségessé tette az ebeket. Így egy babona szerint, aki a Kukur Tihar idején kutyában tesz kárt, büntetésként idejekorán fog kilépni ebből a földi világból. A virágfüzérek szinte tényleg kivétel nélkül minden csahos nyakában ott lógnak, a legfinomabb falatokkal halmozzák el őket és annyi figyelemmel, amennyivel csak lehetséges. Homlokukat piros és/vagy sárga porból álló tikákkal (pötty, amely a bölcsességet, illetve a hatodik csakrát szimbolizálja) díszítik. Ez áldást hoz viselője számára, melyből az a személy is kap, aki találkozik egy „díszes állattal.” A katonai és rendvédelmi szervek szintén „szabadnapot” adnak a négylábú kollégáknak. Gyakran tartanak bemutatókat velük, ahol aztán jutalomfalatokkal, simogatással, játékkal köszönik meg a munkájukat, szolgálatukat. Csodálatos, hogy ebben a rendszerben milyen bölcsen és tisztelettudóan áramlik a hála és szeretet, amely minden földi lénynek kijár(na.) ( Itt most tekintsünk el a szélsőségektől…) Ember és állat közötti kapcsolat kevés kultúrában nyilvánul meg ennyire magasztos formában. Egyébként ez az ünnepkör leginkább Nepálra jellemző, egyéb területeken más változatokban létezik. Példának okért a „kutya-nap” kizárólag Nepál sajátossága. Ahogy írtam a cikket a mi kis segítőnk az ölemben aludt. Hallgattam a hortyogását és minden lélegzetvételnél köszöntem, hogy Ő van nekünk.
Az én szívem igen nagy részét nem titkolt, kutyarajongás által fűtött, igaz-ebszerelem működteti… Egyszerűen lenyűgöznek. Sugárzik belőlük valami megmagyarázhatatlan ősbölcsesség, amivel nap, mint nap képesek számunkra újat tanítani (leginkább önmagunkról). Még akkor is, amikor mi fáradozunk velük az „Ül!” vagy „Fekszik!” parancs szavakon…Egyszerűen egy felsőbb minőségből jönnek és mélyre ható érzékelésük van. Tiszták és megingathatatlanul képesek áramoltatni az univerzum legelemibb, legerősebb erejét: a szeretetet. Őszinte hála értük…
(A kép a tulajdonomat képezi, engedély nélküli használata jogi lépéseket von maga után!)
Ő itt a kiskutyánk. Céklaporos tikával, művirágkoszorúval egy rögtönzött házi „kutyaünnep” keretein belül….bár azt hiszem (remélem ezzel Ő is egyet ért) nálunk egy kicsit mindennap Kukur Tihar van…És úgy gondolom, vagyunk még ezzel így egy páran.
További cikkek
