A körülöttem élők körében nem ismerek nagyobb multitaskert, mint jómagam. (És olyat se, aki több anglicizmust használ, ha már itt tartunk.) Na de mit értek "multitasking" alatt? Magyarul fogalmazva ez annyit tesz, hogy valaki több dolgot is képes egyidejűleg, hatékonyan (legalábbis én szeretem elhinni, hogy hatékonyan) csinálni. Tipikusan "Megnézem a sorozatom következő részét, miközben eszek valamit és átfutom a beadandómat."
Ez mind tök jól hangzik, és úgy tűnhet, időt spórol az ember, amiből a legtöbbünknek soha nincs elég. Ennek persze a hosszú távú eredménye az lesz, hogy a "megnézett" sorozatrész történései csupán halvány foltokban maradnak meg, és miközben a mondatszerkezeti hibánkat javítottuk ki az esszében, sikeresen nutellás lett a fehér felsőnk. Nem is kell mondanom, hogy a megspórolt időért duplán fizetünk, hisz mostmár öltözhetünk át, a sorozat következő részénél pedig majd csak lesünk, hogy "kihagytam valamit? Ők még 2 résszel ezelőtt a nászútjukat tervezgették, akkor most miért dobálja ki a csaj a srác cuccait a harmadikról?" Ezért persze újra kell néznünk az előző részt is. Mindezek ellenére elégedettséggel tölt el minden multitaskert, ha 2-3 dolgot egyidejűleg le tud rendezni. Akkor van gáz, ha ez az egész maximalismussal párosul (lásd: jómagam) hiszen ha több dologra figyelsz egyszerre, vagy ugrálsz egyik teendőről a másikra, majd vissza az előzőhöz, egyik sem lesz tökéletes. Ez pedig az őrületbe tudja kergetni az embert. De akkor mégis mi a megoldás? Ha egy dolgot csinálok hosszú ideig, úgy érzem nem haladok. Ha többet, de egyik sem lesz kész, megintcsak egy helyben toporgok.
Nem csak a munkában, de a hobbijainkban is érezteti hatását, ha több dologra koncentrálunk egyidejűleg. Már évek óta próbálok rájönni, miért nem haladok úgy a hobbijaimmal, ahogy szeretnék. Játszok gitáron, de nem elég jól. Írok, de nem elég gyakran. Lovagolok, de nem adom bele a maximumot. Tanulok, mégsem elég hatékonyan, mégsem elég a céljaimhoz. Beszélek 2 (és fél) idegen nyelven, mégis keveset beszélek a külföldi ismerősökkel. Ha valaki kicsit is ismer, tudja hogy én aztán nem sűrűn panaszkodok, egyszerűen csak azért, mert nem látom értelmét. Ne érts félre, ha te jobban érzed magad attól, ha elmondhatod valakinek, hogy mi bánt, akkor mondd is el! Nagyon sokat tud segíteni. Személy szerint viszont szeretem magam lerendezni a problémáim, így panaszkodni maximum saját magamnak szoktam. Tehát a félreértések elkerülése végett: Nem önsajnáltatás, amikor azt mondom, nem elég jó, amit csinálok.
Vegyük példának a gitározást. 7 év után nem ezen a szinten kellene lennem, de figyelembe véve mindigis legalább 3 különböző dolgot csináltam emellett, kevesebb időm jutott rá, volt hogy mással voltam elfoglalva, így napokig hozzá sem nyúltam. Megintcsak: multitasking. Ha az összképet nézzük, baromi jó hogy ennyi mindent csinálok, azonban ha szétszedjük ezt a képet és jobban megnézzük; láthatjuk, hogy nem is annyira tökéletes.
A sokszínűség jó tud lenni, sok helyzetben hasznomra vált már, hogy értek ehhez is, ahhoz is. Ez a sokszínűség viszont azzal jár, hogy negyed/ötöd/sokad annyi időt tudok fordítani különböző dolgokra. Hallottam már néhányszor, hogy "Hagyj abba valamit, látod hogy nincs rá időd!" viszont nem szeretném feladni azt, ami még ha csak ritkán, pár órára is, de olyan szinten magába szippant, hogy megfeledkezek minden másról körülöttem. Ezt nem tudom feladni. Senkinek nem kellene feladni, aki megtalálta azt a hobbit, ami hasonlóan hat rá. És ha ez azzal jár, hogy multitasker maradok és sosem leszek teljesen elégedett azzal, ahol éppen tartok, ám legyen. Nem akarok 100%-ig elégedett lenni. Hogy miért?
Ha elhiszed, hogy már elég jó vagy, azt gondolhatod már nincs hova fejlődnöd. Ilyenkor hal meg a lelkesedés, a kreativitással együtt. És az addig elért tudás? Az a hamu, amit nézegethetsz.
További cikkek
