Egy kevertet kérnék és egy Kőbányait.- csapom oda hanyagul a szőke kis pultos csajnak, aki igazából csak udvariasságból kérdezi meg, mit kérek. Szerintem már régen tudja, hogy mit iszok, meg azt is kb. mikor jövök.
A kevertet hirtelen mozdulattal döntöm az arcomba, egy pillanatra a számban tartom. Hagyom, hogy átjárja az összes ízlelőbimbómat a keserű alkohol. Majd lassan leengedem a torkomon. Kínzó lassúsággal égeti végig a nyelőcsövemet, majd elterül a gyomromban. Az utolsó sejtemben is érzem, ahogy a feszültség helyét átveszi az esti nedű édesen homályos és szédítő érzése. Már nem kell sok, hogy behasson. A sör mellé egy-két stampó és minden félelmem, feszkóm a semmivel lesz egyenértékű .
Leülök a törzshelyemre. A sarokban a padnál minden nap egyedül ülök, ha betévedek. Mondjuk legtöbbször betévedek. Csendben ülök, felszisszentem a söröm és egy nagyot szürcsölök belőle. A második korty már teljesen elfedi a kevert ízét és átveszi a hatalmat a számban. Előveszem a telefonom. A facet görgetem. A világ leghasztalanabb tevékenysége ez. Tekered a semmit újra és újra, mint egy éhező, aki az információkra vágyik, meg rád. Megnyitom a Messengert. Azonnal rám néz az arcod. Hosszú hajad árnyékából mosolyogsz rám. 40 perce voltál fent utoljára. Az asztalra teszem a mobilt.
A sör észrevétlenül fogy el a dobozból. Kell még egy kör. Annyi elég is lesz pont mára. Egy feles kevert, egy Bambi. Nem keverjük mással, holnap munka van. A kevert már nem éget úgy, de annál inkább hat. A sört már menet közben felnyitom, egy nagy korty társaságában ülök le a helyemre. Igen, az enyémre. Felveszem a mobilt, megnyitom a Messengert. Elérhető vagy. Írni kellene.
Azt sem tudom mikor költöztél az agyamba. Mikor lett kézenfekvő, hogy vagy, hogy számíthatok rád, hogy leírhatom neked a gondjaimat? Mikor lett nyilvánvaló, hogy érdekel téged mi történt velem aznap? Vagy csak én látom így? Ti nők biztos azt hiszitek mi sosem agyalunk és bennünk nincsenek félelmek, holott tele vagyunk komplexusokkal, amiken képtelenek vagyunk tovább lépni. Pl. itt vagy te, a nő, akihez…. Tudod mit inkább iszok még egyet.
Feles, sör. Szóval írni kellene neked. Megemelni a telefont és feltenni a kérdést, hogy találkozunk-e? Mondjuk ne most és ne ma, mert így ebben az állapotban baromság lenne. Elvégre te megmondtad: Vagy te vagy a pia. Ti nők mindig azt hiszitek az élet fekete-fehér. Ha valaki eljár kocsmázni a haverokkal, akkor már alkesz. Mondjuk én egyedül vagyok most, de ez nem mindig van így. Írni kellene neked, de ahhoz kell még egy sör.
Kikértem a sört, de mégis kell még egy kevert. Kell az erő, a vagányság. Azt meg nem adják csak úgy ingyen. Visszaülök. Már szédülök, de ez ezzel jár. A jókedvnek is van árnyoldala. Hol tartottam? Írjak? Tegnap is jókat nevettünk. Tényleg érdekelsz. Egyre jobban része vagy a napjaimnak. Hogy csinálod? Hogy kúszol ilyen észrevétlenül be a mindennapjaimba? Mikor lettél te állandó? Mikor lettél te az esti gondolat? Mikor lettél te a reggeli elmélkedés is? Sokat gondolkodok rajtad, rajtunk. Az alkohol fejbe vág, pont úgy, mint a tény, hogy hozzád fel kell nőni. Neked ez nem lesz elég, te nem éred be ennyivel. Az a kurva alkohol, pedig megmondtam én, hogy nem lesz ez így mindig. Szerinted én iszok. Nem mondod ki, hogy alkesz vagyok, azért meg nem bántanál, de érezteted. Szarkasztikus vagy én meg úgy csinálok, mintha fel sem tűnne.
Én nem írok. Ma nem, ahhoz már sokat ittam. Nekem nincs kedvem felnőni az elvárásaidhoz, nincs kedvem megmászni a magasra tett elvárásaid hegyét. Én így vagyok én. Ez meg vagy kell neked, vagy nem. Ez a te bajod, hogy nem éred be semmivel. Azt hiszed te tudod mi jó nekem. Azt hiszed, mindent jobban tudsz. Amúgy sem vagyok én alkoholista, velem senki se éreztesse ezt. Csak kell a kikapcs, a relax a kemény nap után. Nem értheted te ezt meg, mert te azt hiszed mindent jobban tudsz. Tudom, hogy így gondolod. Fel is mérgelsz, pedig itt se vagy, sőt nem is dumálunk. Ehhez értesz. Lelkiismeretfurdalás a semmiért.
Kérek is még egy sört. Nem bírom én ezt. Meg amúgy is lassan zárnak. A kis szőke a pultnál nagyon vigyorog. Egye-fene az utolsó sört a pultnál iszom. Bájos a pofija, kedves a mosolya. Dekoratív kiscsaj, bár kicsit butuska. Egyszerű. Meghívom hát egyre, oldódjon a kicsike. Műszak vége van, elfogadja. Így jobban megnézve a tapadós kis trikójából csak úgy kívánkozik ki a melle. Nem rossz. Estére jó lesz. Látod, neki így is jó leszek. Ő nem vár el semmit sem tőlem. Tudod mit, ma őt viszem haza. Neked meg majd írok holnap. Nem tudod te mit vesztesz. Te csak azt hiszed, tudod mi jó nekem. Na majd megmutatom a kiscsajnak én mi jó nekem. Bár a nevét se tudom, de hát szivi nem is kell az életet túlbonyolítani. Majd megtanulod. Majd rájössz. Rájössz te. Rá ugye? De nekem te ne…
További cikkek
