Tinder tündér
Receptem nekem sincs arra, hogyan találjuk meg a számunkra tökéletes párt, viszont azt elmesélem, nekem milyen utam volt idáig.
Húsz éves voltam, amikor az első, igazinak mondható kapcsolatom volt. Szerelmes voltam, sőt szerelmesek voltunk, több volt ez már, mint egy tini-szerelem. Nagyjából három évet voltunk együtt, nem mondom, hogy mindig felhőtlen volt a kapcsolatunk – őszintén kié az?! – de összességében jó rá visszagondolni.
Őt, viszonylag gyorsan, egy mindent elsöprő típusú szerelem váltott. Magával ragadó szerelem volt ez. Jött és mindent vitt, mint a piros hetes. Kapcsolatunk nem élte meg a fél évet, viszont továbbra is jóban maradunk, és vagyunk a mai napig is. Persze a szakításunk pillanatában, azt hittem, itt a világvége és most mi lesz, de nem árulok el nagy titkot azzal, hogy jött a nagy Ő.
Csak, hát a nagy Ő nem rögtön jött, de nem ülhet tétlenül senki otthon, a csodára várva, hogy jöjjön a herceg, aki álmunkból csókkal felébreszt. Én sem tettem. Nem tudtam kit és mit akarok, de azt igen, egyedül lenni nem.
Elmentem bulizni, iszogatni, vacsorázni a barátnőimmel, de még így sem botlottam bele álmaim heregébe. Továbbra is úgy gondoltam, nem ülhetek itthon tétlenül, jött is az isteni szikra: Tinder! Zseniális alkalmazás, mellyel itthon ülve jogosan várom a csodát – gondoltam én. Regisztáció pikk-pakk megvolt, lehet is „vadászni”. A mai napig úgy gondolom, nem rosszabb a netes ismerkedés, a buliban ismerkedésnél, ahol (jobb esetben) csak félrészegen odatámolyog a délceg dalia és invitálni próbál egy italra. Szóval elkezdtem tinderezni. Tök jó, ha tetszik, jobbra húzom, ha nem akkor balra – de ezt gondolom, nem kell bemutatni senkinek.
Érkeztek is a „kérők” szép számmal. Bevallom tetszett. Randi itt, randi ott, ma vele, holnap mással. A félreértések elkerülése érdekében leírom, hogy a randi az esetek 99%-ban valóban randit jelentett. Akkortájt azt volt a mottóm, hogy egy kávét mindenki megérdemel (hozzáteszem, ma már nem így gondolom). Élveztem, megismertem új embereket, új helyeket, új helyzeteket. Mindegyik randi más volt. Egyvalami azonban mindig állandó volt, a kimentőhívás. Nagyjából 1-1.5 órával a randi kezdete után jött egy hívás egy ráérő baráttól, ha rettenetes volt, akkor felvettem és azonnal rohantam haza, természetesen ezt úgy kommunikáltam, hogy ne haragudj, ezt fel kell vennem, vészhelyzet, majd folytattam azzal, hogy: el kell rohannom, a barátnőm kificamította a bokáját, el kell mennem vele a sürgősségire, írok majd. Aha, persze nem írtam soha többet. De szerencsére ilyen csak egyetlen egy alkalommal fordult elő, hogy fel kellett vennem. Na, jó még egyszer szükségem lett volna rá, de akkor pont nem ért rá senki, hogy időben kimentsen, szerencsére a srác is ismerte ezt a trükköt, és őt kimentették.
Sokat randiztam, minden randival több lettem, lassan kezdett kialakulni bennem a kép, mi az amit szeretnék, és természetesen mi az amit nagyon nem. Közel három évig húzogattam a tindert jobbra és balra. Persze volt egy-két kapcsolat kezdeményem innen, de utólag visszagondolva annak, hogy velük több randit megért a dolog egy oka volt, mégpedig az, hogy még mindig nem tudtam mit vagy kit akarok, de azt biztosan állíthattam, hogy egyvalamit továbbra sem, egyedül lenni.
Számtalan különféle randin voltam. Voltunk moziban, kávézóban, bárban, adventi vásáron, parkban és még sorolhatnám, a többsége kellemes volt, de még mindig nem az volt, amit én akartam, bár azért már kezdett összeállni a fejemben a kép.
Aztán jött egy újabb kávézás. A program megszokott, a hely és a partner új volt. Én is ugyanaz voltam, mint az eddigi összes ilyen esetben, kedves, mosolygós. De ez a randi más volt, mint a többi. Ott és akkor valami megváltozott bennem, miközben kortyolgattam a szokásos cappuccinomat, már tudtam mit akarok. Bármit, csak ezt nem. Nem szeretnék többet a jövőbeli terveimről, a munkámról, a családomról, sőt semmiről beszélgetni egy idegennel egy kávé mellett. Megittam a kávémat, elköszöntem és hazajöttem. Akkor jöttem rá, hogy én egyedül is nagyon jól megvagyok, és ha kell, évekig nem randizom, de többet „unaloműzés” céljából nem rabolom senki idejét és más se tegye ezt az enyémmel. Hazaérve, persze a barátnőknek referáli kellett a randiról, de csak annyit mondtam, hogy no date december lesz, a teljesség kedvéért; november közepe tájékán járhattunk. Pihenek, majd meglátjuk, mit hoz az újév, de ezt a tinder-ámokfutást befejezem.
Nem kellett megvárnom a január elsejét. A szerelem a legváratlanabb helyen talált rám, december elsején.
Bár nem a tinderen, de úgy gondolom kellett hozzá, hogy rájöjjek, ki vagyok és mit is akarok. Úgyhogy köszi tinder, és köszi tinderes srácok!
További cikkek
