Női önértékelés napjainkban

Ma reggel a fürdőszobában magammal szembesülve önkéntelenül elgondolkodtam olyasmi témakörökön, hogy mit jelent napjainkban nőnek lenni, és hol tart a 21. században a női önértékelés.

(Amúgy, mi sem természetesebb, mint hogy reggel ilyen gondolatai legyenek az ember lányának..)

Arra jutottam, hogy annyira szomorúnak tartom, hogy manapság túl sok nő küzd azzal, hogy nem szereti, nem tudj elfogadni önmagát.
Ehelyett elárulja saját önvalóját, megtagadja magát, és megpróbál még több hamis szerepet, még több sminket, még több semmitmondó, hivalkodó ékszert, még több ruhát bevetni.
(Nemrég szelektáltam ki csomó ilyen cuccomat, juhú!)

Próbál külsőségekre alapozva kicsikarni egy kis elismerést a környezetétől, aztán azt képzeli, hogy amit kap, az valódi törődés és szeretet.
Pedig valójában, az én lefordításomban csupán az efféle dolgok állandó megdicsérése kb. ezt jelenti:
„De szép maszkot festettél magadnak, jól elbújtál, jól el is hittem, hogy ez vagy te..”

Nehéz nekik elfogadni magukat a természetes önvalójukban.

Tévedés ne essék!
Nem azzal van a baj, ha a nő ad magára, és igényes, kellemes a megjelenése, szereti jól érezni magát a bőrében!
Nem.
És nem is azzal, ha egy nő felfedezi, hogy mi áll jól neki, kialakítja a saját stílusát, illetve, szépség-trükkjeit.

Hanem azzal, ha ez egy görcsös megfelelési kényszerré válik, és átcsap közönségességbe.
Ha felölt egy szerepet, aki „mindenképp jó nő akar lenni.”
Ez a túlzott akarás.
Erőlködés..
Egyszerűen természetellenes.

Onnantól kezdve lehet bármilyen szép, akkor sem kellemes ennek a feszengő valaminek a közelében lenni, aki 5 percenként kérdezi, hogy „Ugye nem kenődött el a sminkem? Jó a hajam? Van tükröd?”
Mert ezzel rendkívül instabil önértékelésről tesz tanúbizonyságot. Olyan alapdolgokon aggódik, amik egy egészséges önértékelésű nőben fel se merülnek.

Mert butaságok.

Butaság azt gondolni, hogy akinek nem tökéletesen élésre vasalt a haja, és nem szuper trendi a ruha-összeállítása, az nem is lehet szép és szerethető!
Bármit is próbálnak belénk sulykolni a plakátok, a magazinok, a média: a mai mesterkélt női ideál egy jó nagy butaság!

Rivalda.
Szemfényvesztés.
Árulás!
Hamis illúzió.

Ugyanis, a minőségi, mély, tartalmas szeretetet nem lehet elnyerni pusztán a felszín művi kimázolásával, ha a belső, lelki élet nincs karbantartva.
Minden odabent kezdődik.
Persze, aki felszínes kapcsolatokra vágyik, annak hajrá..

Én láttam rengeteg olyan őt, igazi nőt(!), akin semmi smink nem volt, a haja sem volt festve, se a körme, elég visszafogottan is öltözködött, mégis jó volt a közelében lenni, mert ragyogó, elbűvölő volt a puszta, leplezetlen önvalójában.
A belső világa nyilvánul meg egész külső lényén.


Nem volt szüksége arra, hogy hivalkodásával elkeseredetten próbálja magára vonni a figyelmet. Nem kellett kompenzálnia a kishitűségét, mert pontosan tudta, mennyit ér, és ezzel kapcsolatban nem volt szüksége külső megerősítésre.

Amilyen formában létezett, maga volta  megtestesült női erő.

Az az öntudat, az az elfogadás, az az ítéletmentes gyermeki nyitottság, az az odaadó figyelem, törődés, tisztaság, ami sugárzott belőle, egyszerűen gyönyörűvé tette.
Mert nem próbált meg más lenni, mint aki valójában. Elfogadta magát, ezáltal másokat is képes volt elfogadni.
Tisztában volt a saját értékeivel, így nem érzett késztetést a bizonygatásukra. S pont ez a csendes megbékélés önmagával, ez az oldottság tette vonzóvá, különlegessé mások számára.

A nő eredendően, természeténél fogva olyan, mint egy gyöngyszem, egy illatos és színpompás virágszál. Nem igazán kell hozzátenni semmit, az alapvető igényességen kívül.

A túlzásba vitt kenceficézés csak elveszi, tompítja tündöklésének fényét, és nevetségessé teszi.

Persze, nem biztos, hogy egy nőt mindenki szeretni fog, és szépnek tartani.

De ha a nő szereti és elfogadja, becsüli magát, tudatosan jól bánik magával, kívül- belül, akkor nincs is szüksége arra, hogy mindenkit meg akarjon nyerni, és bárkinek is az elismeréséért ácsingózzon.

A nőt nem kell a felismerhetetlenségig megmásítani.
Finoman ki lehet hangsúlyozni a szépségét, az erényeit, de a többi tényleg felesleges.

Mert a nő úgy jó, úgy szép teremtés, ahogy van.