Réz András – Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok...

Réz András – Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok…

Réz Andrásról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy egyszerű. Igen kivételes ember, kivételes látásmóddal. Egyszer azt olvastam, hogy a rendetlen emberek igazi zsenik. Ugyanis ők képesek átlátni a káoszon. Ugyanez a helyzet Andrással, aki egy róla készült interjúban azt nyilatkozta: „Nem vagyok rendetlen, hanem nem vagyok rendmániás.” 

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem tudtam mire számítsak, hiszen sosem olvastam még hasonlót. Különböző, részben megosztó témákról beszél fesztelenül, őszintén és kötetlenül. Eleinte nem értettem, és főleg a lényegét nem értettem. Kellett pár oldal, mire rájöttem. Ez a könyv valóban olyan, mint egy kötetlen beszélgetés, filozofálgatás az élet nagy dolgairól. Ahogy a könyv hátlapján is említi: „Kommentár aktuális és fontos, avagy nemzeti konzultációt igénylő, vagy éppen a sarki gasztrocsehóban megbeszélendő ügyeinkről.”  Ez nem egy egy szálon futó regény, amelynek – jó esetben – van eleje, közepe, vége és kész, hanem sokkal komolyabb témákat vet fel, amelyek a mai társadalmat érintik generációtól függetlenül. Nagyon tetszett a könyvben, hogy írója őszintén, nyersen fogalmaz, ugyanakkor rendkívül intelligensen foglal álláspontot. Bátran felvállalja a véleményét, és nem is kell, hogy mindenben egyet értsen az olvasójával. Különböző, különbözően gondolkodó EGYÉNISÉGEK vagyunk, és ez így van rendjén. Nagyon szimpatikus Réz András nyitottsága a világra, a liberális felfogása. Képes befogadni az újat, képes haladni a korral, mégis van benne egy konzervatív értékrend, amely nyilvánvalóan a generációja, neveltetése nyoma.  A könyv olvasása közben sokszor észrevettem, hogy kissé elkalandozott, nem mindig a lényegről beszélt, de közben az elkalandozás is lényegessé vált. Ettől olyan rokonszenves, olyan emberi. Mintha azt mondaná: „Egy kicsit elkalandoztam, és akkor mi van? Emberek vagyunk, hibázunk. De legalább egy jót beszélgetünk.” Így válik különlegessé az olvasmány. Kötetlen, emberi, lényeges. Olyan látószögből jeleníti meg ugyanazt, amit mi látunk, amibe mi bele sem gondolunk. Ehhez idézek a könyvből, amikor a horror filmek kapcsán beszélt: „Amikor jön a cápa, az a horror. Amikor nem jön, az a terror.” Ilyenkor támad az embernek olyan érzése, hogy: „Nahát, ebbe bele sem gondoltam, de milyen igaz”. Egy korábbi interjújában pedig azt mondta: „Nem azért nevetünk, mert jó kedvünk van, hanem a nevetéstől támad jó kedvünk.” Mennyire igaz, mégis sosem néztük másképp.  A gondolkodásmódja olyan más, mégis logikus, előrelátó, következetes. Nem is találok rá megfelelő kifejezést. Nagyon színes, pozitív kisugárzású. Tetszik a fogalmazásmódja. 

Mélyen ajánlom mindenki figyelmébe az olvasmányt, aki szeretné kicsit más szemszögből látni a világot, amiben élünk. Akik éheznek egy tartalmas, minőségi beszélgetésre a minket érintő aktualitásokról. 

Ez nem egy könnyű, egyszeri olvasmány, mint például egy romantikus kisregény, amit egy, legfeljebb két nap alatt kivégzel. Komoly témákat vet fel, nyers véleményt közöl és elgondolkodtat. Mélyen elgondolkodtat. Időnként kicsit emészteni kell, aludni rá egyet. Aztán újra elő kell venni, és folytatni a beszélgetést. Amikor végigfutod az utolsó sorokat, becsukod a könyvet. Innentől fogva másképp szemléled a világot.