Ígéretemhez híven folytatom a bennünket ért sebek elemzését. Korábban a testünkön díszelgő hegek funkcióiról volt szó. Ha meg akarjuk érteni magunkat, sajnos nem lehet itt megállni. Tovább kell menni. Mélyebbbre.
A testi sebeknél azt gondolom sokkal súlyosabbak a lelki sebek. Azok, amiket 5 éves korunkban szereztünk pont olyan fontosak, mint azok, amiket tegnap. Ebben a témában sajnos nagyon káros tévhitek keringenek. A legsúlyosabb szerintem az, hogy az „az idő minden sebet begyógyít. Mert az igazság az, hogy az idő az égvilágon semmit sem gyógyít! Ha azt akarjuk, hogy a lelki sebeink hegekké váljanak, kőkeményen meg kell küzdeni. A sebet kezelni kell. Ha csak az időre bízzuk, és nem foglalkozunk velük, akkor elfekélyesednek és mindenünket megmérgezik.
Ha a férjem 3 évvel ezelőtt megbántott és én soha nem mondtam el neki. Soha nem kért bocsánatot érte. És soha nem derült ki, hogy igazából csak félreértettem őt, akkor az idő nem elfeledteti, hanem felnagyítja a sebet. Szerintem ezt már mindenki tapasztalta.
Nézzük tehát, hogy hogyan tudunk együtt élni a lelki fájdalmainkkal, hogyan tudunk erőt meríteni belőlük, és hogyan adnak hozzá a személyiségünkhöz újabb rétegeket.
1.) Emlékezés az erőre
Azt gondolom, hogy elég sok ember életében volt vagy voltak olyan időszakok, amikre visszatekintve, csodálkozva áll és azt kérdezgeti magától, hogy „ezt hogy éltem túl?”. Az embereknek hatalmas lelki tartalékaik vannak. Döbbenetesen nagy fájdalmakból tudnak kijönni emberek mosolyogva. Amikor beszélgetsz nagy traumákat megélt emberekkel csodálkozol, hogy ezt, hogy lehet kibírni? A válasz egyszerű: Lelki erő, túlélési ösztön, hit. Ezek minden emberben benne vannak. Benned is. Amikor vissza tekintesz a múltadra, a fájdalmaidra nem azt kell látnod, hogy milyen borzasztó volt! Azt kell látnod, hogy mennyi erőt, energiát összpontosítottál egyetlen probléma megoldására, egyetlen helyzetben való Emberkénti megmaradásodra. És ha megláttad, akkor tudatosítsd magadban, hogy az az erő még mindig ott van, és bármikor felhasználhatod!
2.) Emlékezés a gyengeségre
Mindenkinek vannak gyenge pontjai az életében. Ezek pont a lelki sebeink miatt alakulnak ki. Amire én érzékeny vagyok, lehet másnak fel se tűnik. Ha feldolgoztál egy traumát az nem jelenti azt, hogy ha még egyszer hasonló helyzetbe kerülsz, könnyebben kibírod! Szerintem gyönyörűen vagyunk megalkotva. Mindig döbbenten állok az elménk és a lelkünk működöse előtt. Ha egy bántalmazó kapcsolatban voltál régen, akkor a következő hasonló helyzetben sokkal hamarabb megcsengeti a vészjelzőt az elméd és a lelked, mint korábban. Mert már tudja. Már ismeri. A régi sebeket fel lehet tépni. A régi fájdalmat újra lehet élni. Amikor gyengének érzed magad egy helyzetben, lásd meg benne a bölcsességet és tudd, hogy nem kell újra átélned ugyanazt!
3.) Emlékezés az egyediségre
Azt gondolom ez az a pont, amin nem kell sokat magyarázni. Minden, ami életünk során történt velünk, alakít minket. Nem kell utálni, nem kell szeretni a lelki sebeinket. Viszont meg kell tanulnunk velük együtt élni. A lelki sebekből nem az idő csinál hegeket. A sebek csak akkor forrnak össze, ha foglalkozunk velük, megértjük őket és aztán elfogadjuk. Ha a fájdalmainkat elsírjuk, nem pedig elnyomjuk. Ha a fájdalmainknak megkeressük az okát. Nem azt, hogy miért történt, hanem, hogy miért fáj nekünk! Ha a sérülésekre érkező reakcióinkat elfogadjuk, és megértjük, hogy ettől vagyunk emberek. És ha végre megértjük, hogy a fájdalmakat azért kellett átélnünk, hogy ékeskedjenek a cselekedeteinken, mikor a másik ember felé indulunk.
További cikkek
