Az év végéhez közeledve a legokosabb, ha tart az ember némi számadást önmagával, önmagában azzal kapcsolatban, amit az adott évben csinált, ami történt vele, vagy, ami elmaradt.
Amikor gyerek voltam vagy tini, sosem álmodoztam habos-babos esküvői ruháról, szőke hercegről, saját gyerekről stb., amit azóta látok és hallok, hogy sokaknak kifejezett életcél volt akkoriban. Ugyan mindig az álmodozás pártján voltam, mindig voltak konkrét célok, amiket elérhetőnek tartottam, és voltak azok, amiket nem annyira, de azért jó volt elkalandozni róluk. Ám ezek az álmok sosem a fentiekről szóltak, sosem egy sztenderd életről, mert azt egész életemben unalmasnak tartottam.
Ebben az évben sok erőt kaptam – talán odafentről – ahhoz, hogy véghezvigyek valamit, amiről évek óta álmodoztam és ez nem valaminek a létrehozása, sokkal inkább a befejezése volt. Erőt kaptam egy hosszú és vontatott kapcsolat befejezéséhez, kaptam esélyt egy új életre, eljutottam egy olyan helyre, amely ugyan csak hirtelen kezdett szerepelni az álmaim között, de amikor odaértem tudtam, hogy az szebb, mint egy álom. Sikerrel vettem egy több hónapos küzdelmet egy olyan helyzetben, amibe sokan belerokkannak akár érzelmileg, akár anyagilag, mert nem elég erősek. Ezeket a tényeket kell összegeznem itt év végén.
Viszont vannak tanulságot és kifejezetten tanulmányok, amiket sikerült elsajátítani pl.: a hosszú és lezárt kapcsolat margóján. Talán tipikus, hogy amikor már nem küzdesz valamiért, amikor sokkal könnyebben kezelsz embereket, helyzeteket, akkor azokat immár nem taszítani fogod, hanem vonzani. Mert a könnyű az könnyen is jön. Amikor eltűnnek a gondok, az elvárások, a neheztelések és csak a jókedv, a megértés és a szeretet marad a helyükön, akkor teljesen más megvilágítást kap minden. Még ezekben a bizonyos álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha úgy tudom lezárni a marha hosszú és nagyon kiüresített kapcsolatomat, hogy a helyébe békesség és szeretet költözik.
Aztán ilyenkor elkezdheti keresi az ember a válaszokat arra a kérdésre, hogy vajon miként lehet ez? Amikor előtte már untad az illetőt, amikor csak a rosszat láttad benne, amikor sem mint férfi, sem mint ember nem kívántad már hosszú ideje…amikor elborított a rossz érzés, ha csak rá gondoltál. És most? Eltelt pár hónap, azóta „barátok vagytok”, és az említett negatív dolgok helyére olyan értékek költöztek, amikről addig is tudtad, hogy vannak – hiszen anno pont ezek miatt szeretted meg az illetőt – de évekre eltűntek a szemed elől. Most viszont az eltűnt tulajdonságok és érzések listájára a féltékenység, a gyűlölet és az utálat költözött rá. Az ember csak remélni tudja, hogy ott is maradnak.
Nem bánom, hogy ez így történt, mert ami éveken át rossz volt, nem lehet egy csapásra megváltoztatni és folytatni mindent, mintha mi sem történt volna. Ott és akkor nem lehet meg nem történté tenni a sok bántást, a sok negatív érzést, amit egymásban keltettetek. Én sokáig próbálkoztam ezzel, de nekem sem ment, magamban sem tudtam túllépni ezeken, a másiktól meg hiába is vártam. Idő kellett hozzá, és a szakítás.
Kellett hozzá, hogy mások felé nyissak, hogy meglássam azt, hogy más férfiak is tudnak szeretni, érdeklődni, udvarolni ki-ki a maga módján és valahogy kinyílt a világ. Elkezdtem élvezni az életet, örülni mindennek. Nonszensz módon hatalmas segítségemre volt ebben az a csaló, akiről már sokat írtam itt…kíváncsi lennék, hogy mit szólna hozzá, ha tudná (bárki is ő valójában), hogy egyszer az életben mennyire visszanyalt a fagyi – tudtán kívül – és mennyire kirángatott valakit az évek óta tartó lelki apátiából a pillanatokra mímelt szerelmével.
És milyen érdekes dolog, hogy csak egy löket kell sokszor az embernek ahhoz, hogy észhez térjen.
Mindezen pozitív változás nemcsak rám volt hatással, hanem arra az emberre is, akit elhagytam, tettem mindezt egy számára borzalmas tragédiával tűzdelt időszakot követően, amikor már a kilábalás jeleit láttam rajta, de éreztem, ha nem akkor lépek, akkor nálam nem lesz kilábalás. Azóta viszont az ő személyisége is kezd visszatérni ahhoz, amilyen akkor volt, amikor megismertem: jó kedvű, élettel teli, vonzó, szexi, humoros ember. Az egykori változásban nem én játszottam szerepet, mert úgy gondolom, én csak szépet és jót adtam neki. Az időközben végbement negatív változás az ő életéből fakadt, amelyet nem tudott megfelelően kezelni és engem is magával rántott bele, ám ez most megszűnt. Ő is új esélyt kapott.
A kapcsolatunkat nem tudnám definiálni, mert a jobb mint valaha talán túlzás, a baráti viszont nagyon keveset mondana erről. Ám az élet számomra most pont ettől izgalmas – többek között - , hogy van benne egy olyan dolog, amiről azt hittem, már mindent megtanultam róla és unalmas kiszámíthatósággal tekintettem rá, most viszont egyáltalán nem látszik az alagút vége és, hogy abból mi hol lyukadunk ki…
További cikkek
