Illő először is bemutatkoznom. Karapándzsity Kristóf vagyok, jelenleg 23 éves, Szerbiából, Magyarkanizsáról származom, itt élek szüleimmel és öcsémmel. Szegeden tanulok, és lakok barátnőmmel, akivel már több, mint 6 éve együtt vagyunk. Osztatlan tanári szakon hallgatok földrajzot és matematikát.
Ezzel akkor meg is volnánk, formaságok kipipálva. A történetem 2016 májusában veszi kezdetét, egy nyári vizsgaidőszak alkalmával. Úgyhogy szerintem vágjunk is bele. Először is jó tudnod, hogy az előző, téli vizsgaidőszakban rendesen kikészítettem magam, botor módon felvállaltam három matematika szigorlatot, amiből végül egyet se teljesítettem, ellenben rengeteget pánikoltam miattuk (akkor azt hittem, csináltam is magamnak egy szép pánikbetegséget – ó, gyermek, ha te akkor tudtad volna, hogy az mit is jelent igazából...). A szigorlatok tehát nyárra maradtak, szintén nagy felelősséget róva rám, de ekkor már igyekeztem okosabban állni a problémához. Úgy május közepén vettem észre, hogy bedugult az orrom. Semmi extra, gondoltam, majd javul, vagy romlik, csak kicsit megfáztam, túlhajszoltam magam, úgyis lesz valami. Aztán nem nagyon lett. Csak egy stagnáló orrdugulás. Rendkívül bölcs felnőtt módon persze mit sem törődtem vele, hisz még rengeteg vizsga várt rám, ahol többnyire m és n hangok használata nélkül, de sikeresen szerepeltem. A szigorlatok is szépen meglettek végül, el is kezdődhetett a nyár.
Ekkor már illett volna talán kicsit komolyabban is foglalkozni az orr-problémával, de egy ideig még mindig csak mellékvágányon pihent – nyilván, hogy én is tudjak kicsit pihenni a sok megrázkódtatás után. Egy idő után aztán tényleg zavaróvá vált a dologban, hogy nem múlik, így felkerestünk egy általános orvost itthon. Gyulladás. Első körben. Vagy allergia. De nézzük meg először az antibiotikumot, az majd megmondja. Hát nekem az antibiotikum nem sokat mondott. Csak jött és ment. Köszönt, maximum. De nem vitt magával semmit a problémából. El kéne tehát menni egy füll-orr-gégészhez. Kikindát kaptam tanácsul, mert Zentán ijesztők, Szabadkán meg nem dolgoznak rendesen. Rendben, legyen Kikinda. Egy volt osztálytársammal mentünk, neki is épp időpontja volt. Ez még 2016 nyár – emlékeztető. (Az utóbbi három település szerbiai városok - a szerk.)
Az orvos kedves embernek bizonyult, rögtön mondta is a tutit. Az a helyzet, hogy ez valószínűleg orrmandulával kapcsolatos kinövés, ami semmi komoly, ha ide felfekszek, ő 10 perc alatt kiszedi. Van viszont egy probléma. A jelek szerint lehet más is. A latin névre akkor még nagyon emlékeztem, mára már nem jutna eszembe. A lényeg az, hogy daganat, erős érrendszerrel, amibe viszont ha belevág, mintha azt orrmandulába tenné, elvérzek. Ennyire egyszerű. Kicsit sokkosan hallgattam ezt a részt, bár itt még ugye az ember azt mondja, hogy rendben, hát akkor megbizonyosodunk róla, hogy ez nem ez a ritka és veszélyes dolog, mert mért is lenne az, és elintézzük a kellemetlen, de gyors műtétet rövid időn belül. CT kell, és tudni is fogjuk, mi a teendő. Szabadkán meg is csinálják, privátul, pár napon belül, csak, hogy ne húzzuk az időt. Kicsit drága mulatság, de akkor már az egészségem kezdett ugye szóban forogni komolyabb formában.
Pár nap múlva mentünk is a CT-re. Közben már egy ideje a nem túl bíztató jelek közé bekerült az orrvérzés is. Nem nagyon, csak fújás (illetve fújási kísérlet – merthogy ott légmozgás nem volt) alkalmával. Sokszor ijesztően sok vér. Visszatérve Szabadkára, én nem igazán tudtam, mire is számítsak. Az a nagy zúgó gép, ami a fejemet nézi, de semmi komoly, amennyire én tudtam. Azóta már tudom, hogy a CT vizsgálat általában kontrasztfolyadék használatával történik, amihez természetesen szükség van egy kanül beadásához, amin bejut az anyag. Ez akkor ott kissé megijesztett, úgy első körben. Második körben pedig az, hogy a kontrasztanyag beadása után egy az egyben bepisiltem, ott fekve a gépen. Mozdulni nem mertem, fogalmam sem volt, mit tegyek, hát hagytam, gondoltam, ez a dolgok rendje. Most már szintén tanultabb vagyok a témában, elmondom hát nektek is: a kontrasztanyag csak úgy „csinál”, mintha bepisiltél volna, de igazából nem. Tehát bedob neked ott fenn az asztalon egy most-hugyoztam-be érzést, aztán otthagy röhögve. Érdekes része ez az orvostudománynak, úgy gondolom azóta is. Kis unszolásra már aznap meg is kaptuk a vizsgálat eredményét. Édesapámmal voltunk, mint ahogy a történet során kórházban, orvosnál általában mindig (megjegyzendő!).
Az ítélet: DAGANAT.
Apa félreértette, és orrmandulát fordított nekem. Azt hiszem, kicsit össze is kaptunk akkor ott ezen, hiszen én értettem, hogy ez bizony nem az. Aggodalomra viszont nincs ok, kaptuk a tanácsot, mert ez műthető. Vissza kell akkor most szépen menni Kikindára, onnan aztán megmondják majd, mik a további teendők.
Arra nem igazán emlékszem már, ezen a ponton milyen lelki állapotban lehettem. Biztosan nem volt túl jó kedvem az üggyel kapcsolatban, de valami olyasmi rémlik, hogy nem aggódtam túlzottan, terveztem a következő félévet az egyetemen, és a műtét esetleges beiktatását. Elvégre a világ nem áll meg, gyorsan túl leszek rajta. Legalábbis viszonylag. Utána már csak rossz emlék marad. Istenem, bár lenne egy ilyen „rossz” emlékem most...
Kikindára visszautazva ugyancsak elhangzottak a bűvös szavak, ez bizony egy daganat, az orromban. Műthető, de ott, náluk nem. Újvidék (szintén szerbiai település - a szerk.). Ott van egy szakorvos, aki ezt meg tudja csinálni. Viszont jó lenne minél előbb kommunikálni vele, mert ahogy itt már megkaptam a megfogalmazást, ez egy „időzített bomba” a fejemben, amiben az erek bármikor durranhatnak, és nem lenne jó egy erős vérzéssel, szirénázó mentőben érkezni a műtétre, intézzük azt inkább nyugodtan, ahogy kell. Itt sírtam először, apám vállán, mikor kijöttem a dokitól azt hiszem. Itt csattant először az ostor, hogy márpedig én most daganatos beteg vagyok, igen komoly problémával, aki már járt pár orvosnál, és most megy tovább, ki tudja meddig.
Arra már nem emlékszem, mennyi időt kellett várni, mire Újvidékre elmehettünk, de azt hiszem, viszonylag keveset. Legalábbis a későbbiekhez képest... Mert innen aztán elindult a buli egy új része.
További cikkek
