A semmittevés fontossága

Az, hogy a havi témánk a „nyár, kikapcsolódás, egynyári kalandok”, rendesen feladta a leckét – nem tudtam, hogy mi lehet az a téma, amit még nem rágott minden ilyen jellegű magazin szanaszéjjel, hiszen annak nem láttam értelmét, hogy írjak egy százegyedik „Mit együnk nyáron?”, vagy „Nyári programlehetőségek” tematikájú cikket. Aztán beugrott egy este, amikor az aktív és passzív nyaralás előnyeiről és hátrányairól beszélgettem valakivel egy nyári kiülős estén (nem ér röhögni, esküszöm, tényleg szoktam fröccsözés közben is ilyenekről beszélgetni). Úgyhogy eldöntöttem: írok nektek arról, hogy miért fontos a nyáron az, hogy egy ideig tulajdonképpen semmit se csináljunk.

Szeptembertől júniusig mindenki ezerrel nyomja a munkát, vagy tanul. Esetleg mindkettő. A munkanapok az emberek javát teljesen lefárasztják és szétszedik, még akkor is, ha olyannal foglalkozunk, amit igazából szeretünk. Mire eljön a nyár, az ember sokszor hullának érzi magát, amit a 40 fokos meleg, és az irdatlan szúnyogáradat sem könnyít meg. A nyaralás helyszínének kiválasztásakor a mai magyarok többsége valami vízparti vagy medencés helyet keres, érthető okokból. Ez szerintem tök jó, mert vízparton az ember könnyebben tud lazítani, még akkor is, ha éppen nem strandol – már a víz léte is nyugtatja az agyat, a minimális esztétikai érzékkel rendelkezőket pedig csak szimplán gyönyörködteti a táj szépsége. Mások a fürdőket, aquaparkokat választják, melyek előnye természetesen a kiépítettség, ezek a csúszdáktól a pezsgőfürdőig minden korosztály számára kínálnak lehetőséget a kikapcsolódásra. Alapvetően azonban mindkét lehetőség a pihenést, relaxációt célozza meg. Én személy szerint a vízparti nyaralást részesítem előnyben – az esik a legjobban, ha egy kellemes, tóparti üdülőben szállunk meg, ott pedig a családommal egész héten akkor kelünk amikor akarunk, magunkra főzünk, sokat beszélgetünk, társasozunk, ha van lehetőség akkor más „strandsportokat” űzünk, miközben természetesen sokat strandolunk is. Én ezalatt értem a semmittevést – amikor a fárasztó munkanapokból kilépve (lehetőleg már július eleje vagy közepe táján) az ember egy hétre lelép otthonról, és csak pihen. Erre nyilván cél olyan helyszínt választani, ami nincs túl messze, és nincs tele természeti és kulturális csodákkal – így gyorsan letudhatjuk a kulturális programokat, múzeumokat, és adózhatunk a pihenés szentségének.  Nem kell félreérteni, nem vagyok kultúrbölény. Fontosnak tartom a kulturális lehetőségek kiaknázását, múzeumlátogatást, túrázást is. De az legyen egy másik nyaralás. Ha van lehetőségünk, akkor menjünk el valahova közelebb, olyan környékre, amit jobban ismerünk már, és teljesen le tudunk lazulni, amellett, hogy csinálunk egy másik, aktív, „ismerkedős” nyaralást, ahol a főszerep tényleg a „mozgásban levés”, így tudunk erdei túrákat, nagy sétákat, illetve múzeumlátogatásokat is szervezni.

A lényeg a balansz. Sokan vannak, akik anyagi okokból, illetve a szabadságok felhasználása miatt sem tudnak megengedni maguknak két nyaralást. Azonban figyelni kell arra, hogy akármennyit is tudunk nyaralni, az ne csak abból álljon, hogy rohanunk, ezer programlehetőségből kiválasztunk hatszázat, és csak az nyomatjuk, a végére pedig már a sok információdömpingbe belefáradva hullaként zuhanunk vissza a hétköznapokba. Engedjük meg magunknak a sima relaxálást – olyan napokat, amikor nem kell attól tartani, hogy elkésünk valahonnan, nem kell semmivel se sietni, nem kell dolgozni, csak pihenni, élvezni az életet és egymás társaságát. Van egy mondás: „Ép testben ép lélek”. Ezt én megtoldanám annyival, hogy igazából ép lélek nélkül az ép test sem garantált – a mentális problémák sokszor fizikai tünetekben nyilvánulnak meg. Ne hagyjuk hogy a stressz, és a mentális fáradtság hatással legyen az életünkre, és merjünk kiengedni. Ne sajnáljuk magunktól a relaxációt, a pihenést. Gondoljunk arra, hogy egész évben keményen dolgoztunk, teljesítettünk, és megérdemeljük azt, hogy kiengedjük a fáradt gőzt és pár napig ne azon aggódjunk, hogy mikor fizetjük a számlákat, vagy mikor megyünk füvet nyírni. Telepedjünk le, aludjunk sokat, és segítsünk az agynak abban, hogy egy kellemes regeneráció után újra teljes bedobással, kipihenten térhessünk vissza a hétköznapokba.