Kicsit körbekérdeztem a fiatal (húszas éveiben járó) korosztály körében azzal kapcsolatban, hogy tudják-e, kire emlékezünk november 11-én. Sajnos kiderült, hogy sokan még csak azt sem tudják, hogy ekkor szokás egyáltalán megemlékezni valakiről. Ez a nap nem más, mint Szent Márton emléknapja, melyhez számos hagyomány kapcsolódik. Viszont örömmel tapasztaltam: ha közvetlen a Márton-napról kérdeztem rá az ifjúságnál sokan válaszolták azt, hogy „Van valami köze a libákhoz nem?”. Bizony! Van hozzá köze! És szeretném bemutatni, hogy még mennyi minden kötődik ehhez az alkalomhoz.
Ki is volt ez a bizonyos Szent Márton?
Szent Márton 316-317 körül született Savariában, az egykori Római Birodalom területén. Ez a város a mai időket nézve nem más, mint Szombathely. A hagyomány úgy tartja, hogy szülőháza felett áll a mai szombathelyi Szent Márton templom, mely az előtte található kúttal együtt különleges látnivalója a városnak. A legenda szerint Márton, már papként, eme kút vízével keresztelte meg addig pogány édesanyját.
Szülei jómódú pogányok voltak. Édesapja katonatisztként szolgált és jutalomból Itáliában kapott birtokot, így Márton Savaria helyett ott nevelkedett fel. Már 12 éves korában kérte felvételét hittanulónak. Azonban szülei ezt nem nézték jó szemmel, és próbálták erről az útról eltéríteni. Apja kívánságára 15 évesen katonának jelentkezett, de elhatározottságán ez mit sem változtatott. Katonáskodásának időszakából ered egyik legismertebb legendája, a találkozása a koldussal:
Egy hideg éjszaka a szolgálatból hazatérve, a havas úton egy didergő koldussal találkozott, akin csak néhány szakadt rongy lógott. Ekkor Márton saját köpenyét kardjával kettéhasította és egyik felét a koldusnak adta. A legenda szerint ezután álmában megjelent előtte Krisztus ugyanabban a köpenydarabban, amit a koldusnak adott.
Eme álom után keresztelkedett meg, 22 évesen.
Na de mi köze volt a libákhoz?
Mártont Tours püspökévé szerették volna választani. Azonban egész lényét a szerénység, az önzetlenség és a példamutató alázat jellemezte. Elutasított minden világi vagyont és rangot, szegénységben és remeteségben élt.
A legenda szerint, mikor kinevezésének hírét vette, nem akarta elfogadni azt, és egy libaólban próbált meg elrejtőzni az érte jövő küldöttek elől. Azonban a ludak hangos gágogásukkal elárulták jelenlétét. Így végül Mártonból püspök lett.
Márton-napi magyar népszokások
Ez a nap a régi időkben a téli évnegyed kezdőnapja volt és a mezőgazdasági munkák befejezését jelentette. Sőt a hagyomány szerint nem volt szabad házimunkát végezni (mosni, teregetni, takarítani), mert ez a háziállatok pusztulását jelentette volna.
Ezt a napot a nagy evés-ivás és mulatozás jellemezte és jellemzi a mai napig is. A főételek ilyenkor a különféle libafogásokból állnak (libaleves, libasültek), mivel egyrészt ez az állat „Márton madara”, másrészt a libák novemberre érik el süthető méretüket. Manapság is nagyon sok étterem várja vendégeit különleges Márton-napi libalakomával, vacsorával, és országszerte szerveznek különféle gasztronómia programokat. Hisz mondás, hogy „Aki Márton napon libát nem eszik, az egész éven át éhezik.".
A libafogások elfogyasztását követően az ital sem maradhat el. Ilyenkor szokás „Márton poharával” koccintani, melynek tartalma nem más, mint a mustból novemberre kiforrott újbor. Hisz a mondás szerint „A bornak Márton a bírója!”. Az emberek úgy tartják: ezen a napon minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba a következő évre.
Ekkor az időjárással kapcsolatban is szoktak jósolni az emberek.
Egyrészt az elfogyasztott sült liba mellcsontjából: Ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. (Reméljük az utóbbit.)
Másrészt az aznapi időjárásból: Ha Márton napján hó esik, akkor „Eljött Márton fehér lovon”, és enyhe télre számíthatunk; ha azonban „Márton barna lovon jött el”, akkor kemény, havas télre lehet számítani.
Végezetül: miért ünnepeljük Szent Mártont?
Életútját számtalan csoda kísérte és már éltében legendák keringtek róla. Hitének erejével betegeket gyógyított, ördögtől megszállottakat szabadított meg, sőt halottakat is képes volt feltámasztani. Azonban mégsem ezért siratták annyian halálakor. Márton személye képviselte az igazi jóságot, a tisztaszívű alázatot és az emberi egyszerűséget. Egész életében csak segíteni és békességet teremteni akart. Nem véletlenül lett ő az első az egyház történetében, akit nem vértanúhalála, hanem élete miatt avattak szentté. Rengeteg ember számára vált követendő példává. Élete és tettei bizonyítvány arra, hogy a legszörnyűbb időkben is létezhet az igaz szeretet és az emberi jóság.
források: martonnap.hu, szentmarton.martinus.hu
képek forrása: ocdn.eu, mork,nyugat.hu, alpariskola.hu
További cikkek
