Bár sokunk még nem lát át a tankönyvek tengerén és el sem hiszi, hogy a szemébe érkező fénysugár a könyvek között az udvar felől jött. Azért megsúgom, hogy itt a nyár! Az a nyár, ami meglehetősen nehezen akart ideérni. Vagy csak nekem tűnt úgy, hogy elmaradt a tavasz és 2 hete még tél volt?
Ez azaz évszak, amit a legtöbben azért a lelkünk mélyén szeretünk. Mindenkinek van olyan ismerőse, akire irigykedik, mert nyári gyerek és milyen jó bulikat lehet akkor csapni. Ráadásul ez az évszak éveken át a legmeghatározóbb része volt az életünknek. Hisz' a nyár egyenlő volt azzal, hogy nem kell végre iskolába menni.
Ugye ti is az utolsó napokban visszaszámoltatok, hány nap van a vakációig? Később meg már annyira utáltatok suliba járni, hogy már szeptemberben kiszámoltátok, hogy hány nap van még a nyárig? Talán a diákoknál, csak a tanárok várhatják jobban a nyári szünetet. Hiszen nem lehet túl könnyű az "otthoni" gyerekeken túl még harminc "iskolás" gyereket is terelgetni a nagybetűs élet felé.
Már én is vártam a nyarat, pedig azon kevesek közé tartozok, akik imádják a telet, a hideget, az esőt és a havat is. Jó dolog a vastag ruhákba belebújva eltakarni magamat a világ elől. Szeretek a vastag takaróba burkolózva kakaót szürcsölni, és újra gyerek lenni. Imádok a kandalló előtt ücsörögve a kinti havat nézni és visszaemlékezni milyen is volt gyereknek lenni.
De be kell vallanom, hogy már én is nagyon untam ezt az időt és már nem szívesen vettem fel májusban is a téli szövetkabátomat. Így maga volt a fellélegzés, amikor a ruhák mázsás terhétől megszabadultam. Élveztem végre vásárolni, mert nem a kabátom és a három pulóverem egyike lógott a karomon és próbáltam úgy lehalászni a termékeket az üzletben. Így, bár nem nagyon tehetem meg ezt a "luxust" tanulás közben, de az én agyam is elkalandozott, hogy mit is akarok tenni ezen a nyáron.
Az biztos, hogy ezen a nyáron is lefogyok, elméletileg. Már gondolatban a szabadban tekerek a biciklivel, a hajamba belekap a szél, a bőröm barnulni kezd és a lábamon marad a papucs nyoma, mintha mindig rajtam lenne. Mintha eggyé válna velem. Látom magam a Körösön a "magyar tengerparton", ahogy a lábam beletúr a homokba és az apró barna szemcsék a lábujjaim között gördülnek le. Hallom a fülsüketítő sikításom, ahogy a hideg Tisza vize a felhevült bőrömhöz ér és a testem hirtelen hűlni kezd.
Vártam. Úgy vártam a nyarat, mint még soha életemben. Pedig nincs már nyáriszünetem, a csodás napsütést is legtöbbször az iroda ablakán keresztül csodálhatom meg. De ebben a nyárban meglakozik valami. Valami olyan, ami még soha nem volt. Lehetőség, álmok, szeretet, szerelem, barátok és kalandok, amik örökre belénk égnek.
...és a testem minden zsigere erre vágyott már. Teraszos reggeli kávéra, összebújós esti csillagnézésekre, hosszú éjszakai sétákra, őrült bulikra, hangos zenére, elutazásra és pihenésre. Zenére, hőségre, és a nyár érzésére. Mert egy éve tudom, hogy a nyár, ha akarod, akkor mindig felejthetetlen!
További cikkek
