Sok-sok változás és rengeteg pozitív vagy kevésbé üdvös átrendeződés zajlott le az elmúlt évben kis hazánk média-birodalmában, mégis ezek egyfajta betetőzőjeként, katartikus erővel hatott Kálmán Olga decemberre időzített átigazolása a HírTV-re. A kezdeti (politikai oknyomozástól és jóslatoktól fűtött) érzelmek lecsillapodni látszanak az ATV-s Egyenes beszédet több mint tíz évig a hátán hordó, karakteres műsorvezető körül, felmerül hát a kérdés: milyen műsorban, milyen arculattal fog feltűnni életünkben Kálmán Olga, immár a HírTV képernyőjén. Újrakezdés vagy folytatás lesz-e a rozsomák-indulatú tévés riporternek a csatornaváltás és az elkövetkező idő, s hogy melyikkel járunk mi, nézők jobban – ezekre a kérdésekre keresek választ a következőkben.
Előrebocsájtom, mivel a témával foglalkozó legtöbb híradás leginkább Kálmán Olga leendő HírTV-s fizetésére, s a döntés mögött álló politikai okokra fókuszál, én e helyütt még véletlenül sem szeretnék ezekkel kapcsolatban állást foglalni, s a műsorvezető lépése kapcsán világnézeti fejtegetésekbe kezdeni. Egyetlen célom bemutatni, mit nyújtott nekünk hosszú éveken keresztül 19:25 és 20:45 között Kálmán Olga, valamint sejtetni próbálom, hogyan illeszkedhet be a HírTV hétköznapjai közé.
Kálmán Olga (most már egykori) műsora, az Egyenes beszéd politikai háttérműsorként funkcinált az ATV-n. Feladata a napi politikai hírek bemutatása és vitára bocsátása volt meghívott vendégek (kormánypárti vagy ellenzéki politikusok, civil képviselők, szakemberek) segítségével. Ez a műfaj vagy profil egyáltalán nem számított újdonságnak, hiszen rengeteg ilyen műsor volt látható korábban, s fut jelenleg is a közszolgálati jellegű televíziókon (M1, HírTV, ATV, Echo). Persze különböző felosztásban, változatos dramaturgiával és műsorsávban: vannak az amolyan poszt-Napkelte típusú reggeli programok (ÁTV Start, Szemközt, Kibeszélő), ahol egy vagy több riporter kéri ki a vendégek véleményét az aktuálpolitikáról, vagy az esti sávban a „szakértői mozaikként” működő csoportos beszélgetések, ahol kettőnél több személyiség vitatja meg a napi témákat vendég közreműködésével vagy anélkül (pl. Újságíróklub, Főszerkesztők klubja).
Ilyen feltételek között semmilyen forradalmi, progresszív jelleg nem adódott Kálmán Olga műsorából – az Egyenes beszéd varázsát sokkal inkább a házigazda meggyerő, erőteljes személyisége, valamint ennek az arcnak az állandósága okozta. Tudniillik Kálmán Olga műsora – sok régebbi és jelenleg is futó köztévés adással ellentétben – a hét öt napján tudott újdonságot szolgáltatni politikai témák terén, változatos vendégkar kíséretében, fenntartva egy héten keresztül az érdeklődést és az egyediség élményét. Nem egyedülálló, de bizonyos mértékben merész és sikeres vállalkozás (volt) az ATV programszakembereitől egy állandó műsort tenni a főműsoridő (19-22 óra) első harmadába, 19:25-ös kezdéssel, ahol más csatornákon jellemzően vagy hagyományos híradó, vagy valamilyen más műfajú napi műsor (pl. Csörte, Szabadfogás, Magyarok stb.) fut. Utóbbi azonban inkább eseti tényező, s főként a különböző tévéadók műsorstruktúrájának – a „kapcsolgatás” szokásrendjére alapozó – elcsúsztatására világít rá. Elmondhatjuk tehát, hogy az Egyenes beszéd szinte kultikus elismertségét leginkább Kálmán Olga műsorvezetői karizmája vívta ki, ami persze sok-sok, a nézők szemszögéből releváns tényezőből tevődik össze.
Először is nem érdektelen szempont Kálmán Olgával kapcsolatban, hogy nő, hiszen (feminista törekvések ide vagy oda) még a 21. században is sok szférában tartja magát a patriarchális vélekedés, miszerint a politikával való foglalkozás kizárólag a felelősségteljes férfiak dolga. Persze minden televízió számtalan nőt foglalkoztat manapság műsorvezetőként, nem innen fúj a szél. Azt azonban el kell ismerni, kevés olyan hölgy van – és itt kéretik nem bulvárszereplőkre (Liptai Claudia, Várkonyi Andrea, Demcsák Zsuzsa stb.) gondolni –, aki valamely tévéműsor házigazdájaként oly mértékben képes tükrözni egy karakteres személyiséget adásról adásra, hogy az idő egy pontjától már ő maga lesz az érdekesség, a meghívott vendég, a napi téma valódi főszereplője, „sztárja” (aki nem ritkán egy-egy elérhetetlen politikus) pedig csak desszert. Férfi tévések terén ez nem egyedi eset, nagy hagyományokra tekint vissza Magyarországon a meghatározó műsorvezetők sora, s ma is számos példát tudunk erre mondani – elég Hajós Andrásra, Kadarkai Endrére, Puzsér Róbertre, vagy az idősebbek közül Baló Györgyre, Bánó Andrásra gondolni. Női személyiségek esetében ez azonban sokkal problémásabb, pláne közszolgálati műsorokban és adókon. Míg a kereskedelmi tévék frivol programjain (néha a szennylapok által is megtámogatva) sok-sok női műsorvezető évekig a reflektorfényben sütkérezhet, addig egy alapvetően tájékoztató célkitűzésű adón hosszú évek munkájába telik, hogy egy női kollégát egyáltalán névről felismerjünk, legyen bár a legkiválóbb szakmaiság birtokában. Így a két véglet (a közszolgálat és a bulvár) közti szűk határmezsgyén nagyon kevésen tudnak ellavírozni (ilyen kivételes példa Erős Antónia), aki pedig mindenáron a kulturális szférában akar elismertséget szerezni, leginkább csak a 22 óra utánra száműzött rétegműsorokban valósíthatja ezt meg (ld. Veiszer Alinda).
De Kálmán Olga azon kivételes személyiségek közé tartozik, aki nőként, s azon túl határozott egyéniségéből fakadóan vívta ki magának, hogy a nézők emlékezetükbe véssék, majd jellegzetessé válva megteremtette egyenesen a ’Kálmánolgaság’ újratermelődő igényét a képernyőn. Rátermettségét, szakmai felkészültségét, lexikális tudását nem szeretném vég nélkül méltatni, hiszen ezekről majdhogynem első látásra meg tud győződni az ember (pláne párhuzamot vonva gondolatban számos pályatársával…). A műsorvezető egyébiránt magyar-népművelés szakon végzett a mindannyiunk által ismert internetes enciklopédia szerint, mely nem is meglepetés annak az intellektuális tevékenységnek a láttán, amit a televízióban elvégez. Hovatovább, ha nem akarnám ezzel megsérteni, a politikusok felülemelkedett kioktatásában egyfajta ellentmondást nem tűrő tanárnénis szereptípust is felvesz, amit általában mindig siker koronáz. Ehhez kapcsolódik tagadhatatlanul az is, hogy Kálmán Olga karizmájában – túl azon, hogy nő és hogy egy okos, határozott nő – nagy szerepe van annak, hogy az Egyenes beszéd előkelő székét nem kezdő munkatársként, hanem már sokat tapasztalt, rangidős tévésként (és középkorú nőként) foglalta el a 2000-es évek közepén. Bárdolatlanság hölgyek életkorával és vizuális megjelenésével dobálózni szakmai kérdésekben, de meg vagyok győződve – s az vesse rám az első követ, akinek még nem volt ilyen gondolata – Kálmán Olga sikerének hátterében ott van az is, hogy egyedüliként tudta és tudja hitelesen betölteni a 40 fölötti, anyaszerepű de kifejezetten vonzó női tévés típusát.
Fentebb utaltam rá, hogy Kálmán Olga képességeinek elismerése nem képezi vita tárgyát, azonban műsorvezetői kommunikációja, vendégeivel való bánásmódja, és en bloc a műsorhoz körített retorikája mindig is sok-sok diskurzus illetve ambivalens állásfoglalás kiváltója volt, így fontos róla szólni. Tény és való, hogy a kulturált Montaigne-i vita szabályai között nem ildomos (pláne egy műsor házigazdájának) a vitapartner szavába vágni, ugyanakkor, ha belegondolunk, kik szoktak Kálmán Olgával egy asztalhoz ülni, meg kell fordítanunk a kérdést. Amikor valamilyen civil képviselet, szakmai véleménynyilvánítás ügyében ülnek be Kálmán Olgához, érdekes módon sosem válik olyan paprikássá a hangulat a stúdióban, hogy egymás szavába vágjanak. Ugyanakkor érdekes módon azokban az egyébként elég számos esetekben, amikor kormánypárti és/vagy ellenzéki politikusok a vendégei, ez időről időre megtörténik. Egy olyan országban, ahol az Országgyűlés falai között a gyorsíró már nem is tudja, hogy a bekiabálások vagy a rendes hozzászólások, interpellációk szövegét vegye alapul, s mi, választók ezenképpen magunk se tudjuk, melyik tartalmazott kevesebb releváns gondolatot: a parlamenti padsorok suttyó bömbölése vagy az adott szónok demagóg fantazmagóriái – tehát egy ilyen országban elég nagy értéktévesztés mind politikus, mind tévénéző szájából azt mondani, hogy Kálmán Olga galád módon nem hagyja szóhoz jutni a vendégeit.
Egyfelől eme kis ország érdemtelenül magasra nőtt és igencsak nagymellényű politikusainak − ha már elvállalják − párttól függetlenül kijár időnként 10-15 perc valóban "egyenes beszéd”, amikor nem tudnak a vállról lepöccintő modor és a cinizmus bástyája mögé elbújni, ha már a nép előtt úgyis ezt művelik. Másfelől (hogy egy kicsit borzoljuk a kedélyeket), nem furcsa, hogy Kálmán Olga műsora kapcsán „mindenki” azzal volt elfoglalva, hogy míg a balliberális személyiségekkel kellemesen eldiskurál, addig a jobboldali politikusokat élve felfalja reggelire (vacsorára), csak éppen ezek az önjelölt médiaszakértők egyvalamiről megfeledkeztek. Ha ez így is van, hogy ti. a műsorvezető elkötelezett pártérdekből kettős mércét alkalmazott, akkor mégis hogy lehet, hogy a legkülönbözőbb eszmék (ellenzéki és kormánypártok) képviselőivel – többek között a Jobbik tagjaival is – meg tudta találni a méltó hangnemet, amennyiben a beszélgetőtárs kooperatív volt. Nem lehet, hogy csupán egy mélységesen önámító és mítoszok közt élő, de sajnálatosan alkupozícióban lévő politikai szerv tagjai gondolják úgy, hogy elég elfogadni a meghívást az Egyenes beszédbe, ugyanakkor a legalapvetőbb szintű (emberi) együttműködésre kötelezően fittyet kell hányni, alpári, agresszív kihátrálásokra cserélve az értelmes kontaktust? (Na de a napi politikai igazságtétel itt véget ér.)
Összegezve tehát, nagyon is kell a magyar politikai életnek egy Kálmán Olga – jóllehet két férfi veszett el benne –, még az is lehet, hogy kettő sem ártana. Már csak az a kérdés, hogy miként helyezkedik majd el az újabban karakteres személyiségekkel (pl. Puzsér Róbert, Csintalan Sándor, Veiszer Alinda) dolgozó és kínos, kormánykritikus kérdésekre fókuszáló HírTV horizontján, s mennyiben tudja megőrizni egyéniségét. A címben felvetett kérdésre több válaszlehetőség is adódik. A proli-megmondók egyik szárnya biztosan úgy vélekedne: újrakezdés – Kálmán Olga új köntösben, új politikai arcvonal mentén foglalja el helyét a képernyőn, meghajolva a csatorna kívánalmainak. A demagóg csürhe másik része szerint lehet ez folytatás is: Kálmán Olga tovaörökíti az elfogult balos-libsi eszméket, megmételyezve az ingadozó tendenciájú HírTV-t. Ne is foglalkozzunk velük. Mint a hétköznapi tévénéző szólok most: legyen ez folytatás és újrakezdés egyben: folytatás, mert Kálmán Olgának tovább kell vinnie azt a meggyőző erőt, elhivatottságot és arculatot, amivel kivívta elismertségét, ugyanakkor a HírTV sokrétű kínálatában új alapokra kell helyeznie tévés státuszát, meg kell találnia a neki való pozíciót. Pozitív forgatókönyv, de legyen így.
További cikkek
