Soha többé nem indulnék útnak úgy, hogy egy éve nem vezettem. Sötét van, amiben még szintén nem vezettem. A kocsi, amit vezetek lassan kihullik alólam és mellettem egy olyan személy ül, akinek még ennyi tapasztalata sincs a vezetésben, mint nekem.

Az emberek leginkább egy ajándékcsomagra hasonlítanak. Tudod, amikor a szülinapodon meglátod a sok színes, mintás csomagolópapírral borított dobozt, nagy masnival a tetején és már el is képzeled, hogy az van benne, amire már régóta vágysz. Aztán valaki odalép hozzád és a kezedbe nyom egy egyszerű, fehér borítékot. Akarva-akaratlanul arra gondolsz, hogy pénz van benne, hogy ne az ajándékozónak kelljen olyan apró-cseprő dolgokkal foglalkoznia, minthogy kitalálja, milyen ajándékot vesz neked.

Van egy mondás az idő erejéről. Mert az időnek hatalmas ereje van. Nincs felette hatalmunk. Ha megállítanánk, sem vagyunk képesek rá és vissza sem fordíthatjuk. Nincs újabb lehetőség, nincs megismételt pillanat. Csak az idő van, ami megállíthatatlanul halad előre és nem kérdezi, hogy nekünk jó-e így.