A csend beszél tovább

Csend van. Az egyetlen, ami ma este körül ölel a hideg szobában. A csend pedig régi ellenségem. Hisz' nem tudok mit kezdeni a hatalmával, a megfoghatatlanságával és azzal, amit maga után hagy. A csend az egyetlen, ami sokszor tönkretett. Mindig is szavakat akartam, tetteket és életet. A csend pedig sosem volt egyik sem. Ez a csend pedig bennem van. Nem a távoli kutyaugatásban, nem az óra kattogásában. A csend bennem él, mint egy űr. Ahol nincs semmi, még légmozgás sem. Ez az üres végtelen. Ez az, ami utánad maradt.

Szavak, melyek sosem érnek már célba. Ölelések, melyek sosem valósulnak már meg. Viták, melyekben már nem lehet neked és nekem sem igazunk. Történetek, melyek már elvarratlanul szaladnak a végtelenbe. Itt maradt a ruhád a szennyesben. A dolgaid az udvaron. A másnapi ebéded a hűtőben. A megbontott ásványvized az ágy mellett. A sztori, amit végül tegnap nem meséltél el. Az élet nagy dolgai, amiben már nem leszel velem.

...és én félek.

Félek, hogy nem tudsz már rám büszke lenni. Félek, mert nem leszel már mellettem. Félek, hogy nem tudok a helyedbe lépni, hogy nem leszek olyan jó ember mint te. Félek, mert az élet nem azt adta, amit vártam tőle és minden összedőlt. Félek, mert a változás rettegéssel tölt el engem is. Mert mindent építek. A nulláról építem fel az életemet és rajzolom újra azt, amiben te már nem vagy benne.

Csend van. Az egyetlen, ami ma este körül ölel a hideg szobában. A csend pedig régi ellenségem. Hisz' nem tudok mit kezdeni a hatalmával, a megfoghatatlanságával és azzal, amit maga után hagy. 

...és csend lettél te is.

De meg akarlak fogni! El akarlak érni! Hinni akarok abban, hogy itt vagy, hogy mögöttem állsz, hogy megvédesz a megvédhetetlentől, az összes többi csalódástól, ami vár rám. Csend van, de én belülről ordítok! Mert akarom, hogy hald a gondolataim, hogy tudd mennyire hiányzol! Akarok egy jelet, hogy velem vagy még, hogy nem engedted el a kezem!

Kereslek a megfoghatatlanban, a lehetetlenben, az elérhetetlenben, a jelekben, az esőben, a virágokban és minden szerencsében, ami azután ért, mikor már nem voltál itt velem. Keresem a megoldhatatlant, és a kérdéseket, hogy az akadályokat és a boldogságot vajon te küldted-e nekem. Akarok hinni valamiben, ami nem vallás és nem legenda. Akarok hinni valami ennél is nagyobban. Abban, hogy itt vagy, hogy segítesz, hogy bennem élsz, hogy együtt sétálunk az úton csak már nem fogod a kezem. Akarok hinni a megfoghatatlanban és a csend hatalmában.

Akarom hinni, hogy a csend beszél tovább...