Bizonyára emlékeztek még Dia nemrég megjelent cikkére, az extrovertált tehát kifelé forduló, ill. introvertált tehát befelé forduló emberekről. A cikket olvasva az járt a fejemben, hogy elég jól rátapintott a lényegre, de úgy vélem, tudok még egy picit hozzátenni.
Mondom ezt úgy, hogy kifejezetten introvertált személyiségnek tartom magam. Így talán egy cseppet belsőségesebb képet is tudok adni a hozzám hasonlók észjárásáról, ami segíthet embertársaimnak, mind elfogadni, mind megérteni ezt a életmódot.
Mindenki nevében nem nyilatkozhatok, de nálam az introvertált viselkedés gyakorlatban annyit tesz, hogy jóval kisebb a társaságigényem a többségénél. Ez nem jelenti azt, hogy ne keresném a társaságot, csak jelentősen többet válogatok, hogy kikkel és mennyi időt töltsek el. Sokkal inkább a globális képet szeretem átlátni, és az abból kiolvasható problémákra reagálni. Ettől kicsit elrugaszkodottnak tűnik a gondolkodásom, mégis úgy érzem, hosszútávon ez sem hasztalan.
Az egész jelenség kulcsa a maszk, amit mind viselünk. A kifelé forduló emberek a nap nagy részében hordják a szociális maszkjukat, és többségében élvezik ennek a viselését. Az is lehet, hogy egy idő után már fel sem tűnik számukra. A hozzám hasonlók viszont ettől idegenkednek, és csak akkor öltik fel a maszkot, ha feltétlen szükséges.
Ennek a gyakorisága társadalmi, és szociális pozíciótól, munkakörtől függően változhat. De alapvetően ebből következik, hogy belsőségesebb légkört kedveljük, és jobban szeretjük a válogatott társaságot, ahol nincs szükség maszkokra.
Dia említette a figyelem kérdését. Szerintem egy introvertált ember egyáltalán nem figyelmetlen. Csak a gyakorlattal nem rendelkezők számára frusztráló a rengeteg plusz információ. Emiatt tűnhet úgy, hogy az illető nem figyel. A hétköznapokban persze ugyanúgy fontos szerepe van a társalgásoknak, csak ezek minősége, ami nem mindegy.
A nap jelentős részében szükség van úgy nevezett alkotói magányra, amikor a számos ötletemet képes vagyok feldolgozni, és összefoglalni. Egy ilyen ötlet volt ez a magazin is, ami reményeim szerint egyre több tehetséges írónak ad otthont.
Szélsőséges esettel én is találkoztam már közeli ismerősnél. Valakinél konkrétan azzal jár a dolog, hogy a telefonját kikapcsolva teljesen elvonul akár hónapokra is a közösségtől.
Ha már itt tartunk, a korábbi cikk egy részével szeretnék vitába szállni! Véleményem szerint a Z generáció jelentős hányada, inkább extrém extrovertáltnak mondható. A világ nem magától lett ilyen, de ennek okait most nem boncolgatnám. Ez a jelenség jól megfigyelhető abban a feltűnési kényszerben, amit a közösségi médiában nap mint nap láthatunk. A különböző like vadász posztokban, fényképekben, live videókban is.
Ez a viselkedés legtöbbször a személyiségfejlődést gátolja, főleg fiatal korban, hiszen teljes mértékben kizárja az objektív önértékelés lehetőségét. Erre épít a trainerekből, és mentorokból álló hadsereg is, melyek tovább fokozzák a psziché leépítését, ego növelését. Ily módon rongálva az egészséges önvizsgálat lehetőségét. De ez azt hiszem már egy másik cikk témája lehet a jövőben...
Addig is a fő, hogy próbáljuk egymást elfogadni, és jobban megérteni!
További cikkek
