Magamra nézek és már egy nőt látok. Kerek idomokkal, vörös hajjal, hatalmas szemekkel, dús ajkakkal. Nem mindig ezt láttam, amikor a tükörbe néztem. Régen egy hájas, ragyás, kócos csúfságot véltem felfedezni a tükörben. Ma már csak ritkán jön szembe ez a kép és idővel talán egyre ritkábban fog. Pedig nem változtam. Csupán a testem tanít engem. Tanít elfogadásra, törődésre és kitartásra is.
Mi emberek ( mert merem állítani, hogy nem csak a nők ) nagyon is hajlamosak vagyunk nem tisztelni magunkat, súlyos jelzőkkel ostorozni önmagunkat és csak a hibáinkat látni. Az ebből adódó önbizalomhiány pedig az arcunkra és a testünkre van írva. Nagyon egyszerű példa: Mióta máshogy tekintek magamra még a testtartásom is jóval szebb. A kiegyensúlyozottságom pedig rám van írva, amivel sokan nem is tudnak mit kezdeni. Az, hogy önálló és határozott véleményem lett magamról és a társadalomról is, nehezen összeegyeztethető azzal a társadalmi normával, melyben minden és mindenki rossz, de ezt csendben, meghunyászkodva kell tűrni.
Éveket éltem "börtönben", ahova önmagamat száműztem akaratlanul. A testem és az elmém folyamatosan jelzett, de ezeket a jelzéseket én majdnem későn vettem észre. Mesélek nektek mire is taníthat minket a testünk, az elménk.... ha figyelünk rá.
1. Nem neked kell mindenki problémáját cipelned!
Az együttérzés és a segíteni akarás egy nagyon fontos tulajdonság, ha az ember tudja hol a határ. A segítségnyújtás és a terhek levétele másokról egészen addig mehet, még ez a saját egészségünket nem befolyásolja. A szüleim válásánál és további olyan történeteknél is, ahol valakit elvesztettem a mindennapjaimból a testem egy nagy változáson ment át. Híztam! Mondhatnám, hogy evésbe fojtottam a bánatom és állandóan zabáltam, hogy pótcselekvéssel próbáljam elrejteni a valódi problémákat, de nem volt így. Erőn felül akartam már gyerekként is megoldani mások problémáit. Segíteni nekik és elfeledtetni velük azt a traumát, amit kaptak az élettől. Ennek az eredménye pedig a hirtelen hízás volt.
Képletesen levettem a terhet mások válláról és a sajátomra helyeztem. A súlyokkal a nyakamban pedig persze, hogy többet mutatott a mérleg. Természetesen a valóság a hormonzavar. Azonban az első lépéseket a hormonzavarig ezekkel tettem meg.
Ez roncsolta meg a lelkemet és kezdődött el az ördögi kör, amiben a mai napig élek. Akkor pedig ezt még nem vettem észre.
2. Ne rohanj!
Tipikus XXI. századi betegség a rohanás. Mindent azonnal kell elintézni, mindennek azonnal meg kell lennie. Nincs késés! Nincs várakozás! Most, de azonnal mindent! Ez igaz a munkahelyekre, a kapcsolatokra, a barátokra és minden más területre is. A legtöbb ember számára nem létezik az a fogalom, hogy jelenleg nem érsz rá és más feladatod van. A folyamatos rohanás legnagyobb árát pedig az étkezésed fogja megfizetni. Nincs időd főzni magadra, nincs időd bevásárolni. Így a legegyszerűbb beugrani a pékségbe, venni gyorsan valamit, útközben gyorsan behabzsolni és rohanni tovább. Mellé talán még egy gyors kávé és cigi, majd folytatjuk a napot. Ha nem is a pékségbe szaladtam mindig, mert erre nem volt pénzem. Azért a rendszertelen étkezés rám is igaz volt. Reggel gyorsan bekaptam valamit, talán rohanva délbe is pár falatot ettem, majd este végre mikor vége lett a napnak leültem egy jót vacsorázni. Eredmény? Hízás! Na meg persze jött mellé a gluténérzékenység is.
A testem jelzett, hogy ez így nincs rendben, azonban nem hallgattam rá. A hízás nem volt elég tanítómester, így mellé kaptam a gluténérzékenységet. Tökéletes megoldás volt a szervezetem részéről! Teljesen megfosztott a "beugrok a boltba és gyorsan bekapok pár falatot" lehetőségtől. Muszáj volt időt fordítani magamra, ha enni akartam valamit. Muszáj volt magamra főzni és odafigyelni arra, hogy mit is viszek be a szervezetembe! Az egyik legnagyobb lökés volt a helyes élet felé.
3. Szeresd magad!
Mindig is hajlamos voltam arra, hogy elnyomjam magamat. Ezt pedig olyan szintekig tudtam fokozni, amely a kapcsolatomra és a szexuális életemre is kihatott. Egy napon rájöttem, hogy nem foglalkozok azzal mi a jó nekem. Nem foglalkozok az érzéseimmel és elfojtom magamban a nőt. Saját magamat eszköznek láttam, amely felhasználható, elnyomható és még érzéseket sem mutat.
Eredmény: a PCOS. Jelek, azaz ciszták a petefészkemen.
Tanulság? Vedd már észre, hogy nő vagy és törődj végre magaddal!
Legyél fontos magadnak különben soha nem élhetsz át olyan dolgokat, amire a legtöbb nő vágyik és köztük te is. Pl. az anyaság.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Amikor először orvoshoz kerültem azt mondta nekem, hogy a betegségem elsősorban lelki eredetű. Hiába ad nekem gyógyszert, hiába változtatom meg az étrendemet és az életvitelem. Addig még nem teszem rendbe a lelkem és az önképzavarom, addig nincs előre lépés. Szkeptikus voltam vele és azt gondoltam adjon csak nekem gyógyszert és ne papoljon az agy és a test fontosságáról. Aztán semmi sem változott és a leleteim a gyógyszerek mellett is egyre rosszabbak lettek. Utolsó elkeseredésemben pedig elkezdtem figyelni magamra. Rájöttem, hogy pontosan olyan betegségeket hordozok magamban, amelyeknek láthatom az okát ha keresem. Pontosan azt a három problémát kaptam a zsákomba, ahol elrontottam az életem: emberi kapcsolatok, rohanás, túlterheltség.
Magam mögött hagytam mindent, mert ezt véltem az egyetlen megoldásnak. Lezártam dolgokat és rendeztem a kapcsolatomat a hozzám közelállókkal. Nem miattuk, hanem magam miatt. Elkezdtem egyre fontosabb lenni magamnak. Fontos lett, hogy ne csak én szeressek, hanem engem is szeressenek. Fontos lett, hogy ne csak én adjak, hanem én is kapjak. Fontos lett, hogy velem is törődjenek, hogy rám is szánjanak időt és engem is megértsenek. Kellet, hogy velem is türelmesek legyenek és ne siettessenek nap mint nap. Megtanultam türelmes lenni magamhoz.
Az eredmény pedig hihetetlen. A testem magától változik. Elkezdtem fogyni, már 10 kilónál járok. Elkezdett a menstruációm rendeződni és a ciklusom 35 napos, amilyen még soha nem volt. Elkezdett az életem rendeződni és olyan kiegyensúlyozott, amiről eddig csak álmodni mertem.
Ebből pedig mi a tanulság? A tested jelez, ha figyelsz rá! A betegségek lelki pillérjének javítása pedig nem hókuszpók és mendemonda, hanem a legfontosabb, amit magadért tehetsz. Ez után jön csak a mozgás, az életmód és a gyógyszeres kezelés. Ha te stabilan nem vagy a történeted mögött és nem akarod megoldani a problémáidat, a többi semmit sem fog érni. Mert nélküled nem megy!
Én pedig hamarosan belevágok egy életmód projektbe és együtt végigcsináljuk! Tanulunk benne magunkról, étkezésről, mozgásról és kitartásról.
Nekem sem menne egyedül, ezért segítetek majd ti! Cserébe pedig talán majd én is segítek!
További cikkek
