Több millió embert sújtott le tegnap a hír, a Linkin Park énekese Chester Bennington öngyilkos lett. A 96'-ban alapult együttesnek 1999-óta volt tagja és fiatalságunk meghatározó ikonja. Így joggal merül fel bennünk a kérdés: Miért? Miért a nagy legendák távoznak hamar közülünk?
Talán nem kell messzire menni a válaszért, de nem tisztünk ezen elmélkedni. A zeneipar nagyon sok embert tört már meg. A megszűnő magánélet, a túlzott rajongás, a hónapokig elhúzódó turnék, az ezek miatt kialakult hajtás, magány, a családtól való távollét nagyon nagy pszichés hatás, amely egy gyengébb lelkű embert hamar megtör. A koncertek előtti hangolódás része az alkohol, később a teljesítmény fokozása miatt a drogok, majd a lelki kiegyensúlyozatlanság miatt egyre erősebb szerek, nyugtatók használata. Nem ez az első eset, hogy a sajtó öngyilkos énekes hírétől hangos. Nem ez az első eset, hogy alkoholra és drogokra mutogat. Pedig a probléma önmagában sokkal összetettebb, sokkal mélyebben keresendő. Abban, hogy a hírnév elveszi az életedet és a gépezet bedarál és kiköp cafatokban. Így feltehetően nem ez lesz az utolsó történet sem. Azonban, mint minden halálhír esetén, most is valami egészen máson kell elgondolkodni! Azon, hogy a halál Chester Bennington életében sem egyenlő az elmúlással.
A Linkin Park énekese a mai generáció meghatározó, ikonikus alakja volt. Lehet valaki rocker, hallgathat discot, pop-ot, rap-et, vagy metált. A Linkin Parkot mindenki ismeri, a Numb vagy In The End című számára már mindannyian tomboltunk, és valódi emlékeket kötünk hozzájuk. Chester hangja pedig olyan karakteres volt, ami egyértelműen megismételhetetlen és pótolhatatlan mindannyiunk számára. Csupán néhány hete léptek fel Magyarországon. Most látogattak el ebbe az országba először, és egyben utoljára. Több ezer hazai fiatal álma vált valóra, több ezer fiatal mondhatja el ma, hogy átélhetett egy olyan csodát, amire örökre emlékezhet. Több ezer fiatal indult néhány hete útnak és mit sem sejtett a közelgő tragédiáról. Extázis, leírhatatlan öröm, tombolás. Ez jellemezte az internetet a gyász előtt. Most pedig értetlenkedés és dráma, ami körül övezi a világsajtót. Nincsenek szavak.
Amikor elvesztünk egy közelálló hozzátartozónkat, akkor összeomlunk. Amikor elvesztjük a legjobb barátunkat az életben az egyik legnagyobb támaszunkat kell elengednünk. Chester nem tudta elengedni, így legjobb barátja eltávozása után, annak születésnapján ő is távozott az élők közül.
Egy civil embernek pedig azért fáj ikonikus hősét elveszteni, mert az ő hangja, az ő sorai és dalai voltak, amibe kapaszkodva erőt merítettünk a talpra álláshoz minden egyes alkalommal. Ez a hang viszont örök! A karaktere, a hangja örök! Ő maga egy életen át örök!
Nyugodjon békében!
"Az idő egy értékes dolog
Nézd, hogy repül el, ahogy az inga leng
Nézd, ahogy visszaszámlál a nap végéig
Az óra az elketyegi az életet..."
További cikkek
