Egy lány ül a hintán egyedül. Egész teste követi az ütemet. Majd leteszi a lábát. A határozott mozdulattól a hinta megáll, a por felszáll és csend lesz. Néhány pillanatra elgondolkodik, majd pörögni kezd. A hinta pont úgy forog, ahogy az élet ördögi körforgása. Egy apró könny hagyja el a szemét, majd újabb. A barátságára gondol. Arra a barátságra, amit eltemetett. Arra a barátságra, amiben mindig csak adott és semmit sem kért cserébe. Majd arra a napra, mikor belefáradt és pontot tett a végére. A hinta forgása szédítő, de ennél csak az utolsó párbeszéd szédítőbb, ami eszébe jut. Arra gondol, mit mondott: "Azt mondtad ez a barátság örök! Azt mondtad szükségünk van egymásra!"- jut eszébe egy lélekig hatoló sóhaj közben.A válasz viszont, csak ennyi volt:
CSAK VICCELTEM!
Felhív. Találkozni akar. Rohansz. Odaérve forró csókkal köszönt és azt mondja: Tudom, hogy melletted a helyem.
A csókból már érzed. Érzed, hogy ez itt a vége. Már csak abban bízol, hogy magyarázatot kapsz a "miértekre".
Az ölelése fojtó, az érintése éget. Óráknak tűnik az a pár másodperc, mire végre az ajkai mozogni kezdenek. Majd azt mondja: Tudom, hogy megérted, mert okos lány vagy. Biztosan érzed, hogy ez köztünk nem lehet több, hisz' ezzel az egésszel
CSAK VICCELTEM!
"Bízok benned. Örülök, hogy újra megtaláltuk a közös hangot. Hiányoztál az életemből. Jó lett volna, ha ott vagy mellettem mindig. Jó lett volna, ha része vagy a gyermek éveimnek, de most itt vagy, és ez a legfontosabb. Szeretnék mindent elfelejteni, szeretnék tiszta lappal mindent újra kezdeni." Hangazank el a bizalommal teli sorok. Majd rád néz. Haja már őszes, tekintetében az élet már nyomot hagyott. A lelkéig viszont még mindig nem érsz el. Azt hitted újra ott lesz veled. Azt hitted más lesz, de ő csak annyit mond:
CSAK VICCELTEM!
Egy nő ül a sarokban. Keserves zokogása és ziháló lélegzete az egész ház légterét bejárja. Fekete sminkje az egész arcát beborítja. Az éjszakára gondol. Az éjszakára, amikor a férje megerőszakolta. Fáradt volt és pihenésre vágyott. A férje részegen ért haza, dühös volt és le akarta vezetni a feszültséget. A nő ellenkezett, a férfi viszont nem tűrt ellenállást. A smink alatt látni a lila foltot, amit este szerzett. A teste mocskos, a lelke romokban. A férje felkel, rámosolyog és azt mondja: Ugyan Drágám, este
CSAK VICCELTEM!
Élt egy nő. Már nem lélegzik. Már semmi sem fáj neki. Már nem fáj a barátság, amiben kisgyerekként csalódni kellett. Már nem fáj a szerelem, ami kitépte a szívét. Már nem fáj a szerető család hiánya, ami torz felnőtté tette. Már nem fáj a lelke és a teste sem a férje aljas tetteitől. Már nem érez. Elment és csak egyetlen üzenet jelzi, hogy valaha is itt járt. Az üzenet, amit hátrahagyott:
ÉN IS CSAK VICCELTEM.
Természetesen a cikk kitalált történeten alapul. Azonban tanulságos és talán felhívja a figyelmet arra, hogy nem mindig elég válaszként egy "Csak vicceltem!".
További cikkek
