Cukor és só...első ránézésre egyformák, csak akkor tudod megkülönböztetni őket, ha jobban megfigyeled, melyik-melyik. Szerintem jónéhányan jártunk már úgy, hogy valamilyen módon összekevertük a kettőt. Véletlen só került a kávéba, vagy cukor a húslevesbe. Előfordul. Szerintem az emberek is olyanok, mint a cukor és a só. Amikor először találkozol valakivel, első pillantásra nagy esély van rá, hogy valami egészen másnak tűnik, mint amilyen valójában.
Tegyük fel, hogy egy barátod bemutat valakinek. Rendezett haj, elegáns öltözék, szimpatikus mosoly. Kellemes első benyomást kelt újonnan megismert emberünk, amiből azonnal arra asszociálunk, hogy egy rokonszenves emberrel állunk szemben. Aztán megszólal. Na, ilyenkor veszed észre, hogy só van a kanaladban, nem pedig cukor. Van, amikor több idő kell, hogy rájöjj; rosszul ítéltél meg valakit. Lehet, hogy csak akkor tudatosul benned a gondolat, hogy félreismertél valakit, amikor már közel kerültél hozzá. Ez az az eset, mikor beleiszol a kávéba és megérzed, hogy valami nem stimmel vele. Ilyenkor persze már késő.
Mind hallottuk már legalább százszor, hogy "Ne ítélj első látásra!". Dehát emberek vagyunk, ez belénk van kódolva és bármennyire is küzdünk ellene, teljesen soha nem tudjuk elnyomni azt a kis hangot, ami rögtön véleményt alkot, amint meglátunk valakit.
A másik véglet, amikor valaki ellenszenves neked az első pillanattól. Talán Te magad sem tudod, miért. Egyszerűen csak a másik ember kisugárzása, esetleg stílusa unszimpatikussá teszi Őt. De Murphy törvény, hogy valamilyen módon sok időt kell együtt töltened vele. Eleinte távolságtartó vagy, persze azért próbálsz udvarias lenni és nem elküldeni a francba. Egy idő után azonban akarva-akaratlanul meg fogod ismerni a másik személyt. És elég gyakran előfordul, hogy az adott ember személyisége a porba tiporja a kinézetét, a stílusát és a benned keltett ellenszenv átalakul kellemes ismertséggé.
Azok a dolgok, amik eleinte zavartak jelentéktelenné válnak, amint megismered, milyen is valójában. Vagyis a só szép lassan cukorrá változik.
Nehéz belátni, hogy valakit félreismertünk, hiszen ezzel gyakorlatilag bevalljuk, hogy tévedtünk. Tévedni pedig senki sem szeret. Az is előfordul, hogy hiába próbálja valaki megváltoztatni a róla kialakult képünket, mi oda sem figyelünk. Mert azt szeretnénk, hogy a másik pontosan olyan legyen, akinek hisszük...pontosabban akinek hinni akarjuk.
Személy szerint imádom, amikor egy külsőleg teljesen átlagos emberrel találkozok, idővel megismerem és rádöbbenek, hogy mennyire elképesztő személyiséggel állok szemben. A legtöbb esetben neki erről persze fogalma sincs, hiszen a legkülönlegesebb emberek általában teljesen átlagosnak tartják magukat. Egyszerűen nem látják, hogy mennyivel érdekesebbé teszik Őket a szokatlan elképzeléseik, gondolataik vagy az, ahogyan a világot látják. Az egyik legjobb érzés, ha valakiben kellemesen csalódunk.
De ehhez az kell, hogy tudjunk esélyt adni még a legellenszenvesebb ember megismerésére is.
További cikkek
