Elvárások vagy kapcsolat? Válassz!

Valódi emberi kapcsolatok vagy elvárások? Válassz! A kettő egyszerre ugyanis nem működik.

Ha mindenki felé elvárásokkal fordulunk, soha nem leszünk képesek igazi és hosszú távú kapcsolatok teremtésére.

Elvárásaink egyenes arányban nőnek saját magunkról alkotott képünkkel, tehát minél értékesebbnek látjuk magunkat, annál nagyobb elvárásaink lesznek az embertársaink felé. Hiszen "méltónak" kell lenniük hozzánk, bármennyire nagyképűnek is hangzik ez. Most valószínűleg összehúzott szemöldökkel, felháborodva bizonygatod önmagadnak, vagy talán nekem, hogy "Nekem aztán nincsenek nagy elvárásaim." Ha valóban ezt hiszed, akkor gondold át még egyszer.

Mindannyian intelligens, karizmatikus, pozitív, megértő, jó külső megjelenésű - és még folytathatnám oldalakon keresztül, hogy milyen - emberekkel szeretnénk körülvenni magunkat. Legyen szó baráti-, vagy párkapcsolatról. Ez így rendben is van. Arra viszont a legtöbben nagyon gyorsan rájövünk, hogy ilyen ember nincsen. 

Igen tudom, hogy valószínűleg erre néhányan rávágják, hogy "De igenis létezik ilyen ember, nézd csak meg xy-t." Majdnem biztosan állítom, hogy az általad elképzelt "tökéletes" embernek is vannak idegesítő tulajdonságai. Most úgy tűnik, hogy nagyon szkeptikusan állok ehhez az egész dologhoz, igaz? Épp ellenkezőleg! Őszintén szólva én elég nagy elvárásokkal járok-kelek nap, mint nap. Valószínűleg ennek az az oka, hogy magam felé is elég nagy elvárásokkal fordulok, ezáltal pedig mindenki más felé is. Tudom, hogy ez nem tartozik a legjobb tulajdonságaim közé, de nem vagyok biztos benne, hogy ezen változtatni szeretnék. Hogy miért? Úgy gondolom, nincs azzal semmi gond, ha magasra helyezzük a lécet. Legyen szó akár célokról, akár emberekről. Egészen addig nincs ezzel semmi gond, amíg képesek vagyunk elfogadni, hogy nem minden úgy alakul és nem mindenki olyan, amilyennek elképzeltük. 

Ha azonban hosszú távon görcsösen ragaszkodunk ahhoz, hogy valakit az elvárásainknak megfelelővé alakítsunk, az nagyon könnyen tönkre teheti az addig kialakított kapcsolatot. Ezért meg kell tanulnunk lemondani bizonyos igényekről a másik fél iránt és kicsit talán magunkba kell néznünk, hogy miért szeretnénk, ha a másik olyanná válna, amit elvárunk tőle.

És ami a legfontosabb: át kell gondolnunk, hogy ha az adott ember nem ugorja meg azt a bizonyos lécet, akkor felsegítjük onnan, vagy csak rápillantunk, és magunk mögött hagyjuk. 

Ez pedig nem őket jellemzi. Hanem minket.