Nevetve szürcsölöm a light kólát a gyros mellé az étterem teraszán. Semmi dolgom ma már. Nem rohanok és abszolút ráérek egy csajos délutánra. Bár a kosztüm már kicsit frusztrál, de élvezem, hogy ma minden vásárláshoz jár a blokk is. Biztosan ellenőrnek néztek. Az eső kicsit szemerkél, de engem ma ez sem érdekel. Nem sietek! Hisz' ráérek. Bár fel sem fogom még talán. Egy időre kiszakadtam az iskolapadból. Még akkor is ha ez csak rövid időre szól.
Kisiskolásként az ember kényszerből jár iskolába. Persze vannak, akik magukért csinálják, szeretnek tanulni. De akkor is kényszer, mert 16 éves koráig az ember nem dönthet másképp. Ami azért higyjétek el csodalátosan jó dolog! Utólag hiányoznak a gondtalan diák évek!
Felnőttként munka mellett ez már egészen más. Ha a padba visszaülsz tényleg magadért csinálod, képezni akarod magadat, előrébb akarsz jutni az életben, több lábon állni, karriert építeni, változásokat eszközölni. Ugyanis a munka melletti tanulás már korántsem sétagalopp. Főleg ha komolyan veszed és nem a diákigazolvány érdekel, hanem egy szakma megfelelő elsajátítása.
Én az utóbbi társaságot erősítem és hihetetlen mennyire nem fogom fel, hogy ennek az időszaknak vége lett. Hisz rengeteget tanultam ebben az időszakban az életről is.
1. Idő a legnagyobb kincsünk!
Az időnek felbecsülhetetlen értéke van, akkor ha kevés az, amivel szabadon rendelkezhetsz. Ha a hétköznapjaid úgy telnek el, hogy reggel elmész dolgozni, estére pedig iskolába jársz és legközelebb este 7-8 mikor újra átléped az otthon küszöbét, akkor átértékeled magadban az eddig eltékozolt időket, a semmit tevéssel eltöltött nyári szünet heteit. Amiket feltehetően nem megbánsz, hanem borzasztóan hiányoznak! De erre sincs idő. Ha pedig ez a munka-iskola kombó még egy otthon váró apró gyerekkel is ki van egészítve? Na az már az a szint, amit fel sem tudok fogni!
2. Alvás nélkül lehet létezni!
Fogalmam sincs mikor aludtam igazán jól, igazán mélyen, igazán sokat. Már nem is emlékszem. Az iskolából hazaérve ugyanis mindig volt mit csinálni. Eleinte pótolni kellett az elmaradt sorozatokat, a napi teendőket elvégezni, a barátokkal, a párommal megbeszélni a napomat. Aztán az utolsó félévben pedig keményen tanulni. Mikor az órára nézve pedig hajnali 1-et látsz, elgondolkodsz azokon az időkön mikor édesanyáddal azon veszekedtél, hogy délután négy után végre mehess a haverokkal focizni!
3. Tanulni költséges!
Az elmúlt időben megtapasztaltam mind a két változatot. Részt vettem egy önköltséges képzésen is. A kifizetett sok tízezres pedig már elég motiváció felnőtt fejjel. Mert az én szép körmein koptak érte, már amennyire egy irodában kopnak a körmök. Viszont az " ingyenes" oktatás sem ingyenes igazán. Egy két éves képzés alatt sok ezret lehet elkölteni buszbérletre, füzetekre, könyvekre, nyomtatásokra, fénymásolásokra, tollakra, szövegkiemelőkre, egy komolyabb számológépre és stb. Ezeket pedig jobb, ha nem adjuk össze, mert csepegtetve pár ezrenként elviselhetőbb volt, mint egyben tudni ezeknek az összegét.
4. Magadnak csinálod!
Néhány esetben ezt gyerek fejjel is tisztán látja az ember, de szerintem ez ritka. Itt viszont már nem anyának és apának kell bizonyítani. Itt már magunk miatt csináljuk! Meg azért is, hogy ne égjünk be a munkahelyünkön, akik kedvesen támogattak az iskolai törekvéseinkben.
5. Eleged lesz belőle és ott akarod majd hagyni!
Ez a pont a legnagyobb igazság. Negyvenszer hagytam ott fejben és adtam fel a tanulást. Mert minek? Van munkahelyem! Rendes keresetem! Akkor mégis minek? Nincs semmi időm! Ki vagyok merülve! Aludnék végre egy jó nagyot és nincs is kedvem tanulni, Hisz' nem vagyok már abban a korban. Stb...
Aztán nem adtam fel. Mert valójában egyszer sem akartam!
6. Meghalni sincs idő!
A véghajrá maga a kegyetlenség. Egész biztos lehetsz benne, hogy a munkahelyeden ekkor fognak feltornyosodni a megoldásra váró problémák, ekkor kell helyettesítened, ekkor kell megmutatnod, hogy képes vagy 110 %-on égni. Biztos lehetsz benne, hogy a családi krízis is rád talál és egy kis lélekgyógyászat sem árt majd. A macskád most lesz beteg, a párodnak már elege van abból, hogy nem töltesz vele elég időt. Szóval meg kell oldanod a LEHETETLENT! 110 % a munkahelyen, helytállni a kapcsolatodban és időt szakítani rá, figyelni a barátaidra, ápolni a családod lelkét és lehetőleg nem megbukni! De ez már nem az általános, ahol a legnagyobb gond a szalámis szendvics volt és a holnapi röpdoga.
7. Büszkeség!
Ha pedig vége? Akkor jöhet a következő! Mert az a pár perc lesz a valódi büszkeség, amikor átveszed a szakmádról szóló bizonyítványt. Amikor beérik két év keservesen nehéz időszak. Amikor a családod, a párod, a barátaid büszkék rád és örülnek, hogy végre visszakapnak! Az a valódi " megcsináltam" érzés felbecsülhetetlen. Mert tudod, hogy magadért csináltad, mert erőn felül teljesítettél és utólag tudod, hogy minden percét élvezted. Mert igazán értékesnek érezted magad végre az életedben!
További cikkek
