Vasárnap van, reggel hét. Más még talán a takaró alatt durmol. Talán két órája esett haza a szombati megőrülős buliból. Én a zöldséget pucolom a marhahúsleveshez, miközben a kisfiaim a reggelijüket fogyasztják. Na, igen. Nem vesztegetem az időmet, mióta vannak. Pláne alvásra. Persze ennek is megvan a praktikus oldala. Régen a fél hétvégét képes voltam átaludni, így úgy teltek el a napok, hogy semmi értelmeset nem csináltam. Természetes volt, hogy bármikor azt csinálhatok, amihez kedvem van. Természetes volt az, hogy mindig melegen ittam meg a kávémat. Ha éppen arra vágytam, akkor fogtam magam és a kedvenc kávézómban tettem meg ezt.
Mostanára minden egyes "énidő" előzetes, pontos szervezést igényel. És minden ilyen percet, órát megbecsülök, értékelek. Olyan tevékenységekre, olyan emberekre fordítom, akiktől valóban több leszek, akiktől, amiktől feltöltődöm. Hála az égnek ma már nincs időm a felszínességre!
De még ebben a felállásban is szerencsés vagyok, mert az a hobbi, ami teljesen ki tud kapcsolni, a gyerekek jelenléte mellett is abszolút kivitelezhető.
Ez pedig nem más, mint a sütés.
Az, mondjuk mindenre igaz esetemben, hogy azt a fajta alkotói munkát szeretem, aminek látható eredménye van. A sütés pedig abszolút ez a kategória.
Nagyon szeretem fázisonként végigkövetni, hogyan készül el egy-egy műremek. Ebben a kelt tésztás sütik jelentik mindig a legnagyobb kihívást, és végül a legnagyobb sikerélményt is. Hiszen itt, ha egy folyamat borul, akkor minden borul. Végig nagyon precíznek kell lenni.
Szóval a sütés több energiát képes megmozgatni bennem. A kreativitásomat, az elmémet, a fizikumomat (gyúrtatok már be kelt tésztát?), és az önérzetemet is, amikor látom, hogy a több óra alatt elkészült finomságnak fél órán belül, még melegében hűlt helye lesz.
A "sátras ünnepeket" már hónapokkal előtte tervezgetem, bújom a kedvenc gasztro-blogjaimat, kutatom a külföldi trendeket. Milyen színek, ízek, és formák lesznek például idén Húsvétkor a felkapottak? Narancsos csokilikőrrel töltött tojáslinzer, tojáslikőrrel töltött fehércsokis linzer... hmmm... és persze az elmaradhatatlan (nagyobb kisfiam nagy kedvence) répatorta.
Aligha lenne mindenre időm, ha még mindig átaludnám a fél hétvégéket...
További cikkek
